Grétsy László, Kristó Nagy István, Margalits Ede és O. Nagy Gábor emlékére
Ha az érdekesnek vélt gondolatainkat képi tartalmú szókapcsolattal kívánjuk nyomatékosítani, illetve szemléletesebben kifejezni, szólásokat, közmondásokat (nyelvi paneleket) építünk a tervezett szövegünkbe. Az is előfordulhat, hogy jeles gondolkodók, híres személyiségek mondatát vesszük „kölcsön”, ha egy-egy vitatható morális témában nincsenek pontos ismereteink; vagy azt szeretnénk bizonyítani, hogy a nagy gondolkodók aforizmáinak ma is érvényes az igazságtartalmuk.
Az állandó szókapcsolatok (szólások, közmondások, helyzetmondatok) „legtöbbjére jellemző, hogy formájuk viszonylag stabil, alkotóelemeik nem vagy csak korlátozottan cserélhetők ki, jelentésük pedig nem számítható ki az alkotóelemek jelentésének összegezése révén” (Forgács T. 2004. V. és Bárdosi V. 2004. VII–IX). – Az aforizma „valamely életbölcsességet, erkölcsi igazságot, elmés gondolatot, ötletet tömör, szellemes formában kifejtő, velős mondás” (ÉrtSz. I, 38). Az állandó szókapcsolatok és aforizmák felhasználása, idézése során arra kell elsősorban figyelnünk, hogy ezek a nyelvi elemek természetesen kapcsolódjanak a mondandónk tartalmához; ne odavetett dísznek tűnjenek! Gondolnunk kell továbbá arra is, hogy a szókapcsolat használatos-e a mai magyar köznyelvben. A mára elavult szólásainkat (például: Csontra hízik. Egy korpán híznak. Csalással a disznó sem hízik.) csak a történeti szólásokat közzétevő munkákban találjuk meg (Margalits E. 1896. 339). – O. Nagy Gábor is foglalkozott a régi szólások keletkezésének, jelentésének feltárásával (O. Nagy G. 1982 és Uő. 1957). Póra Ferenc gondolt először arra, hogy a szólások rokon értelmű kapcsolatait is érdemes figyelembe vennünk (Póra F. 1906).
A ma is használatos állandó szókapcsolatok „eredetük szerint nagyon változatosak. Többségük a mindennapi élet különféle tevékenységi köreiből származik (dűlőre jut; nem árul zsákbamacskát) […], esetleg bizonyos népszokásokhoz (kitették a szűrét; bekötötték a fejét) vagy babonás elképzelésekhez (meg van kötve a keze; minden hájjal megkent, tételöm van rajta, falra festi az ördögöt); sőt ma is keletkeznek ilyenek: ahogy a csövön kifér ’teljes gázzal’, Az élet nem habos torta stb. (Forgács T. 2004. V.) – Az ifjúsági nyelvben, a szlengben is vannak szép számmal újszerű, érdekes szólásformák: Ne tudd meg!; porzik a veséje ’szomjas’; padlót fogott ’berúgott’; összetolja a bútort valakivel ’összeköltöznek’ (Parapatics A. 2013). – Az itt említett példák arra figyelmeztetnek, hogy a szólások csak bizonyos élethelyzetekre utalva értelmesek. Például, ha egy hölgy régen végre férjhez tudott menni (a lakodalomban a fejét bekötötték menyecskekendővel), az új „társadalmi helyzetére” találóan utalt a bekötötték a fejét szólás. Ma már nem minden lakodalomban van ilyen szokás, mégis használjuk a szólást a ’férjhez ment’ jelentésben. Számítanunk kell arra, hogy szólásainkban sok esetben végbemegy az elavulás, mégis tovább él a szólás. A Hegyháton a mai fiatalok nem ismerik a tételöm szót ’rontás’ értelemben, és azt sem tudják, hogy a rontást egykor javasasszony vette le a megrontott személyről. Mégis sokan használják a tételöm van rajtam szólást.
