Bizonyára vagyunk így, jó páran, férfitársaimmal, akik nem nagyon szeretnek áruházakban ruha és alsóneműt vásárolgatni. Azt még eltűrjük/elviseljük, amikor az életünk párja már a hatodik (ugyanolyan színű és szabású) felsőt, alsót, kosztümöt próbálja fel, de azt már nehezebben, ha ugyanennek a tortúrának próbálnak minket kitenni. Épp ezért, ha lehet, saját magunk oldjuk meg jól-rosszul a ruhaneműnk beszerzését.
Több hetes-hónapos noszogatás után rászántam magam, hogy a már feleségem szerint „elég kopott, megnyúlt” alsógatyáimat – amik egyébként még jók lennének kint a tanyán – lecserélem. Irány a kínai bolt, hiszen a nagy áruházak is legtöbbször kínai árut kínálnak.
– Hol találok magamnak alsógatyát? – kérdezem a kínai tulajt.
– Fecke, vagy mászik?
– Másik.
– Ott hátul a szarokban – mutatja, majd rám nézve kapásból mondja – L-es.
Micsoda? Nekem már nem is jó az M-es. Honnan veszi? Vagy talán a kínai L-es az az európai M-es? Hát, mindez átfutott az agyamon, amíg a kijelölt „szarokba” érkeztem. Sorra vettem a kirakott alsógatyákat. Hát, volt benne nagy piros rózsás, csodás (európai) női arcos, minden feliratos, rajzfilmfigurás, csak éppen egyszínű, sötétebb árnyalatú nem. Aztán végül is, magamhoz vettem két kék színűt, amin apró kis fehér minták voltak.
A kasszánál a női alkalmazott, aki mindeddig a vásárlásaimkor elég bőbeszédű volt szó nélkül beütötte az árat én meg boldogan távozhattam két új alsógatyával.
Másnap épp fizikoterápiás elektromos kezelésre, masszírozásra kellett mennem. A kezelő hölgy előzékenyen felajánlotta, hogyha hanyatt fekszem, akkor a derekamra és a fájós térdemre is rá tudja tenni az elektródákat. Én szívesen teljesítettem ebbeli óhaját, így hát levetettem nadrágomat, és felfeküdtem a kezelő ágyra. A mindig kedves, immár rég óta ismert középkorú hölgy szája szögletében egy kis mosollyal nyugtázta. Aztán beállította a készülékeket és arról biztosított, hogy negyed óra múlva majd jön, a gép úgy is csipegéssel fogja jelezni a kezelés végét. Kintről, a rádióból sugárzott slágerek hangján átszűrődve, hangos női kacagás hallatszott.
A kezelés véget ért, én meg este a fürdőszoba magányában, amikor fürdéshez készülve levetettem a gatyámat – épp egy borotválkozást is beiktatva, így szemüvegben – ránéztem, akkor döbbentem le. A gatyámon a kis fehér, nyomtatott minták, amit vásárláskor nem láttam, hát bizony a Káma-Szútrából lettek átmásolva.
A gatyám azóta is megvan, de csak olyan napokon veszem fel, amikor nem kell gatyára vetkőznöm. Vagy legalábbis remélem.
Szóljon hozzá!