A MEZTELEN IDŐ
A Korunk csupaszon csobogva
Nesztelenül suhan el mellettünk
Ifjúságunk már csak röpke álom
Lomnyi boldogság, lomha mámor
Megsebzett évek, sebesen tűnő
Csőre töltött, gondtalan, részeg
Pillanatok alélnak múltunk görbe
Tükrében, s lám, mi csak bambán
Bámuljuk lejáró szavatosságunk
S Pőrén hull avult hullánk vissza
A Jólöltözött Örökkévalóságba
Szóljon hozzá!