Búcsúzóul
K. M.-nek
Búcsúzóul szemem elkísér,
míg végig mégy a horizonton,
majd egy utolsó lobbanással
végleg alámerülsz a napban.
Így látlak mindig új alakban,
ha jön a lámpaoltó este,
amint egy utolsó sugárral
neved az égboltra fested.
Budapest 1978
Egy festményre
K. M.-nek
Néha úgy érzem, hogy a vászon,
melyen portrédat látom nap, mint
nap, olyan, mint egy nagy ablak.
Kihajolsz rajta, ahogy régen a konyhában
és morzsát szórsz a madaraknak.
(Triptichon – külvárosi Szentháromság, 2013)
Szóljon hozzá!