Sokan kérdezték már tőlem: Hogyan találsz rá írásaid témáira? Kicsit tréfásan ez volt a válaszom: Nem én keresek témát. Azok találnak meg engem. – Tényleg így van. Mintegy belebotlok a témába, és az addig birizgál, amíg nem kezdek rajta gondolkodni. Például látom az egyik garázsajtóra írt táblán: Autó kijárat, cégtáblán: Használt autókereskedés, s máris megszületik a gondolat: ha ennyire nem értik Pécsett az emberek a szóösszetételek írásmódjának szabályait, érdemes lenne erről a témáról egy kis tájékozató írást írni és közzétenni. Ritkán az is előfordul, hogy felkérésre írok tanulmányt a névtan vagy a nyelvjáráskutatás egy-egy témájáról.
Ha a kifejtésre érdemes téma világos számomra, keresem a hozzá legjobban illő címet. Ez nem könnyű feladat. Az is előfordulhat, hogy az írásmű befejezése után véglegesítjük a címet. Közismert ez a követelmény: a cím legyen, rövid, frappáns és figyelemfelhívó, esetleg még utaljon a téma kifejtésére, a várható írás tagolódására is. Hosszú tépelődés után döntöm el, hogy érdemes-e a témáról kisebb szösszenetet vagy egy terjedelmesebb tanulmányt írni. Ha nem számíthatok érdeklődő olvasókra, akkor elvetem az írás gondolatát. Erősen pragmatikus szemléletmódom alapján csak akkor fogok munkához, ha írásomnak lesz valamilyen gyakorlati haszna. Például a r hang képzésének gyakori hibájáról azért írtam egy kis tájékoztató dolgozatot, hogy tanácsaimat figyelembe véve akár a szülő is tudjon segítséget adni gyermekének a szabályos r hang képzésének gyakorlásában. Úgy érzem, nincsenek öncélú írásaim.
A cím és a megírandó írásmű szerkezetének megtervezése után gyűjtöm a téma fontosabb gondolategységeinek adatait, mondatait. Részben emlékezet, részben szakirodalmi szövegek tanulmányozásával. Nehézséget jelent, ha egy-egy témának nincs, illetve alig van szakirodalma. Ez bizonyos szempontból előnyös, mert bármit is írok, újdonságnak fog számítani – gondolom az írás megkezdésekor; ám egyúttal nagy felelősség terhel, hogy nem szabad, nem illik hibáznom.
Az új írásom bevezetését több változatban is megfogalmazom. Néha akár tíz változatból tudok választani. Törekszem arra, hogy az írásom eleje legyen „ütős”, azaz meglepő, és így keltse fel az olvasók érdeklődését. Indulhat az írás egy banális, mindennapi kérdéssel, krimibe illő történettel, téves gondolatra való utalással, szépirodalmi idézettel, vadonatúj felfedezés említésével stb. Alapszabálynak tekintem: ne legyen a bevezetés, a téma felvezetése közhelyszerű! Érdemes tanulmányozni a szépen írók műveit azért is, hogy eltanuljuk ezekből az írásokból a szellemes, újszerű bevezetés sokféleségét. Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Örkény István és Esterházy Péter volt különösen nagy mestere volt az érdekes, sziporkázó bevezetéseknek.
A jó felvezetés után – gondolom én – már nem lehet elrontani a tárgyalást, a téma kifejtését akkor, ha ügyelünk a következőkre: □ A mondandónkat meghatározhatják időrendi tényezők. □ Hasonló vagy közös tartalmak köthetik össze a tárgyalás egyes részeit. □ Az időrendi kapcsolatokon belül még a tartalmi érintkezések is figyelmet érdemelnek. □ Vizuálisan is tagolni kell a tárgyalás szövegét bekezdésekkel! Példával teszem világossá az említett követelményeket. Az Ormánság kutatóiról írt tanulmányomban időrend szerint mutatom be a kutatók teljesítményeit, de arra is figyeltem, hogy az azonos vagy igen hasonló témakör kutatói közel legyenek a tanulmányban függetlenül az időrendtől. A szépirodalmi művekben is gyakori az idősíkok váltása. Például Petőfi Egy estém otthon című versében.
