Fújd csak dalocskát, cinege,
ne félj, ha szél borzol,
az ég havat morzsol,
és dermeszt a tél hidege!
Ne bánd, ha bárki kinevet,
lesz még fény köveken,
és a Nap közelebb,
ha eljön majd a kikelet!
Sok madár veled didereg,
kevés az eledel,
sok kis bögy felesel,
míg fagyott magot csipeget.
A rideg táj sem biztató,
kóró is csupa dér,
ilyen tél ez a tél,
vizet sem ad a tiszta tó.
Mégse korhold az évszakot,
az élet már ilyen,
most csupán elpihen,
míg lejátszik egy évadot.
Tavaszként lép majd jó napra,
nyomában sok virág,
a szépülő világ
ibolyát hint a tópartra.
Fújd hát dalocskád, cinege,
eljön a szép tavasz,
múló lesz a panasz,
a víg dalocskák ideje!
A tél ideje is lejár,
elolvad ereszen,
várják is elegen,
álljon odébb a vén betyár.
Szóljon hozzá!