Jónás János – akit Jónás Jancsinak, Pécsi Jónás Jánosnak is neveztek – id. József főhercegnek, Ferenc Józsefnek, II. Oszkár svéd királynak és Theodore Roosevelt elnöknek is muzsikált.
Először nézzük néhány fontos életrajzi adatát, a Csorba Győző Könyvtár, a Vasárnapi Újság, a Magyar Cigányzenészek Lapja és a pécsi korabeli újságok nyomán. Fotó sajnos sem róla, sem zenekaráról eddig nem jelent meg.
Azt tudjuk, hogy 1860-ban született, a Pécsi Zenedében képezte magát, zenekarával a legnevesebb pécsi vendéglátóhelyek mellett országos, majd nemzetközi hírnévre emelkedtek európai és amerikai szerepléseikkel. József királyi herceg udvari zenésszé nevezte ki, és 1899-ben vándorolt ki muzsikustársaival az Amerikai Egyesült Államokba, ott is hunyt el.
Először az egyik ismert forrást, a Vasárnapi Újság 1897. évi 9. számának 141. oldalán található írást idézem. A cím „Czigányok (sic!) József főhercegnél” volt. „Jónás Jancsi Fiuméban időző bandája közelebb abban a kitűntetésben részesült, hogy József főherczeg (sic!) villájában muzsikálhatott. A főherczeg hagyományos makrapipájából füstölve, kegyes jóakarattal fogadta a czigányokat. ’Kaj bésesz? (Hová valók vagytok?) A prímás felet rá, mondván, hogy pécsiek.
A főherczeg erre azt kívánta, hogy magyar indulóval kezdjék a hangversenyt. Rögtön felcsendült a Rákóczy-induló. – ’Raro lacso basávesz! (Nagyon jól muzsikáltok!) mondta a főherczeg. Majd odament a czimbalmoshoz (sic!), s azt kérdezte tőle: – Hogy tudsz a czimbalmon úgy dobolni? Én is dobos vagyok, de ezen nem tudnék. Azután egymás után a következő nótákat kívánta hallani: 1. Hortobágyi pusztán fúj a szél. Kidőlt a fa mandulástól. Befordultam a konyhába. Az alföldön halászlegény vagyok én. A zenére bejöttek a fenséges család többi tagjai: József Ágost főherczeg, az orleansi herczeg (sic!), s neje, Mária Dorothea főherczegnő, s ők is húzattak egy-egy nótát.”
(Forrás: Újkor.hu)
Mint köztudott, Habsburg-Lotharingiai József Károly Lajos (1833-1905) főherceg a cigányság nagy barátja volt, sokat tett értük, és hogy a mi Jónás Jancsink szívesen látott vendég volt nála, mutatja nagyrabecsülését az ő és társai művészete iránt.
Most nézzünk olyan helyi lap-idézeteket, amelyek róla szólnak, és számos érdekes adatot tartalmaznak még ezen felül életéről és pályájáról – az Arcanum Digitális Tudománytár alapján. (Ezeket az újságcikkeket kutatásaim során fedeztem fel újonnan, és adom át most először közlésre.)
(Forrás: Újkor.hu)
Elsőként a Pécsi Napló 1905. január 26.-i számából idézek most, amely a „Pécsi cigányprímás és Roosevelt köztársasági elnök” címet viselte.
„Az ’Amerikai Magyar Népszava’ ma hozzánk érkezett száma bemutatja Jónás Jánosnak, a tavasz óta New Yorkban játszó nyolcz (sic!) főnyi zenekarát, külön képben a prímással, azon alkalomból, hogy Roosevelt Tivadar, (sic! Theodore Roosevelt 1858-1919) az egyesült államoknak (sic!) nemrég újból megválasztott elnöke legközelebb látogatást tesz a new yorki magyaroknál.