Írás közben derülhet ki, hogy írásunkban a tervezett szerkezet nem tökéletes. A szövegkoherencia érvényesítése érdekében előrébb kell tennünk azt, ami az írás elejére kívánkozik, vagy az írás elejére szánt mondatokból esetleg jó összegezés lesz a dolgozat végén. Ezt csak akkor látjuk, ha a nagyjából kész vagy félig kész szöveget újraolvassuk. – A tartalmi összefüggések zavarát jelezhetik a rosszul választott kötőszók. A hajó elsüllyedését többféle módon lehet kifejezni. Okhatározói mellékmondattal így: A hajó elsüllyedt, mert léket kapott. Más mondatrenddel: A hajó léket kapott, ezért elsüllyedt. Vagy: Akkor süllyedt el a hajó, amikor léket kapott. Még kötőszó nélkül is értelmes lehet a két tagmondat kapcsolata: Elsüllyedt a hajó. Léket kapott. – A mondatrészek sorrendjének is vannak szabályai. Mivel a vonatkozó tartamú összetett mondat mellékmondata főmondat utolsó szavára vonatkozik (utal vissza), helytelen ez a mondat: Pista letette a könyvet az asztalra, melyet a könyvesboltban vásárolt. E mondat szerint Pista az asztalt vásárolta a könyvesboltban. Helyesen: …asztalra a könyvet, melyet a könyvesboltban vásárolt. – A vonatkozó utótagú összetett mondatokban gondot jelenthet az ige ragozása. Határozott tárgy esetén a mellékmondat igéje ne álljon alanyi ragozásban: Megszerette a lányt, akit feleségül vett. Helyesen: Feleségül vette a lányt, mert megszerette. Vagy így: Megszerette a lányt, és feleségül vette. Vagy: Feleségül vette a lányt, mert szerette. Igeneves szerkezettel is javítható a mondat: A szeretett leányt felségül vette. Ebben az esetben a mellékmondatot beolvasztottuk a főmondatba. Más példa: A hallgatók megtapsolták az előadókat, akiket a díszvacsorán melegen ünnepeltek. Helyesen: az akiket helyett és kötőszó kellene, és tárgyas ragozású legyen az ige → és melegen ünnepelték őket. Hogyan lehet az efféle hibákat elkerülni? Úgy, hogy az aki, amely, ami vonatkozó névmási kötőszó helyére és kötőszót írunk. Így tagmondat vonatkozó tartalma megszűnik, és mellérendelő összetett mondat jön létre. A változtatás eredményeként a mondatban szereplő ige tárgyas ragozású lesz.
Ha ezen a ponton olvasóim úgy érzik, hogy ezek a szabályok nehezen alkalmazhatók a mindennapi kommunikációinkban, magyarán: tanulhatatlanok, akkor részben igazuk van. A Nyelvművelő kézikönyvünk két vaskos kötetében (1995 + 1992 oldalon) sok ezer nyelvhelyességi szabály található. Kétségtelen, hogy a szabályok nagy részét inkább csak a nyelvészek tudják értelmezni. De az is igaz, hogy figyelmes olvasással elsajátítható az említett kézikönyv használata. Még arra is lehet számítani, hogy nyelvtanulásunk során rögzültek emlékeztünkben bizonyos grammatikai, fonetika, szóhasználati szabályok még úgy is, hogy ezeket nem tudjuk pontosan definiálni. Már gyermekként „felfedeztük” például az illeszkedés szabályát (kézzel, padban) és a magánhangzó-harmóniát (alma, Péter). Szóval: hinnünk kell abban, hogy a nyelvi automatizmusok eredményeként alapvetően nem rossz ám a szabályismeretünk. Mégis fogadjuk el, hogy anyanyelvünket egész életünkön át tanulnunk kell. Többek között azért, mert a szavak számát tekintve köznyelvünk parttalan és hatalmas. Értelmező szótárunk hét kötetében nagyjából 80 ezer szó került. Az akadémai Nagyszótárban szavak száma meghaladja az egy milliót. Az átlagos műveltségűek körülbelül 10–12 ezer szót ismernek. Összehasonlításul: Arany János szókincse 23 ezer szóból állt.