Jóllehet a szólások, közmondások megkövesült nyelvi formák, van kisebb lehetőség a módosításukra. Például rövidítéssel: Szemet szemért, fogat fogért. > Tömörebben: Szemet szemért. – Drágán megfizet <vki vmiért>. Rövidebben: Drágán fizetett érte. – Az átalakítást sikertelennek kell tartanunk akkor, ha a módosítás eredménye az, hogy visszatér a szólásban az adott szó eredeti jelentése. Például. A tanító néni ma a szememre hányt. A szemére hány valakinek valamit szólásban kötelező a vonzat (bővítmény) megnevezése: szememre hányta (vetette) azt, hogy lusta voltam, figyelmetlen voltam stb. A szememre hányt szerkezetben az alanyi ragozású igéhez nem kapcsolódhat tárgy szerepű bővítmény. Ezért mulatságos a tartalma! – A könyökén jön ki valakinek valami szólásforma átalakítása csak akkor lehet még elfogadható, ha az igei állítmány a jelen idő helyett múlt időbe kerül (… jött ki…). Más átalakítás már nem lehet jó megoldás! Forgács Tamás szótárának használhatóságát növeli az, hogy a szerző már a szócikkekben jelölte (ahol erre mód volt) a szólás alakjának változatát, sőt a változatait is: marakodnak/összevesznek a koncon vkik; az isten se győz pénzzel vmit, vkit vagy az isten pénze sem elég vmire; más/új idők járnak, vagy más/új időket élünk, vagy nem olyan időket élünk hogy… A kiválasztott szólás használatában akkor lehetünk biztosak, ha szótári jelentése egyezik az emlékezetünkben meglevő jelentéssel. – Érdekes, hogy néhány szólásunknak van pozitív és negatív változata. A kondi/kondíció lehet: a) (jó, remek) kondiban/kondícióban van vki ’jól érzi magát; egészséges, életerős’ b) nincs kondiban vki ’gyenge, erőtlen; rossz a fizikai állóképessége’. A szócikk arra is példa, hogy Forgács Tamás szótárában megtaláljuk a szinonim értékű szójelentéseket is néhány szócikk alatt; például a fal szócikkben a falhoz állít jelentései: ♦ (golyó által) kivégez ♦ kilátástalan helyzetbe juttat ♦ (vitában) megfoszt minden érvétől. Szinonim szólások ezek is: potyognak a könnyei. Vagy: csorognak a könnyei vkinek ’sír, zokog’. – Ma már sokan nem gondolnak arra, hogy néhány szólásunknak évezredes „előtörténete” van. A szemet szemért kifejezés például bibliai eredetű, amely Mózes 3. könyve 24. fejezetében a 19. versben található. Ugyancsak bibliai eredetű: más szemében a szálkát is meglátja, a (magáéban a gerendát sem.) [Máté 7,3 és Lukács 6,41.] –Művelődéstörténeti értéke is van O. Nagy Gábor szólásmagyarázatainak a Mi fán terem? című könyvében (Maga alatt vágja a fát, Fúrt fejű/agyú, Egy gyékényen árulnak stb.) – Van arra is példa, hogy a szólás nagyon szorosan kapcsolódik a közmondáshoz, illetve a szólás lehet a közmondás parafrázisa: még nem látott vmi(lye)t a világ > Ilyet/Olyat még (soha) nem látott a világ. – Nem hiba, ha az általánosabb (mindenkire érvényes) közmondást személyre vonatkoztatjuk: Addig üsd a vasat, amíg meleg. > Addig üti a vasat vki, amíg meleg. – A szólás bővíthetőségének alapja, hogy a minimális eltéréssel új szólás jön létre a valóságos beszédhelyzetnek megfelelően: például a hideg lel/ráz vkit ’a beteg kimerült, magas láza van’ ♦ a hideg lel/ráz ’vmitől (vmi miatt) vkit’ ♦ kiver/kiráz a hideg ’vmitő/vmi miatt)vkit’ és ▪ ’irtózik vkitől/vmitől; utálja, ki nem állhatja’. – Érdekes, hogy az új keletkezésű szólásaink egy része sajátos lelki állapotra utal. A csodálkozásra, meglepetésre: Hogy oda ne rohanjak! ♦ Elájulok. ♦ Eldobom magam rögvest. ♦ Ne mondd! ♦ Magam alatt vagyok. ♦ Úgy megrémültem, majd bepisiltem. ♦ Nincs magánál. ♦ Majd eldobtam magam. (Voigt V. 1971. 29–34).
