Idő és vén folyó
nem folyik már vissza,
parton egy aranyász
csak könnyeit issza.
Oda már a rosta,
se szérem, se párom,
megcsaltál, eltűntél
aranyhajú álom.
Ide is oda is
a Duna szétszaladt,
lapátnyél is csonka,
mára csak ez maradt.
Oda a nagy csónak,
szivárvány aranyív,
se fáklya, se lámpa,
éjjel- ha Haza hív.
Lelkeket foncsorit
a Hold higanyfénye,
régmúlt öröméhez
mindig visszatérne!
Szív és tégely üres,
föveny is idegen,
idő és vén folyó
sodródik hidegen.
________________
szér – aranymosó eszköz
Szóljon hozzá!