Írás (fogalmazás) közben figyelnünk kell arra is, hogy folyamatos maradjon a gondolatmenetünk. Akkor tökéletes az írás, ha a mondatok láncszemszerűen kapcsolódnak egymáshoz. A folyamatos mondatkapcsolódás megvalósulásának legegyszerűbb példája ez a szép ormánsági archaikus népdalunk: (1.) Szegény vagyok én, (2.) Szérül lakom én, (3.) A házamnak nincs teteje. (4.) Elhordta a szél. (5.) De én nem hagyom. (6.) Bëzsuppótatom. (7.) Āra jár a kisanygyalom. (8.) Bëcsalogatom. Kötőszók ugyan nem kapcsolják össze a szöveg mondatait, mégis megértjük akár első hallásra is, hogy a dalszerző panaszkodik benne. Szegénysége miatt neki csak a falu szélén jutott lakás. Ott a szél jobban, előbb éri el a házakat. El is vitte a szél a háza tetejét, de emiatt nem szomorkodik, mert kijavíttatja; és akkor már a kedvesét is behívhatja, becsalogathatja házába. Sematikus rajzban így ábrázolhatjuk a dal szövegének folyamatosságát:
A szöveg mellérendelő viszonyú mondatok kapcsolatával halad előre megszakítás nélkül, lineárisan. A mondatokat időbeli kapcsolatok (elvitte a szél a tetőmet, de majd kijavíttatom), ok–okozati viszony (szegénység az oka, hogy faluszélen lakom), magyarázó kapcsolat (nem hagyom: bezsuppoltatom), a várható következmény említése (becsalogatom). A szövegösszefüggés így a mondatjelentések kapcsolatával teremtődött meg. A jól szerkesztett szövegben a tömbök kapcsolatát is észrevesszük. – Kérdés lehet: hogy a láncszemszerűség hogyan jött létre ebben a kis szövegben? Ahogy a láncszemnek van eleje és vége, úgy a mondatnak is lehet előre és visszautaló tartalma. Például az 1. és a 2. mondatban a Szegény előre mutat, és erre utal visszafelé irányban a Szérül lakom szerkezet, magyarázatképpen. Rajzban nehéz ábrázolni a láncszem kettős szerepét. Azt, hogy a láncszem a funkciója szerint a sor végén még nyitott (szabad), de az eleje már kapcsolódik a mellette álló láncszem végéhez. És ez így folytatódik a láncsor végéig. – Más példákat is idézhetek a folyamatos szövegalkotásra. Például: Leveles dohányát a béres leveszi a gerendáról □ és a küszöbre teszi. □ Megvágja nagyjábul, □ S a csizmaszárábul pipát húz ki, □ rátölt, □ és lomhán szipákol. □ S oda-odanéz: □ nem üres-e a jászol? (Petőfi: A puszta, télen). Az esemény időrendjét nem nehéz észrevennünk. A pontosan megörökített jelenetről akár kisfilmet lehetne készíteni a vers (mint forgatókönyv) alapján. – A mondatkapcsolatok folyamatosságát a párhuzamos szerkesztés is biztosíthatja: Őseimnek véres kardja fogason függ, □ rozsda marja. □ Rozsda marja, □ nem ragyog. □ Én magyar nemes vagyok (Petőfi. A magyar nemes) – Reszket a bokor, □/ mert Madárka szállott rá. □ Reszket a lelkem, □ mert Eszembe jutottál. □ Eszembe jutottál. □ Kicsiny kis leányka. □ Te a nagyvilágnak Legnagyobb gyémántja (Petőfi. Reszket a bokor, mert…) Párhuzamosság alakulhat ki akkor is, ha a mondat utolsó szavaival kezdődik a rákövetkező mondat: Ez az erdő sűrű erdő. □ Sűrű erdő madárrejtő. □ Ez a kis tó kék vizű tó. / Kék vizű tó halringató (Gazdag Erzsi: Keresztszemes) – Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – szánvcsenő: □ Száncsengő – csing-ling-ling – tél csendjén halkan ring (Weöres S.: Száncsengő). Ezt a szerkesztési módot tényleg nevezhetjük keresztszemesnek, mert a keresztszemes hímzés motívumaira emlékeztet a mondatok kereszteződése, kontaminálódása mint a mondatkapcsolódás különleges típusa. Valószínűen a folklórból került át a műköltészetbe. – A játékosság kifejezője is lehet a szinonim jelentésű mondatok kapcsolódása: Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, □ síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülü Aladár (Weöres S.: Kutyatár). – Éren-nádon sikló kúszik, □ kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik (Weöres S.: Éren-nádon) – Kétféleképpen olvasható ez a kis versike:
kövér béka tavon hintáz
árnyék moccan akác ágán
habos virág szirom ezer
csillag mellett felhő fátyol
(Weöres S.: Keresztöltés)
A fenti bravúros mondatkapcsolódásokhoz hasonlóak a köznyelvben biztosan nem fordulnak elő. Legfeljebb ismétlés szándékával alkotunk ilyesféle mini szövegeket: Tegnap már erről beszélgettünk. Most mégis elmondom: Ne kísérletezz ezzel a gyógymóddal, mert ártalmas az egészségedre!