A bennünket közelebb érdeklő hír így szól: Az angol sajtó tele kürtölte a világot, hogy Roosevelt Tivadar, az Egyesült Államok elnöke, a ’Little Hungary’-ban február 14.-én magyar módra, magyarok társaságában vacsorázni fog. De mi sokkal többet érthetünk ezen eseményből, mint az angol laptudósítók, mert mi úgyszólván a rendezőbizottságnak bennfentesei, és így jól vagyunk informálva minden mozgalomról.
(Forrás: USA Kongresszusi Könyvtár)
Ugyanis sokan tudják, de viszont sokan nem tudják azt, hogy a ’Little Hungary,’ ahol a bankett meg lesz tartva, egy magyar ember tulajdona. Schwarcz M. úr, a Liberty Hall épület tulajdonosa nagy népszerűségre tett szert azóta, mióta helyiségét ’Little Hungary’-nak, (Kis Magyarország) keresztelte, de különösen azóta emelkedett a helyiségnek a hírneve, amióta Jónás Jancsi hírneves pécsi zenekarával minden este mulatattattja (sic!) az amerikai vendégeket.
Jónás Jancsi, aki úgyszólván világhírnévnek örvend, nagyban készül zenekarával az Egyesült Államok elnökét elbűvölni, mert ő és zenekara fogja e banketten a zenét szolgáltatni. Képben is bemutatják Jónás Jancsit zenekarával. Jónás Jancsi zeneszerző is. Eddig több, szép magyar zenét írt, és Abbáziában két évvel ezelőtt a svéd és magyar király előtt is játszott, kik legfelsőbb tetszésüknek adtak kifejezést szép játékukért. Egyúttal közli József főherceg Jónás Jancsihoz intézett levelét magyar, német és czigány (sic!) nyelven.”
Amint olvasható, a lap nagyon tájékozott volt, mai szemmel is profi informátor-hálózatot tartott fenn, amelynek segítségével sok helyről pontos és fontos információkkal látták el korabeli olvasóikat. Többek között azt is közölték, hogy a magyar- és a svéd királynak is zenéltek pécsi muzsikusaink. Mint köztudott, I. Ferenc József (1830-1916) 1848-tól volt az osztrák császár és a magyar király ekkor, a svéd trónon pedig a Bernadotte-házbeli II. Oszkár Frigyes (1829-1907) ült 1872 óta…
Csak azt tudom erre ezen felül még írni, mai főlevéltárosi szemmel: jó lenne, ha előkerülne az Amerikai Népszava akkori száma…
Most következzék a Pécsi Napló 1905. február 28.-i száma „Jónás Jancsi nótái Amerikában” című cikke. „New Yorkban élő honfitársaink a Liberty Hallban e hó 15.-én fényes lakomát rendeztek, melyen Roosevelt Tivadar (sic!), az egyesült államok (sic!) elnöke is megjelent. A lakomán Jónás Jancsi, a mi volt czigányprímásunk (sic!) zenekara játszott.
A köztársaság elnökét amerikai indulóval fogadták, s aztán a legédesebb magyar nótákat húzta Jónás Jancsi, amelyek közül a ’Repülj fecském’ magyar ábránd oly nagy hatással volt az elnökre, hogy tetszésének többszörösen adott kifejezést, s magához hivatva a prímást, dicséretével tüntette ki.
Távozásakor a Rákóczyra zendítettek a czigányok, s a magyarok harsogó éljenzéssel búcsúztak a népszerű elnöktől, kinek részéről a magyarokat e látogatás által igen nagy megtiszteltetés érte.”
