Fohász

Világegyetem Ura, szólni készülök,
bár fogságban a hangom –,
mozdulni igyekszem, és megrekedek –,
jelképekben szeretnék –,
s mégsem nyilvánulok.
Tégy engem hát
munkád eszközévé –,
legyek Békéd hűséges tárgya –,
szorgos szolgatársad.
Hűdő ereim, satnya képzeletem
cselekedje többé-jobbá-hasznossá,
mit a Lélek rendeltetett
a Világ árnykörei és az emberteremtés
szűkösen keskeny, de elégségesen hibátlan,
testre méretezett mesgyehatárán –,
ügyeljek rendre-rangra-tekintélyre –,
tiszteljem összes neveidet és címeid –,
parányítsam, elegyítsem s visszavonzzam
elvetett súlykjaim –,
Világegyetem Ura! –
hadd legyek műremekre kész
sírig fáradt céhlegény –,
ki nem hiába emészti
az Atyamester házának kenyerét.

Megosztás

Tweet