A jó fogalmazás feltétele még a valóság jelenségeinek, történéseinek alapos ismerete. Aki jó megfigyelő, könnyebben tud emlékezni a tervezett íráshoz szükséges adatokra. Nagy íróinkról tudjuk, hogy sok figyelmet fordítottak megfigyeléseikre, tapasztalatok gyűjtésre. Arany János például tanulmányozta nyelvemlékeinket, mondáinkat; Gárdonyi Géza azért utazott Konstantinápolyba, hogy eredeti miliőben tanulmányozza a török életmódot, kultúrát: az emberek öltözködését, a jellegzetes török ételeket, fegyvereket az Egri csillagok megírásához. Spiró György és Esterházy Péter levéltári kutatásokkal gyűjtött hiteles írásos adatokat, szövegeket, szófordulatokat egy-egy regényéhez. Tamási Áron, Veres Péter, Szabó Pál, Kodolányi János, Sásdi Sándor regényei azért lehetek népszerűek a 20. században, mert hűen tükrözték az egyszerű emberek mentalitását, beszédmódját. A népi írók műveiben a népnyelv szépirodalmi szintre emelkedett. Az írók jól ismerték szülőföldjük nyelvjárását. Valóságismeretük ma is ámulatba ejti az olvasókat.
Deme László szerint füllel fogalmazunk, vagyis a hallásunkra támaszkova; és talán még arra is gondolunk, hogy a hallgatóink képesek-e értelmezni egyszeri hallással gondolatmenetünket. Írás közben ezért ízlelgessük (halljuk meg) az írásmű akusztikai hatását, s ha felolvasás után úgy tűnik, hogy egy-egy rész nem jól hangzik, valószínűen nem egyértelmű, javítsuk a hibát! Állítólag a jó fogalmazók bátran és okosan tudnak törölni.
Aki meri és tudja vállalni fogalmazás közben az új vagy újszerű gondolatait, könnyen abba a hibába eshet, hogy érzelmi hatásra is törekszik; esetleg nem veszi észre elfogultságát. A tudományos igényű írásokban lehetőleg kerülni kell az érzelmek kinyilvánítását, illetve ha erre mégis sor kerül, ne legyen nagyon feltűnő, ne legyen zavaró! Manapság nem igen divat az érzelmek nyílt kifejezése még a személyes írásainkban, a leveleinkben sem. A családokban dől el, hogy miként alakul gyermekeink érzelmi kultúrája. Az őszinteséget, nyílt és hatásos beszédet elsősorban a családban tanulják meg gyermekeink. Írni, fogalmazni jobban tudnak azok a tanulók, akik beszédkészségük szerint is a tehetségesek közé tartoznak. Ahogy a tartalmas, kifejező beszédet egész életünkön át tanuljuk, ugyanígy az íráskészségünk is javulhat az idősödésünkkel párhuzamosan. Ne essen kétségbe a szülő, ha a 7. osztályos gyermekének a helyesírása még nem tökéletes, illetve döcögős a fogalmazása!
(Pécsett, 2025. március 17-én)
Szóljon hozzá!