A nyelvjárásokban is léteznek állandósult szókapcsolatok. Effélék: Kiránytyák alulla a gyíkínt: ’meghal’ As së felettë az annyábo a nyelvit: ’a nyelves, beszédes ember’ Nëm szarom jábo a gyöpöt: ’nem tétlenkedem’ (Kiss J. 1989. 75. és Uő. 1989).
Érdekes jelenség továbbá az, hogy az aforizma értékű költői gondolatok – talán az iskolai oktatás révén – eljutnak a köznyelvbe, de még a nyelvjárásokba is. Petőfi Sándor A téli esték című verséből gyakran idézik a köznyelvben ezt a két sort: Akitől nincs messze az élet határa, / Nem előre szeret nézni, hanem hátra. Vörösmarty Mihály A szegény asszony könyve című versének részlete a rábaközi Mihályiban így hangzik: Aki maga níz a tálbo. / Azt az étel nëm táplállo (Pesti J. 2003. 504). – 1953-ban 15 éves voltam, amikor Vörösmarty Mihály verses könyvében rátaláltam a Borhűtőkre című versre, amely 1832–1840 között íródott, és tizenhat epigrammából, aforizmából áll. Igen mély hatással voltak rám, a serdülő fiatalra a neves költő életbölcsességei. Talán azért is, mert Vörösmarty ezt a versfüzért személyesen adta át Széchenyi Istvánnak az 1925. évi reformországgyűlés szünetében. Valamennyit megtanultam, hogy alkalomadtán idézhessek belőlük, ha egy-egy sajátos élethelyzetre nem találok megfelelő köznyelvi mondatot… Akkor hetekig foglalkoztatott az aforizmák igazságtartalma és örökérvényűsége, az epigrammák időmértékes verselésének pontossága, a stílus fennköltsége, a hazafias érzés kifejezése. Egy szóval nem boldogultam: vajon mit jelenthetett a költő korában a verskoszorú címében levő borhűtő szó. Sok utánjárással sikerült megfejtenem a szó jelentését. Erről tanulmányt is írtam. (L. Magyar Nyelv 2014/3. 352–357. és P. J. „Rozmaringot ültetem cserépbe” [Pécs, 2019.131–137] Másodközlés!) Az aforizmák közül néhány erősen megragadt az emlékeztemben, és ezek szinte egész életemben iránymutatóként segítették boldogulásomat. Szólj, gondolj, tégy jót! / S minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolygani rád! ▪ Kérkedik a hiúság botorul. / Míg hallgat az érdem. ▪ A harag ártó tűz. / Megemészti a házat urastul. ▪ Nagy kincs a tudomány. / Nem fér rabló keze hozzá. ▪ Férfi erény jó és bal sorsban az állhatottság. ▪ Nem harc s ellenség, fajulás dönt nemztet és hont. ▪ A rövid életben mit használ lenni komornak? – Óh öröm, el ne maradj, s te ne légy velem életölő gond.
