Régóta foglalkoztatja az írókat, gondolkodókat, de még az ún. „átlagembereket” is, hogy érdemes-e a hagyományok ápolásával őrizni múltunk emlékeit. Két, egymásnak ellentmondó vélekedés alakult ki, és talán még korunkban is él: fontos a hagyományok őrzése / ne foglalkozzunk a múltunkkal, éljünk csak a jelenben, tervezvén a jövőt.
A kételkedők szerint: Még a hozzánk érkező leveleket sem érdemes őrizgetnünk. A kukába kerüljenek! – A földművelés egykori eszközei feleslegessé váltak. Meg lehet szabadulni ezektől. Bodán vasgyűjtők vették meg az ekéket, taligákat, boronákat, és eladták ezeket a MÉH-telepeken. – „Akitől nincs messze az élet határa, / nem előre szeret az nézni, hanem csak hátra” (Petőfi Sándor). – „Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, / Megférhetetlen oly kicsin tanyán…” […] „Maradj az élvvel kínáló közelben…” (Vörösmarty Mihály) – „Régi kor árnya felé / visszamerengni mit ér?” (Kölcsey Ferenc) – „…Mert itt kárhozat van. / Mindent le kell gyilkolni, ami régi ezeréves holmi” (Ady Endre). – „Elvész a régi! Fájni fog, de vesszen, / ha eltűnik a hétköznapi kín, / ha könnyű szívvel léphet át a gyermek / a szolgaősök őrlő gondjain. [De] Mi őrizzük majd…” (Fodor András). – „Nessun maggior dolore / che ricordarsi del tempo felice / nella miseria.” Semmi sem nagyobb fájdalom / mint emlékezni a boldog időkre / a nyomorúságban (Dante).
A bizakodók (a megőrzők, a továbbvivők) szerint: A múltunk méltó a megőrzésre, mert [Szél fúj, egyre makacsabb, és egyre fogy az erőm] „Pedig, hogy voltam légyen is, szeretném / vízre-hullott levélnél több legyek, / gyökérből, biztos száron emelkedném, / ne inganék vak semmiség felett, / hogy aki látja sorsom, bátorítást / hirdessen annak, okos szomorítást” (Csorba Győző). – „A hagyomány (a múlt) akkor él, ha naponta megújítjuk” (Kodály Zoltán) – Szükségünk van a múltra, de inkább csak a tanulságaira. „Tradition ist nicht das bewahren der Asche, sondern das Schüren der Flamme” „A tradíció tisztelete ne a hamu imádását jelentse, hanem a lángot!” (Gusztáv Mahler) – A múlt, jelen és a jövő kapcsolatát Vörösmarty Mihály így fogalmazta meg: „Múltra, s jövőre tekints, s mely még a tied, élj az idővel!” „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék” „A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhez”. „Emlékek őrzik a nép életét”. – Máig érvényes Vörösmarty intelme. Mi is úgy véljük, hogy szükség van a múltunkra, hagyományainkra, mert az emlékek sok tanulságul szolgálnak a jövő tervezésében.

Hogyan történik hazánkban a hagyományőrzés, a múlt megbecsülése? Legalább 200 éves története van a népnyelvi, folklór értékű szövegek lejegyzésének, közzétételének. A néprajzi, helytörténeti és névtani ismereteink bővítését jól szolgálják a nagy monográfiák (Ortutay Gy. – Balassa I. 1979.), – a Magyar Néprajzi Lexikon kötetei (Magy. Népr. Lex. 1–5. 1977.), – Baranyai magyar néphagyományok című kiadvány (Berze Nagy J. 1941), – Kiss Géza, Zentai Tünde könyvei, Zentai János tanulmányai – a megyei helynévgyűjtemények (ZMFN, SMFN, BMFN, TMFN) – a helytörténeti kiadványok – az ÚMTSz öt kötete – a dél-dunántúli regionális tájszótárak (OrmSz. HhSz, AmTsz, BoTsz, VöTsz, FszTsz, DpTsz, BüTsz, KkSz, KoTsz). A hagyományok gyűjtésében, közkinccsé tételében nagy szerepük van a tájházaknak, helyi múzeumoknak. Nagy hírű népi együtteseink (Hosszúhetényi Hagyományőrző Népi Együttes, Magyaregregyi Hagyományőrző Népi Együttes) éltetik Baranyában a néptánc hagyományait. Példa értékű a Hosszúhetényben megjelenő Zengő és a Múltmentő újság, periodika. – Eredményeink teljes felsorolás nélkül is megállapíthatjuk, hogy Baranyában és a dél-dunántúli régióban jelentős múltja van a hagyományok mentésének, őrzésének. Vidékünkön a népi műveltség emlékei már nem mennek veszendőbe. Lelkes, önkéntes gyűjtők és szakemberek közreműködésével korszakos jelentőségű korpuszok jöttek létre. Ezek évtizedeken át alapul szolgálhatnak a helytörténeti, néprajzi, dialektológiai és a névtani kutatásokhoz.

