December 28. és január 6. között immáron 73. alkalommal rendezik meg a síugró négysáncversenyt. Hatalmas dicsőség e versenyt megnyerni, sok sportoló számára a tornagyőzelem értékesebb, mint a világbajnokság vagy az olimpiai arany. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy ami a kerékpársportban a Tour de France, az a síugrásnál a négysáncverseny.
A Síugró-világkupa részeként lebonyolításra kerülő négysáncversenyt mindig ugyanazon két-két német és osztrák síugrósáncon tartják meg. A helyszínek Oberstdorf és Garmisch-Partenkirchen, illetve Innsbruck és Bischofshofen.
Állandó hagyomány, hogy mindig a karácsony utáni napoktól vízkereszt napjáig tart, győztese mindig az a síugró lesz, aki az adott évben a négy versenyen összesen a legtöbb pontot éri el.
A történet 1949-ig nyúlik vissza
A német sportolók a második világháború utáni években nem indulhattak nemzetközi versenyeken. Miután a Német Síszövetséget visszavették a Nemzetközi Síszövetségbe, 1949. január elsején ismét nemzetközi felállással szervezték meg Partenkirchenben az 1921 óta rendszeresen megtartott hagyományos újévi síugró rendezvényt – 1946-1948 között csak német síugrók versenyeztek ott. Ezt követően, 1949 nyarán néhány síugrás-kedvelő összegyűlt a partenkircheni Maier-ház hangulatos szobájában: gyógynövénylikőrök és perecek társaságában ötleteltek egy négy fordulóból álló, német-osztrák közös síugróversenyről.
1952. május 17-én Innsbruckban rendeztek síugró versenyt. Ennek nyomán fogalmazták meg a Német-Osztrák Síugró Torna tervét az „alapító atyák”: Toni Glos, Emmerich Pepeunig (Innsbruck), Beppi Hartl, Franz Rappenglück (Partenkirchen), Andi Mischitz, Fred Triebner (Bischofshofen), Alfons Huber és Xaver Kaiser (Oberstdorf). A helyszínek közül három – Partenkirchen (az újévi síugró eseménnyel), Innsbruck és Bischofshofen – kezdettől fogva vitán felül állt, a második német helyszín kijelölése rövid vita tárgyát képezte. A lehetséges települések között szerepelt Berchtesgaden, Füssen és Oberammergau, mivel mindhárom hely modern síugrósáncokkal és profi szervezőcsapatokkal rendelkezett. Mégis egy másik helyszínre esett a választás, a vonzáskörzetek átfedésétől és a bevételkieséstől tartva, így lett a kissé távolabb elhelyezkedő Oberstdorf a második németországi helyszín. A négysáncverseny hivatalos megalapítására 1952. december 14-én került sor a partenkircheni Posthotelben.
Az első négysáncversenyt 1953. január 1-11. között rendezték meg
A terv megvalósult: a Garmisch-Partenkirchenben húszezer néző előtt tartott első újévi versenyt a norvég Asgeir Dølplads nyerte meg, az összetett győztes az osztrák Sepp Bradl lett. Ez volt az egyetlen olyan négysáncverseny, amely egy naptári éven belül került lebonyolításra.
(Kép forrása: olympedia.org)
Népszerűségéhez a televízió nagy mértékben hozzájárult, az újévi versenyeket 1956-tól, mind a négy versenyt 1960-tól közvetíti a televízió. Napjainkban 25 TV-adó közvetíti világszerte a megmérettetéseket.
A négysáncversenyek sajátossága az 1996/1997-ben bevezetett szisztéma. A hagyományos világkupaversenyekkel ellentétben, ahol a kvalifikációból bejutott 50 résztvevő a leggyengébb összetett világkupa-helyezésű versenyzőtől a legjobbig haladva sorban ugrik, a négysáncversenyek első sorozatában a sportolók párokba vannak állítva, akik egymás ellen versenyeznek. A kvalifikációban elért eredmények alapján sorrendbe állított 50 fő közül először a 26. és 25. résztvevő ugrik, majd a 27. és a 24., utána a 28. és a 23., és így tovább. Minden párbaj győztese jut be a második sorozatba, rajtuk kívül az 5 legjobb eredményt elért versenyző szintén folytathatja. A második sorozat már hagyományosan, az első sorozat eredményei alapján a legrosszabbtól a legjobbig haladva zajlik.
A versenysorozatot a legtöbbször – öt alkalommal – a finn Janne Ahonen nyerte meg. Ő az ezredforduló egyik legeredményesebb szereplője, a „síugrás Michael Schumacherének” is szokták nevezni.
Jens Weißflog kétszer az NDK, kétszer az NSZK színeiben nyerte meg a versenysorozatot.
(Kép forrása: Frankfurter Allgemeine Zeitung)
Eddig nyolc síugró ért el összetett bajnoki címet anélkül, hogy a négy közül egyik versenyt sem nyerte meg.
A 2005/2006-os négysáncverseny volt az első és mind a mai napig egyetlen, amelyen két ugró ugyanannyi pontot ért el, és így két győztes volt: a finn Janne Ahonen és a cseh Jakub Janda.
2001/2002-ben történt meg első alkalommal, hogy ugyanaz a sportoló megnyerte mind a négy versenyt, a dicsőség a német Sven Hannawald nevéhez fűződik. Ezt a bravúrt azóta két síugró érte el: a lengyel Kamil Stoch a 2017/18-as, majd a japán Kobajasi Rjójú a 2018/2019-es évadokban.
Szóljon hozzá!