(Forrás: Magyar Interaktív TV 2022)
„A mai, száguldó iramú, megpróbáltatásos időkben, fokozottabb mértékben vágyik a szomjas emberi lélek a felemelő, megnyugtató és kristálytiszta művészet után. A hangversenyterem ridegnek látszó falai új hitet, új erőt és lelki megbékélést képesek nyújtani az oda betérő fáradt lelkeknek. Az ember minden bút és minden keserűséget elfelejt, amidőn felcsendülnek a zeneirodalom örökéletű alkotásai, és ilyenkor szinte mindenki érzi, ahogy a dübörgő akkordok vagy a légies passage-ok (gyors futamok) mintegy percről-percre simítják el a lelkekben dúló viharokat derűs napsugárrá…”
Így kezdődik a Dunántúl május 14.-i, vasárnapi szám „Művészet –zene” rovatának méltatása „Takács Jenő és Piovesan Sirio nagysikerű szonáta-estje a Pécsi Katolikus Körben” címmel. Sem a nagyszerű művészek, sem a hangverseny hallgatói nem tehettek arról, hogy közben a város zsidó polgártársai milyen körülmények között élnek az immár bezárt gettóban…
Miközben a lap május 17.-től megkezdte „Nikolajew Péter” (Pjotr Nyikolájev): „Parasztok a sarló és kalapács árnyékéban” című regényének napi közlését, és még a gettó-bezárást közlő napon, május 21.-én is megjelent az a rendelkezés, amely az eddigi heti húsfejadagokat ismertette – külön kezelve a zsidók csökkentett fejadagjait –, további, zsidókat sújtó rendelkezések, rendőrbírói ítéletek zajlottak.
Május 21.: „– Rendőrbírói ítéletek. A magyar királyi rendőrség pécsi kapitányságának rendőri büntető bírája 1944. március hó 29-én a zsidók korlátozásáról szóló 1939. évi IV. tc.-be ütköző kihágás miatt G. István lakatosmestert 200 pengő pénzbüntetésre, vagy húsz napi elzárásra, és 14 pengő eljárási költség megfizetésére, özv. K. Jenőné M. Zeni redőnygyárost 300 pengő pénzbüntetésre vagy harminc napi elzárásra, és 32 pengő eljárási költség megfizetésére, H. Ferenc kesztyűgyárost 3000 pengő pénzbüntetésre vagy harminc napi elzárásra ítélte. Az ítéletek jogerősek.”
Amikor szemlézem az akkori sajtót, a zsidósággal kapcsolatos hírek mellett a politikusok megnyilatkozásait szintén figyelemmel kell kísérnem, mert megnyilatkozásaikban is találhatók a zsidósággal kapcsolatos kormányzati vélemények. Baky László megnyilatkozásainál pedig mindig.
Nem történt ez másként május 23.-án, az új Sopron városi főispán, Rupprecht Antal beiktatásánál sem, amelyet május 24.-én, MTI tudósítás alapján olvashattak a pécsiek, ottani helyeslés mellett, ezzel a címmel: „Ma nem lehet pártosdit (sic!) játszani, mert, ha elbukunk, ez a halált jelenti.” A német-magyar fegyverbarátság méltatásakor így fogalmazott: „…Ma már nemcsak bajtársiasságról van szó, hanem vegye mindenki tudomásul, hogy a német hadsereg nélkül nincs élet Európában. Ez a valóság. (Helyeslés.)”
Ezt követően mindjárt erre tért rá: „…Legyenek meggyőződve a német testvéreink, hogy az öntudatos magyarok mindig hű szövetségeseik maradnak. Ahhoz, hogy egy beteg egészséges legyen, elsősorban a betegség csíráit, a bacillusokat (sic!) kell kikutatni, és kiirtani a beteg testéből. Évszázadok óta él egy betegség a magyar nép testében.
Ez a betegség a zsidóság volt, a nemzetközi zsidóság, amely sehol sem tudott asszimilálódni. Mindenki láthatja, hogy ez a kormány, minden programadáson felül, hatásosan megtisztogatja fajunk vérét ettől az átkos, idegen mételytől…
Kétségtelen, hogy nehéz időket élünk, éppen ezért ma első kötelességünk a háború megnyerése. A nemzet minden erejét össze kell fogni, hogy ezt a háborút megnyerjük, és én állítom és fanatikusan hiszem, hogy megnyerjük! (Percekig tartó lelkes éljenzés és taps.) Ha megnyerjük, akkor a nemzeti szocialista világnézet legyőzi a zsidó bolsevista világnézetet. Ha tehát a nemzeti szocialista világnézet győz, Magyarországon magyar nemzeti szocializmus lesz…” Ebből világosan kitűnik Baky László vak fanatizmusa, valamint a világ- és a hadihelyzettel kapcsolatos teljes tudatlansága. Ő volt az egyik ember, aki végveszélybe sodorta országunkat…
Ugyanazon az oldalon kapott helyet a lapban, ugyanazon kormánynak volt tagja Szász Lajos iparügyi miniszter, ő is egy főispáni beiktatáson szónokolt, mégis némileg máshogy viszonyult a zsidókérdéshez. A Szabolcs vármegyei Thuránszky Pál beiktatásánál előbb kijelentette: „– Ma a magyarságnak két kötelessége van: harcolni és dolgozni. Csak a kettő eredménye biztosíthatja a győzelmet, a jobb magyar jövő szabadságát…”
Majd hosszasan taglalta a következőket: „A zsidókérdés megoldásánál legyünk tisztában azzal, hogy senki sem célozza a zsidók kiirtását és sanyargatását, a megoldásnál nem lehet irányadó a gyűlölettől fűtött antiszemitizmus, hanem kizárólag a szeretettől áthatott fajvédelem. Senki sem akarja a zsidóságot a világból kiirtani, csak fajtánkat szeretnénk megmenteni káros befolyásuk alól! Nagyon boldogok leszünk, ha a zsidók valahol hazát találnak, és kiépítik a maguk állami életét, messze a mi határainktól.
