Amikor az Arcanum Digitális Tudománytárban ennek a lapnak az az évi számait lapozgatom, és a május 11.-ihez érek, ott a többi hír mellett „A honvédelmi miniszter (Csatay Lajos) a katonai szolgálathalasztásról” című hírre bukkanok, amelynek alcíme „A zsidók nem kaphatnak engedélyt” volt. Maga az írás MTI-hírt tartalmazott, és május 11.-i keltezésű volt.
„A honvédelmi miniszter a hadviselés különös fontosságú érdekeire való tekintettel úgy határozott, hogy az 1944. évi általános bevonulások, és az utána következő időkben szolgálathalasztás általában nem kezdeményezhető. E rendelkezés alól kivételképpen szolgálathalasztást csak azok a karpaszományosként besorozott ifjak kaphatnak, akik orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi, mérnöki vagy bölcsészeti karon, vegyészeti tanulmányuk befejezte előtt állanak, (sic!) és akik az 1944-45. tanévben valamelyik középiskola, vagy olyan iskola utolsó osztályát fogják végezni, amely karpaszományra jogosít.
A zsidóknak minősülő munkaszolgálatra kötelezettek szolgálathalasztást nem kaphatnak. A rendelet nem érinti a családfenntartó kedvezmény feltételeinek ideiglenes fennállása esetén adható szolgálathalasztást.”
Tovább menve a május 16.-i lapszám „Fel kell jelenteni a csillagot nem viselő zsidókat” című hírén akad meg a szemem. „A magyar királyi belügyminisztérium felhívja a közönség figyelmét, hogy mindazokat a zsidó személyeket, akikről tudják, hogy megkülönböztető jel viselésére kötelesek, azt azonban nem viselik, az illetékes rendőrhatóságnál ellenük tegyenek feljelentést.”
Rövid, de velős a közlés, de minden benne van, ami azt a rendszert undorítóvá, visszataszítóvá tette. Ha pedig tovább megyek a május 17.-i cikkre, amely „A belügyminiszter felhívása a magyar társadalomhoz” címet viseli, és MTI-közlést tartalmaz, további adalékokat kapunk ehhez.
(Forrás: Napi Történelmi Forrás)
„– A zsidó vagyonok bejelentésével kapcsolatosan alapos gyanú merült fel, hogy a keresztény közönség tagjai közül sokan részben anyagi előnyök, részben pedig helytelenül értelmezett felebaráti szempontból zsidó értékeket vettek magukhoz, illetőleg rejtettek el. Ez a cselekvésük egyfelől a kiadott rendelkezések megszegését, másfelől a magyar állam súlyos megkárosítását jelenti, ami szigorú büntetéssel jár.
Hogy a nagyközönség ezt a fontos kérdést helyesen mérlegeli, és az eddig esetleg elkövetett hibáját jóvá tenni tudja, a belügyi kormányzat felhív mindenkit, hogy az ilyen módon birtokába került értékeket és javakat a jelen rendelkezés keltétől számított 7 nap alatt az illetékes hatóságnak jelentse be. Az ez idő alatt tett bejelentés tekintetében az illetők ellen semmiféle eljárást, vagy megtorlást folyamatba nem tesznek, míg e rendelkezést áthágókat meghatározott idő után fokozott eréllyel és szigorral megbüntetik.”
Tehát már az is bűnnek számított, ha valaki keresztény létére magához veszi egy zsidó polgártársa értékét abból a célból, hogy megőrizze azt – azt hiszem, ehhez sem kell kommentár…
De menjünk tovább, ugyanis amikor a május 18.-i hír szerint „Beiktatták Szeged új főispánját,” Magyari-Kossa Aladárt, akkor a gyalázatos emlékű nyilas országgyűlési képviselő, Rajniss Ferenc – aki később a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett – szólalt fel, és méltatta a március 19. utáni változást.
„…A továbbiakban hangoztatta Rajniss Ferenc, hogy az elmúlt rendszer politikai hatalma óriási erőt jelentett a zsidóság számára. Tudtuk, hogy a zsidóság milliárdokat síbolt ki az országból, és ma már mindenki tudja, hogy a zsidóság kezében lévő milliárdok voltak a mi nyomorúságunk okai. Most már azt is tudjuk, hogy ennek az áldott földnek kincseiből enélkül a sehonnai, utolsó Ahasvérus fajta nélkül (sic!) is tudunk szép, tisztességes életet biztosítani minden dolgozó magyarnak.”
Még mindig a május 18.-i nap híreinél vagyunk, amikor a „Nincs magyar biztonság, nincs történelmi jövendő addig, amig a Kárpátok keleti lejtőin Sztálin bolsevista birodalma áll – hangsúlyozta Jaross Andor a nagyváradi főispán beiktatásán” című, és „A zsidók vagyonát be kell építeni a nemzeti gazdálkodás vérkeringésébe” alcímű írás folytatja ezt a förtelmes gondolatsort vitéz Rajnay Károly ny. vezérőrnagy, Bihar vármegye és Nagyvárad város főispánjának beiktatási ünnepségéről beszámolva.
