Balogh László 1930-ban született Szentendrén. 1951–1957 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Barcsay Jenő és Konecsni György oktatta. Festészeti munkái mellett könyvborítókat, plakátokat, településcímereket készített. A sokféle törvényt feltáró szentendrei piktúra képviselője; művein szilárd, racionális módon idézi fel anyagi és szellemi környezetét. Sokoldalúan felkészült grafikus, a színellentétek dinamikus kihasználója.
Hann Ferenc művészettörténész szerint Balogh László a legközvetlenebb Barcsay-tanítványok egyike. Korai munkái még erősen kötődnek a szentendrei városképhez. A hetvenes-nyolcvanas években már a színek és a színrelációk, a formák egyensúlya, ütköztetése, horizontális, vertikális mozgások, közelítő és távolodó motívumok harmóniája vagy diszharmóniája érdekli, azaz tiszta festői problémák foglalkoztatják. Sűrűn szerepel vásznain a bábuvá redukált emberi alak, amely formailag erősen különbözik a Barcsay- vagy Deim-féle idol- vagy baluszterszerű figuráktól. Piktúrája a kezdetektől napjainkig a konstruktivista tradícióra támaszkodik, amennyiben a kompozíciós fegyelem, a rend kitüntetetten fontos számára, ám témaválasztása gyakorta tartalmaz poétikus mozzanatokat (Siratók, Golgota, Árnyak). Grafikusi munkássága is jelentős, számos könyvborítót, plakátot tervezett. A kilencvenes években több tucatnyi település címerét készítette el.
Számos művészeti szervezet tagja volt: Művészeti Alap és Fiatal Művészek Stúdiója (1957-től), szentendrei művésztelep (1958-1965), Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége (1965-től). 1981-ben a Szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja volt.
Tanulmányúton járt 1962-ben Olaszországban, 1966-ban Lengyelországban, 1969-ben Romániában, 1970-ben Jugoszláviában.
Díjai:
1980: a Dunakanyar Nyári Tárlat díja
1982: Pro Urbe Szentendre
1985: a Mozaikpályázat díja
1986, 1989: a Szentendrei Grafikai Műhely nívódíja
1994: a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje
2006: Munkácsy-díj.
Számos csoportos és egyéni kiállítása volt itthon és külföldön. Alkotásai megtalálhatók magyar német, amerikai, francia, svájci, spanyol, osztrák, svéd, holland és finn magán- és közgyűjteményekben. Műveit többek között az esztergomi Balassa, a szolnoki Damjanich, a debreceni Déri, a szentendrei Ferenczy, a miskolci Herman Ottó, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Szombathelyi Képtár és a győri Xantus János Múzeum őrzi. Köztéri alkotásai: homlokzati embléma (1985, Százhalombatta, Barátság Művelődési Központ); mozaik (1997, Bp., XVII. kerület, Újlaki Uszoda).
2004-ben portréfilm készült róla.
93 éves korában, 2023-ban hunyt el.
Az alábbiakban válogatást adunk műveiből. Forrás: artendre.hu, Ferenczy Múzeumi Centrum.

2000
Akril, vászon, 60×70 cm

2000
Akril, vászon, 70×60 cm

1999
Akril, vászon, 60×60 cm

2000
Akril, vászon, 50×40 cm

2000
Akril, vászon, 35×50 cm

2000
Akril, vászon, 70×80 cm

1998
Akril, vászon, 70×70 cm

2000
Akril, vászon, 60×60 cm
Szóljon hozzá!