Életünkben gyakran jutunk válaszúthoz. A továbbjutás módját mérlegelés után határozzuk meg. A választás lehet: jobbra vagy balra fordulva kell tovább mennünk, esetleg szóba jöhet – jelképesen szólván – a harmadik vagy akár a negyedik út is. Gond lehet még az, hogy most ajánlatos tovább haladni, vagy inkább némi várakozás, pihenés után később induljunk el. Döntésünket könnyíti, hogy a bonyolult (ellentétes) helyzetekben is működik a tudatunk az igen – nem bipoláris válaszadási mechanizmusa.
A kettősség pszichológiai-nyelvészeti kategória. Létezésére, működésére talán soha nem gondolunk, jóllehet a nyelvhasználatban sok példa van a létezésére. „Ez olyan lelki állapot, sajátosság, amelynek működése során a világ ellentétes jelentései egyidejűleg nyilvánulnak meg. A lelki kettősség: az ellentétes lelki tulajdonságok megléte és felváltva történő megnyilvánulása, illetve a két hasonló jelenség egyidejű, párhuzamos megnyilvánulása; párhuzam (ÉrtSz. III, 917). A kettősség működése – általában – gyors és szinte felismerhetetlen, de néha a döntéshez több időre is szükség lehet. Minden emberben már szinte születése óta jelen van programozva a mérlegelés képessége. Ez az emberi faj fennmaradásának egyik szigorú feltétele. Példával illusztrálva: mivel egyszerre van bennünk jelen a jó-ra és a rossz-ra való készség, ezt a kettősséget a tudat szünteti meg adott esetekben: a rossz-at jó-ra tudjuk fordítani. (Persze ennek a fordítottja is lehetséges!)
Beszédünkben vannak utalások a kettősség létezésére. Efféle példákban: Zöld ágra vergődtem [’Nemrég bajban voltam, de szerencsémre kijutottam a bajból.]. > Itt: a baj – és a kijutás kettőssége! – A kettősség felismerése sokszor csak késedelemmel sikerülhet: Egy idő óta burkoltan beszélsz. [’Korábban értetem minden szavadat, de most rejtélyesek a gondolataid’.] Itt: az értettem – nem értem kettőssége! Hasonló mondatok: Rébuszokban beszélsz. – Összehord hetet-havat. –Hablatyol. – Üres szócséplés. A szépirodalomból is tudunk példát említeni a jelenségre. A Toldi II. énekében Miklós mondja válaszul György becsmérlő szavaira: Átok és hazugság minden ige szádban. […] Jól tudom, mi lappang bokrodnak megette. [’Hamisat állítottál rólam, mert csak cselédnek tartottál!’]
Hol és hogyan jelennek meg kettősségek az életünkben? Fiatalon vagy akár felnőttként is képesek vagyunk a jellembeli adottságaink ellentmondásainak felismerésére, majd döntések eredményeként igyekszünk az ellentétek feloldására. Például: tudjuk, hogy léteznek egyéniségünkben ezek a párba rendeződő tulajdonságaink: lustaság – szorgalom; kis hazugság (köntörfalazás, mellébeszélés) – igazság (szókimondás); elkeseredés (pesszimizmus) – bizakodás (optimizmus); közömbösség – együttérzés (empátia) stb. – Valóságos élethelyzetekben: Nem kedvelem a takarítást és az edények elmosogatását esténként. (Lustaság) → Felismerem, hogy nincs módom a halogatásra. → Győzelem: takarítok, mosogatok → A szorgalom győzelme). – Nem tudok már egészségügyi sétákat tenni. (Lustaság, beletörődés?) → Mégis sétára indulok. (Szorgalom). – A békesség kedvéért nem teszem szóvá barátom vagy gyermekem hibáit. (Köntörfalazás, halogatás) → Mégis elmondom a jó szándékú, segítő véleményemet. (Szókimondás, igazságosan). – Nem érdemes önpusztító emberek sorsáért aggódnom! (Közömbösség) → Látván az elesett ember helyzetét, segítségére sietek valamilyen módon (Empátia).
Tanulható-e, tanítható-e a kettősségek elfogadása (megélése) és a felszámolás sokféle módja? Gondolom, kimondhatjuk: a kettősség az életünkben, viselkedésünkben nem betegség, hanem természetes állapot. Együtt kell élnünk ezzel az adottságunkkal. Azt viszont érdemes gyakorolnunk, hogy miként tudjuk háttérbe szorítani nem kívánt helyzeteink során a negatív tulajdonságainkat! Önismerettel, önfegyelemmel csodákra lehetünk képesek ebben az egyéniség- fejlesztő vállalkozásunkban. Tekintsük példának Franklin Benjamin kísérletét! A nagy tudós (a villámhárító felfedezője) és államférfi fiatal korában tervet készített egyéniségének alakítására. Szorgalmas gyakorlással elérte, hogy felszámolta a felismert jellemhibáit, és kialakította a teljesen új pozitív tulajdonságait! – Arról is tudunk, hogy alkoholista, illetve drogfogyasztó személyek közül többen erős akarttal leszoktak a szenvedélyükről, és – szerencsére – visszatérhettek közénk.
Mit tudunk a kettősség történetéről? Annyit, hogy már az ókori görög műveltségben ismerték ezt a fogalmat. Talán a görögök gondoltak először arra, hogy az emberben egyszerre két személyiség „lakozik”. Janus istenséget kétarcúnak tartották. Szobrokon és pénzérméken két fejjel ábrázolták. Az egyik fej előre tekint, a másik hátra (Trencsényi-Waldapfel I. 1963. 218–261, 263, 266, 274, 285, 299. A 388. oldalon Janus-fej!) Így alakulhatott ki az a hiedelem, hogy Janus hátra (a múltba) és előre (a jövőbe) is képes látni. Jelentésváltozással jött létre ebből a korábbi jelentésből az, hogy ’valaki kétszínű, képmutató, álszent’. Mai szóhasználattal: Janus-arcú (Forgács T. 2003. 375).
Irodalom
ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára. III. kötet. Budapest, 1965.
Forgács T. 2004 = Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára. Budapest, 2004,
Trencsényi–Waldapfel I.1963 = Trencsényi–Waldapfel Imre: Mitológia. Budapest, 1963.
Szóljon hozzá!