(F)ordítok – 81.

Cséby Géza: Csak ennyi

A rózsalugasban ember ül.
Körötte szarkaláb
és indigó kék virága.
Amott a kerti tó
tiszta vízében
madár oltja
szomját.
Csend van,
homokot perget
az idő,
szellő libbenti
lepkék
könnyű szárnyát.
Senki sem jár
a kertben,
csak az ember ül
tolószékében szótlanul,
rózsalugas borul föléje,
körötte szarkaláb
és indigó…
lelkén szűri át
a csendet…
…csak ennyi.

Géza Cséby: Doar atât

În pergola cu trandafiri un om şade.
În juru-i florile albastre
a nemţişorilor şi a indigourilor.
Din apa limpede a lacului
din grădina de aproape
o pasăre-şi stinge
setea.
E linişte,
timpul îşi cerne
nisipul,
o boare flutură
aripile
uşoare a fluturilor.
Nimeni nu umblă
în grădină,
doar omul şade
tăcut, în cărucioru-i,
cu pergola cu trandafiri deasupra-i,
în juru-i nemţişori
şi indigouri…
prin sufletu-şi scurge
liniştea…
…doar atât.

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.