(Forrás: Wikipédia)
Az idézett beszéd tartalma szintén arról szólt, hogy a magyarságnak meg kell védenie a kontinenst a bolsevizmustól, de fel kell számolnia a belső ellenséget is. A városházi beiktatáson pedig rátérve az ottani helyzetre, mi mással, mint az ottani zsidósággal foglalkozott.
” …Meggyőződött arról, hogy a városban a zsidók szeparólódtak. A város megoldotta ezt a kérdést, és a megoldás megfelel a kormány követelményeinek. A kormány lépésről-lépésre halad előre. Nem akar erről részletesen nyilatkozni, hangsúlyozza azonban, hogy mindaz, amit vagyonban, kincsben és értékben a zsidóság kapzsisága össze tudott gyűjteni, megszűnt az ő vagyona lenni, az most a magyar nemzet vagyona.
Ez a vagyon azonban nem lehet egyszerű ajándékozás tárgya. Ezzel a nemzet egyetemének kell gazdagodnia. Azt be kell építeni a nemzet gazdálkodás vérkeringésébe, úgy, hogy minden becsületes dolgozó magyarnak jusson belőle.”
Zsidó embertársaink vagyonának szabad rablása után most pedig térjünk rá a kereskedelem akkori helyzetére. Erről a május 21.-i szám „Minden zsidó üzletet és üzemet be kell zárni” című cikke szól, ismét MTI-hír alapján.
„A Budapesti Közlöny május 21-i, vasárnapi számában jelenik meg a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 58.000-1944. K. K. M. számú rendelete a zsidó ipari (kereskedelmi) tevékenység korlátozása tárgyában. Az eddigi rendelkezések csak az olyan zsidó kereskedők üzletének bezárását rendelték el, akik árut közvetlen fogyasztásra, vagy továbbadásra árusítanak, vagy közvetítenek.
(Forrás: Wikipédia)
A most kiadott rendelet a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter ügykörébe tartozó olyan zsidó iparosok (kereskedők) üzletének és üzemének a lezárását rendeli el, amelyeket az eddigi rendelkezések szerint nem kellett bezárni. Ezzel a rendelettel tehát most már minden zsidó kereskedő és zsidó iparos, akinek tevékenysége a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium ügykörébe tartozik, üzletét köteles bezárni, és tevékenységét abbahagyni.”
Még egy hasonló hír május 21.-éről „Rendelet a zsidó üzletekben alkalmazásban volt nem zsidó alkalmazottakról” címmel, MTI-hír alapján. „A Budapesti Közlöny május 21-i, vasárnapi számában jelenik meg a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 60.000-1944. K. M. számú rendelete a zsidó kereskedőknél foglalkoztatott nem zsidó alkalmazottak szolgálati viszonya megszűnésének bejelentése tárgyában.
(Forrás: Hetedhéthatár)
A rendelet bejelentési kötelességet ír elő a zsidó kereskedőknél alkalmazásban volt nem zsidó alkalmazottakra nézve. A rendelet felsorolja azokat az adatokat, amelyeket a magyar királyi állami munkaközvetítő hivatalhoz (Budapest, VIII. József u. 33.) be kell jelenteni. A bejelentésre elsősorban a munkaadó, ha pedig az akadályozva van, a rangban legidősebb nem zsidó alkalmazott van kötelezve.”
Most pedig nézzünk válogatást a hónap első felének egyéb híreiből – időrendi sorrendben. Május 10.: „Baranya áprilisi adózása egymillió 30.000 pengő volt” volt a cím, „A vármegye közigazgatási bizottsága kedden délelőtt ülést tartott” pedig az alcím. Május 10.: „A városi közigazgatás melegen üdvözölte a főispáni tisztségében megerősített Nikolits Mihályt” – ez volt a cím. „Áprilisban egymillió 731.051 pengő kereskedelmi adó folyt be Pécsett” – ez meg az alcím.
Május 11.: „Háború után villamos helyett 30 trolleybusz (sic!) bonyolítja le Pécs forgalmát – Az autóbuszokat csak a vámokon túl használhatják.” A cikk mellett egy hosszú tudósítás szól arról, hogy dr. Holub József professzor váltotta a rektori székben dr. Ángyén János professzort az Erzsébet Tudomány Egyetemen.
(Forrás: Wikipédia)
Május 12.: „A városi alapok múlt (1943) évi zárszámadása” – „Telkek értékesítéséből 589.686 pengő folyt be.”
Míg a hétköznapi emberek élni akarták mindennapi életüket – és túlélni a háborús szörnyű időket –, csak kevesen vették észre, hogy a helyi hatalom csúcsán két milyen ellentétes személyiség áll. Míg dr. Nikolits Mihály városi és vármegyei főispánt József Attila-i szóhasználattal jellemeztem („fehérek közt egy európai” ebben a korban), addig az országos politikában is vastagon részvevő, emellett városunk akkori „fényezett” országgyűlési képviselője, Imrédy Béla képviselte a „sötét oldalt.”
Bár szerencsére az utóbbi később megkapta a vastagon megérdemelt büntetését, meglakolt szörnyű bűneiért, az előbbi emlékének megörökítése még várat magára a vármegye részéről. Remélem, már nem sokáig…
Szóljon hozzá!