AZ A LUSTA IDŐ…
…Most valahogy erőre kapott
Ahogy zúgva múlnak a holnapok
A rusnya idő izmosan röhög a
Vénülő pofádba, mint egy ülnök
Akinek az ítélet mindegy kurvára
Az idő, s az elmúlás rabja lettél
Kussoljál, te hetvenkedő suttyó
Hisz elmenekülsz a kék-zöld
Bársony lila örökkévalóságba
Hát akkor tűnj el mint hülye tél
Az ébredő tavaszi zsongásban
S a kibaszott kormos koroddal
Mielőtt elpusztul egy hal állva
S a lusta idő is követi hezitálva
Húzz innen a jó büdös π-Csába!
Szóljon hozzá!