Tehát megtörtént az a várva várt esemény, amelyet az előző havi cikkükben már meghirdettek, méghozzá nagy sikerrel történt meg, újabb hírnevet szerezve ezzel mind a híres cigányprímásunknak, mind az ott élő lelkes magyar kolóniánknak. Nem is beszélve arról, hogy ez a történés is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy Theodore Roosevelt elnöksége után, külföldi útjai során hazánkba is eljutott, és Mikszáth Kálmán művei mellett a magyarságról csak a legjobb véleménye volt…
Most pedig következzék újra a Pécsi Napló, mégpedig az 1905. március 5.-i számának azon cikke, amely a „– Jónás Jancsi amerikai indulója” cím alatt jelent meg. „Lapunk előző számainak egyikében megemlékeztünk a new yorki magyarok fényes lakomájáról, melyen az egyesült államok (sic!) elnöke is részt vett. E hírünk kiegészítéséül megírjuk, hogy ez alkalomra Jónás Jancsi, a mi volt czigányprímásunk (sic!)’Roosevelt Hungarian mars’ czím (sic!) alatt indulót írt, melyet zenekara a lakomán nagy hatással adott elő.”
(Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)
Ez az írás zeneszerzői munkásságát érinti, dicséri, annak a műnek a megalkotását, amelyet az előzőekben említett emlékezetes elnöki találkozás hatására komponált.
Végül pedig nézzük a Magyar Cigányzenészek Lapja ismert 1927. április 15.-i számának tudósítását az USA-ból, amelynek a címe „Volt pécsi cigányprímás halála Észak Ameríkában” lett. „A régi pécsiek bizonyára még élénken emlékeznek Jónás Jancsi egykori pécsi cigányprímásra, a nagy pécsi prímás, Dankó Pista egykori növendékére, aki még József főhercegnek, az Öregnek volt a cigányprímása, s aki mindig hivatalos volt a főherceghez, amikor az, mint a honvédség főparancsnoka Pécset felkereste.
Jónás Jancsi, akinek nagy családról kellett gondoskodnia, egyízben meghasonlott önmagával és megfeledkezve arról, mennyire szerette a pécsi* és környékbeli közönség, főbelőtte magát. Az orvosi tudomány megmentette az életnek a jobbérzésű és zenei téren különösen képzett cigányprímást, de homlokán látható maradt a golyó útja, melyet agyának röpített és elröstelve meggondolatlanságát, Pécsről Amerikába vándorolt ki, ahol Chicagóban az ottani világkiállításon, majd New-Yorkban szép erkölcsi és megfelelő anyagi sikerrel működött.
Legutóbb Cleveland városában lakott, ahol a legtöbb magyar él, akiknek kedvelt zenetanára volt a 67 éve dacára teljesen friss és még szépen muzsikáló egykori pécsi prímás, aki előző napon még szokott utain (sic!) járt, villamoson és gyalogszerrel, majd 1970. W. 44, th. streeti (sic!) szép otthonában váratlanul elhunyt. Ez november 25-én virradóra történt.
Két nappal utóbb, november 27-én reggel 8 órakor a holttestet a Szent Imréről elnevezett magyar templomban fölravatalozták, majd a clevelandi cigányzenészek vajdája, Brenkács (sic!) által egybeállított zenekar Jónás Jancsi kedvenc nótáját, a Kék nefelejtset játszotta, melynek hangjai mellett, sok ezer főnyi közönség sorfala között kísérték ki a távoli idegenben elhunyt egykori pécsi cigányprímást a Calvary temetőbe, ahol most már megpihenhet örökre.”
Írásomban arra törekedtem, hogy összefoglaljam mindazt, amit Jónás Jánosról eddig tudtunk, de emellett azokat az új, fontos életrajzi epizódokat is közöljem, amelyek eddig nem voltak ismertek, és kiegészítik azt. Amint látható, az 1905-ös év fontos volt Jónás Jánosunk életében, de emellett érdemes volt föleleveníteni a Vasárnapi Újság és a Magyar Cigányzenészek Lapja életéről, munkásságáról szóló cikkeit is.
Most csak azt kívánom: legyen valaha egy hivatalos pécsi küldöttség, amely fölkutatja nyughelyét, védetté nyilváníttatja, és utána lerója kegyeletét az ő amerikai sírja előtt…
Szóljon hozzá!