(Forrás: Wikipédia)
Irodalom
AmTsz 2008 = Pesti János: Alsómocsoládi tájszótár. 2008.
Balassa I. – Ortutay Gy.1979: Magyar néprajz. 1979.
BMFN 1982 = Baranya megye földrajzi nevei I., II. Szerk.: Pesti János. 1982.
Balogh Lajos – Király Lajos: Az állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza. 1976.
Barics E. 2021 = Barics Ernő: Felsőszentmárton szókincse és népi kultúrája. – Ernest Barić: Rječničko blago i pučka kultura Martinaca 2021.
Berze Nagy J. 1941 = Baranyai magyar néphagyományok I–III. Szerk.: Berze Nagy János. 1941
BoTsz 2018 = Pesti János – Domján Johanna: Bodai tájszótár. 2018.
BüTsz 1988 = Várkonyi Imre: Büssüi tájszótár. 1988.
DpTsz 2003 = Kovács Sándor emlékére. 2003. Ebben: Kelet-ormánsági [drávapalkonyai] tájszavak (64–95) – A drávai hajósok élete a XIX. században (13–35) – Drávai malmok és molnárok a XIX. században (36–57).
FszTsz 2021 = Felsőszentmártoni tájszótár. L. Barics Ernő nevénél!
HhSz 1999 = Dallos Nándor – Pesti János: Hosszúhetényi Szótár. 1999.
Király L.1982 = Király Lajos: A tájszótérképek szerepe a regionális atlaszokban. In: III. Dialektológiai szimpozion.1998. 203–208. p.
Király L. 1990 = Király Lajos: Jelenséghatárok a Dél-Dunántúlon.1990.
Kiss Géza: Ormányság. 1937 és 1986.
Kiss Géza – Keresztes Kálmán: Ormánysági Szótár [OrmSz]. 1952.
Kiss J. 1998: Kiss Jenő: Tájszavak és tájszótárak. (Magyar Nyelvőr 1998. 426–437).
KkSz 1981 = Markó Imre Lehel: Kiskanizsai Szótár. 1981.
KoTsz 200 = Szabó József – Bozóky Margit: Koppány menti tájszótár. 2000.
Pesti J. 1999 = Alsómocsolád község helytörténeti adattára I. [AKHA] 1999. – Uő: Az ördögszántotta hegy – Baranyai mondák, hiedelmek, történetek. 2002. – Pécs földrajzi neveinek eredete. 2004. –
Uő. Pécs utcanevei 1554–2004. 2013. – Uő: Hosszúhetény nyelvi kincseiből. Névtani és dialektológiai tanulmányok. 2014. – Uő: „Rozmaringot ültetem cserépbe” Pesti János válogatott írásaiból. 2018. – Uő és Máté Gábor: Völgységi tájszótár. Vidékünk tájszavai és népi műveltsége. 2018. – Uő: Magyaregregy kislexikona. A község nevezetességei, különös értékei, jeles személyiségei. 2021.
Sajtos J. 2004: Sajtos József: Sárvíz menti nyelvatlasz. 2004.
SMFN 1974 = Somogy megye földrajzi nevei. Szerk.: Papp László és Végh József. 1974.
Szász János – Szigetvári János: Baranya megye népi építészete. 1976.
Temesi Mihály: Az Ormánság nyelvjárása 1939 és 1949 között. 2002.
TMFN 1981 = Tolna megye földrajzi nevei. Szerk.: Végh József, Ördög Ferenc és Papp László 1981.
ÚMTSz1979– 2010 = Új Magyar Tájszótár. Főszerk.: B. Lőrinczy Éva; Szerk.: Hosszú Ferenc.1979–2010.
Varsányi Gyuláné Bükkösdi Márta: Alsómocsoládi emlék. 2007. Elmeséletlen történetek Alsómocsoládról. 2013.– Uő:
Alsómocsoládról. 2013. Uő: Nyomoztam Rigatz Jancsi után. 2013. Hiányzó láncszemek. 2016. – Uő: Hogy ne maradjon annyi fehér folt. 2021.
ZMFN 1964 = Zala megye földrajzi nevei. Szerk.: Papp László és Végh József. 1964.
Zentai János 1960: Ormánsági fejfák és ormánsági hiedelmek (A JPM évkönyvében!)
Zentai Tünde 1983 = Ormánsági hiedelmek (1983) Uő: Domus rusticae baranyienses A baranyai parasztházak változásai a 18. század végén (1989) – Uő: A parasztház története (1991) – Uő: 10 könyvet írt a dél-dunántúli, főleg az ormánsági községek református templomainak építészettörténeti értékeiről (2010–2012 között) – A festett népi bútor (2022).
Szóljon hozzá!