Nagy könyvkincseim közé tartozik a Bölcsességek könyve (Kristó Nagy I. 1984.). Az aforizmák, szállóigék gyűjteményét amolyan szótárként is érdemes olvasni. Ez léleküdítő foglalatosság. Tallózó tájékozódásunkat segíti a szerzők szerinti Névmutató és a témák felsorolása a Tárgymutatóban. A szerzők neve alatt felsorolt aforizmák alapján azt is lehet tanulmányoznunk, hogy miként alakult egy-egy híres ember (író, természettudós, képzőművész, politikus, államférfi) világszemlélete, gondolkodásmódja. A könyvben szereplő valamennyi híres személy gondolatából lehet valamit tanulnunk. Comenius [Komenský] szerint „nem az a tudós, ki sok nyelven beszél, hanem az, aki hasznos dolgokat tud mondani”. – Toleranciára int Descartesnak ez a mondata: ,,…akiknek a mienkkel ellenkező nézeteik vannak, azért még nem barbárok, nem vademberek, és gyakran éppen úgy vagy még jobban élnek az eszükkel, mint mi.” – Helyesen ismerte fel Kant a közösség összetartó erejét: „Nem elegendő minden egyes ember akarata. Szükséges, hogy mindannyian összességükben akarjanak.” – Igaza lehet Voltaire-nek: „Semmire sem jó, aki csak magának jó.” – Platón a szép és csúf dialektikájáról: „…ami hasznos, szép is, ami káros, az csúf.” – Sajnos, igaz Széchenyi Istvánnak ez a gondolata: „A magyar nem szokott igazságos lenni, hanem szeret másokat sértegetni, s mivel ez neki nem fáj, azt hiszi, azoknak sem fáj, akiket sért.” – Jól gondolta Blake: „A munkás méhnek nincs ideje búbánatra.”
(Forrás: Arcanum)
A közhelyek is az állandósult szókapcsolatok közé tartoznak. A közhely olyan elcsépelt szó, mondat, kifejezés, amely semmi újat nem mond számunkra. Például: A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket. Én is emberből vagyok. Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Hernádi Miklós szerint – a kommunikációs helyzetek alapján – hét fajtája van:1. Axióma-közhely [Az élet útja rögös.] 2. Evidencia-közhely [Nehézségek mindig voltak és lesznek, az élet már ilyen.] 3. Szentencia-közhely [Semmi nem megy magától; csinálni kel, ennyi az egész.] 4. Szokásmondás-közhely [Egy kis nehézségért ugyebár sosem kell a szomszédba menni.] 5. Szólam-közhely [Az ember végül mindig győzedelmeskedik.] 6. Frázis-közhely [Csupán egy kis odafigyelésre, hatékonyabb együttműködésre van szükség].7. Önismétlő-közhely [A nehézség az bizony nehézség, ezen nem lehet változtatni.] (Hernádi M. 1976. 11.). – Stílusuk szerint a közhelyek lehetnek. 8. Klisé-közhelyek 9. Ballaszt-közhelyek 10. Modoros-közhelyek 11. Aforizma-közhelyek 12. Humoros-közhelyek 13. Parlagi-közhelyek 14. Gyomorbajos-közhelyek [A példák Hernádi könyvében!] (Hernádi M. 1976. 12–13). A típusok elkülönítése egyúttal azt is jelzi, hogy miért mondunk közhelyeket. A megfigyelések szerint egy-egy felkapott (divatos, közhelyes) szó köré „sarjadnak” a közhelyek. Hernádi idézett könyvében (111–113) a gyerekek szócikkhez nagyjából 20 közhely tartozik. Egyértelmű, hogy a közhelyek nem „maguktól” (a beszélőtől függetlenül) alakulnak ki a nyelvben. Létrejöttükben szerepük van a közhelyes gondolkodású személyeknek. Hernádi szerint csak nyelvműveléssel nem lehet visszaszorítani a közhelyek használatát. Csak a türelmes nevelés hozhat eredményt. Ha a közhelyes mondatok használatára beállítódott személyek megértik, hogy a közhely az igénytelenség megnyilvánulása, és ezért kerülendő, akkor talán megtalálják azokat a helyes nyelvi formákat is, amelyek az igényes beszédben/írásban használatosak. A minimális cél: közhely-gondolataink újrafogalmazása. A maximális cél: közhely-gondolataink újragondolása. Hosszú, kitartó tanulással talán elérhető, hogy ki-ki maga gondoskodjék közhelyeinek visszaszorításáról! – A nyelvművelő szakirodalom is segítséget ad a közhelyek felismeréséhez (NyKk. I, 1271–1274).