A zsidókérdés megoldása azonban nem azt jelenti, hogy fel kell váltani a zsidóságot keresztényekkel. A zsidóság után el kell intézni a zsidóbújtatókat is, az úgynevezett stróhmannokat. Csak ezeknek kizárása, vagyis a magyar gazdasági életben a keresztény erkölcs és a magyar tisztesség érvényesítése jelenti azután a zsidókérdés teljes elintézését…
Azokat, akik nem tudják megérteni még ma sem az idők szavát, akik még egyszer mohácsi tragédiát akarnak felidézni erre az országra, azokat el fogja tiporni az ország.” Itt egyrészről a zsidókérdés megoldásának teljes tévútját látjuk – úgy látszik, a miniszter nem volt még akkor sem tisztában a nácik tervével –, másrészt pedig Mohács emlegetése éppen erre a kormányra vonatkozott, akik a nyilasokkal együtt hazánk addig soha nem látott romlását, pusztulását okozták…
A május 24.-i számban még nem volt vége a kormány zsidó-kérdésben való megnyilatkozásainak, és ezt éppen a miniszterelnök, Sztójay Döme tette, amikor először intézett rádióbeszédet az amerikai magyarsághoz. A tény-közlő cím után az alcíme a cikknek ez volt: „Azt akarjuk, hogy a megújhodott, és a bolsevizmustól felszabadított Európában megtisztult és szociális Magyarország várja vissza fiait.”
A század első évtizedeiben tapasztalt sorstragédiáinkat összekötötte a bolsevizmus ártó nemzetközi és hazai hatásaival, majd röviden érintette a zsidókérdést. „Ezért küzdünk fegyverrel a szovjet sereg ellen, és ezért távolítjuk el a bolsevizmus szálláscsinálóit, a zsidókat a magyar közéletből, a nemzetgazdaságból és a magyar földbirtoklásból” – mondta, „A magyar lelket és a magyar földet védelmezik honvédeink a Szovjettel szemben” alcím alatt.
„Az Atlanti Charta megvalósulása Magyarország megsemmisülést jelentené” alcím a következő summázatot takarta: „…Mert amint 1918-ban a wilsoni elvek Magyarország megcsonkítását jelentették, úgy ma az Atlanti Charta, ha megvalósulna, Magyarországnak még a trianoninál is keserűbb sorsot, a Szovjet érdekszférában való megsemmisülését hozná…”
(Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)
Most egy „köznapi” meghurcoló rendeletet közlök, amely a május 24.-i számban található. „A Budapesti Közlöny május 24-i száma közli a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter (Kunder Antal) rendeletét, amely a zsidók hasznot hajtó jogosítványainak megszüntetése ügyében intézkedik. A rendeletben felsorolt hasznot hajtó jogosítványokat 1944. május hó 4-e után zsidónak kiadni nem szabad. A jelzett map után kiadott engedélyeket folyó évi június hó 15. napjáig be kell vonni.
Az általános szabályok szerint zsidónak tekintendő személyeken felül zsidónak kell tekinteni minden olyan közkereseti, betéti és korlátolt felelősségű társaságot is, amelynek legalább egy zsidó tagja van. A bejelentést azoknak a zsidó személyeknek is meg kell tenni, akiket valamilyen jogcímen mentesség illet meg.
Az a zsidó, aki a rendeletben felsorolt valamilyen hasznot hajtó jogosítvánnyal rendelkezik, június 1-ig a rendelethez csatolt minta szerint bejelentést tartozik tenni ahhoz a hatósághoz, amely az engedélyt kiadta. Amennyiben a bejelentő a rendelet hatálya alá esik, engedélyét az engedélyező hatóság bevonja. Az engedély bevonása tárgyában hozott határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.”
Ennek a résznek a végét szintén országos politikai hírekkel zárom. Május 23.-i MTI hír: „Vitéz Imrédy Béla tárcanélküli közgazdasági miniszter” a május 24.-i számban. Sztójay Döme miniszterelnök parlamenti bemutatkozó beszédét közölte az újság május 25.-i első és második oldalán, a következő főcímekkel. „A kormány programja a háború győzelmes befejezése a nemzeti erők becsületes és alkotó összefogásával és teljes latba vetésével – A végső cél a népi és alkotó összefogásával szociális nemzeti Magyarország megteremtése a győzelmes béke új Európájában – A kormány a becsületesen és gyorsan végzett munka, és az alkotások kormánya kíván lenni – A képviselőház lelkesen ünnepelte a Kormányzó Urat, a miniszterelnököt és a kormány tagjait.”
Szóljon hozzá!