Azt mondod: le a hétfővel?
Töröltessék?
Értem én, miről szól a versed!
Fontos, erős vers, Tandoriért,
de nekem egy kicsit beakadt ez a hétfő-dolog!
A hétfő ugyanis, üdítő melankólia,
szűz hó,
első lépés!
Na, jó,
ahonnan én jövök, ott a második,
de hogyan következhet bármi az első lépések nélkül?
Nem mondod komolyan, hogy azt szeretnéd, a keddel kezdődjön minden?
Hovatovább, vezetővé avanzsálod a keddet?
Igazán nem szeretnélek megbántani, de milyen alapon, kedves Költő?
Attól, hogy az irodalom nagykövetévé lettél,
járod a nagyvilágot telis-tele díjakkal,
nem tehetsz ám meg bármit, és akármit!
Mi lesz így a hétfői nagy ásítozásokkal,
a délig tartó reggelizésekkel,
a délután négyig ebédelésekkel?
A szüntelen kávézgatások hová fognak tűnni?
És a húsvéthétfő? A húsvéthétfővel mi lesz?
Erre nem gondolsz? Csak a vers? Örökké a vers?
A vers kedvéért mindent?
Mások rendesen dolgoznak ám!
Hétfőnként végre kipihenhetnénk
az egész emberiséget felemésztő hétvégét!
Ezt szeretnéd elvenni, elpusztítani, megölni, széttrancsírozni,
t ö r ö l n i ?
Úri hóbortból nem görbítheted ám meg, Attila gyémánttengelyét!
Persze, azt belátom, a legközelebb hozzád te vagy.
A legközelebb hozzám meg én.*
Tisztelem a szabadságod, de a Te pozíciódban nem lehetsz felelőtlen!
Nem lehetsz olyan ember, aki csak úgy a kedvére tovább tandorol…**
Sírva kérlek, gondold át ezt a hétfő-kérdést, jó?
Addig is, a vers legyen Veled!
*Turczi István: Hétfőellenes vers
**Turczi István: Dobszerda
_______________________
A Tiszatáj online-ban jelent meg első közlésként
Szóljon hozzá!