Az állandósult szókapcsolatok használatának nyelvhelyességi vonatkozásairól szintén jól használható ismereteket lehet szereznünk a Nyelvművelő kézikönyvkönyv I. kötetéből (NyKk. I, 172–176).
Nem ajánlatos minden fontos gondolatunkhoz kapcsoltan szólást, bölcsességet idézgetnünk, mert tudálékosságnak, modorosságnak tűnhet. Ez olyasféle hatású lenne, mint a mindenre viccet mesélő ember vélt szellemessége. Legyünk mértéktartóak az állandósult szókapcsolatok, aforizmák használatakor! A közhelyek visszaszorítását jelentené, ha a megszokott szerkezetnek az aktuális beszédhelyzethez jobban illő, értelmesebb formát tudnánk adni.
Irodalom
Bárdosi V. 2004 = Bárdosi Vilmos: Magyar szólástár. Budapest, 2004.
Bárdosi V. – Kiss G. 2013 = Bárdosi Vilmos – Kiss Gábor. Közmondások. Budapest. 2013. [A Szólások külön kötetben!]
Csefkó Gy. 1930 = Csefkó Gyula: Szállóigék, szólásmódok. Budapest, 1930.
ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára. Főszerk.: Bárczi Géza és Országh László. Budapest, 1966.
Forgács T. 2004 = Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára. Budapest, 2004.
Grétsy L. 2004 = Grétsy László: A szavak ösvényein. Szavaink és szólásaink eredete, változásai, érdekességei. Budapest, 2004.
Hernádi M. 1976 = Hernádi Miklós: Közhelyszótár. Budapest, 1976.
Kertész M. 1922 = Kertész Manó: Szokásmondások. Nyelvünk művelődéstörténeti emlékei. Budapest, 1922.
Kiss G. 1998 = Kiss Gábor: Magyar szókincstár. Budapest. 1998.
Kiss J. 1989 = Kiss Jenő: Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban. Budapest, 1989.
Kristó Nagy I. 1984 = Kristó Nagy István: Bölcsességek könyve. Aforizmák, szállóigék. Budapest, 1984.
Margalits E. 1896 = Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, 1896.
NyKk. 1980 = Nyelvművelő kézikönyv. Főszerk.: Grétsy László és Kovalovszky Miklós. Budapest, 1980.
- Nagy G. 1976 = O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Budapest, 1976.
- Nagy G. 1979 = O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Budapest, 1979.
Parapatics A. 2013 = Parapatics Andrea: Szlengszótár. Budapest, 2013.
Pesti J. 2003 = Pesti János: Állandóság és megújulás (dinamizmus) a nyelvjárási frazémákban.
In: Köszöntő könyv Kiss Jenő 60. születésnapjára [500–506]. Budapest, 2003. – Másodközlésként Pesti János: „Rozmaringot ültettem cserépbe”. Pécs, 2019. 71–77.
Póra F. 1906 = Póra Ferenc: A magyar rokon értelmű szók és szólások kézikönyve. Budapest, 1906.
- Litovkina A. 2005 = T. Litovkina Anna: Magyar közmondástár. Budapest. 2005.
Voigt V. 1971 = Voigt Vilmos: A szólások változatainak szintjei. Magyar Nyelvőr 1971. 29–34.
Szóljon hozzá!