A pécsi Zsolnay Negyedben barangolva a sok szép pirogránit alkotás között láthatunk néhány drapp színű, máz nélküli szobrot is, melyek emberalakokat ábrázolnak, különböző mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat, eszközöket a kezükben tartva. Utánajártunk a szobrok történetének.
Kiindulásként fontos megismerni néhány tényt, mely a Zsolnay pirogránit alkotásokkal kapcsolatos. Rögtön elsőként a pirogránit fogalmát kell tisztázni: ez a Zsolnay gyárban az 1880-as évek elején kifejlesztett, magas hőmérsékleten előállított, szilárd, tartós, sav- és fagyálló kerámiafajták gyűjtőneve. Sem a nedvesség, sem a hideg, sem pedig a városok szennyezett levegője nem támadja meg, ezért kiválóan alkalmas épületdíszítő kerámiák, tetőcserepek, bel- és kültéri dísztárgyak, továbbá kályhák- és kandallók készítésére. A pirogránit alkotásokból a megrendelések esetén több példányt készítettek, hogy amennyiben például szállítás során megsérülnének, legyen tartalék. Ezekre a tartalékokra nagyon ritkán volt szükség, így megmaradtak, és különböző helyeken állították fel őket. Ennek egyik példája az Alpár Ignác által tervezett Herkules-kút, amely Herkulesfürdőre készült; másodpéldányaival találkozhatunk Budapesten, Kaposváron, a pécsi MTA-székház előtt, valamint „természetesen” a Zsolnay Negyedben is. Utóbbi kapcsán lényeges megemlíteni, hogy a kulturális negyed területe egykor a gyár udvara volt, amely a Zsolnay fénykorában egyfajta termékbemutatóként is funkcionált: a potenciális megrendelők eredeti valójukban vehették szemügyre a szebbnél szebb alkotásokat.
Így érkezünk meg a Zsolnay Negyedben található, mesterségeket ábrázoló szobrokhoz, amelyekről most már mindenki bátran kijelentheti: másodpéldányok. Az eredeti példányok az Országház számára készültek, egy 1898-ban aláírt szerződés keretében.
Az Országház épületét kívül-belül közel 250 szobor díszíti. Az egy-két kivételtől eltekintve mind a mai napig eredeti formájukban fennmaradt szobrok őrzik a tervezői szándékot: emléket állítanak történelmi nagyjainknak, megjelenítik a legfontosabb erényeket és az Országház falai között képviselt állampolgárokat. A külső szobrok színtelenek, a belső terekben látható szobrok színesek. A színes szobrok tökéletesen illeszkednek az épület gazdagon kifestett neogótikus belső tereihez. Az építész, Steindl Imre pontosan tudta, hogy a gótikus stílus a maga korában sokkal több színt alkalmazott, mint ahogy azt a 18-19. században ismerték. A főlépcsőházban apródszobrokat, a kupolacsarnokban uralkodókat ábrázoló műveket láthatunk; a főrendiház és a képviselőház üléstermeiben az erényeket (bölcsesség, hazaszeretet, ékesszólás, béke, igazság, jótékonyság stb.) megjelenítő allegorikus ábrázolások kaptak elhelyezést; az üléstermekhez vezető társalgókban, valamint az üléstermeket körbevevő folyosókon pedig különböző mesterségeket, foglalkozásokat, tudományokat ábrázoló szobrok sorakoznak. A hagyományos, évezredes szakmák mellett az Országház építésének korában új, modern ágazatok is megjelennek, úgy mint a távírász, a vasutas vagy a fényképész. A kupolacsarnok és az üléstermek szobrait horganyból öntötték, a mesterségeket megjelenítő művek anyaga pirogránit.
A Zsolnay pirogránit szobrok elhelyezkedése: A – főrendiházi társalgó, B – főrendiházi ülésterem dunai folyosója, C – főrendiházi ülésterem város felőli folyosója, D – képviselőházi társalgó, E – képviselőházi ülésterem dunai folyosója, F – képviselőházi ülésterem város felőli folyosója
Összesen 88, mesterséget ábrázoló színes pirogránit szobor díszíti az Országházat, melyek mindegyike a fentebb említett szerződés alapján készült a pécsi Zsolnay gyárban, 1898-99-ben. A felsőházi és az alsóházi társalgóban (alaprajz: A és D) 32-32, összesen 64 szobrot vehetünk szemügyre. A szobrok 120 cm magasak, a termek sarkaiban kettes, az ablakok között hármas csoportokban kaptak elhelyezést, szakmák szerint. Az üléstermek melletti folyosókon mindkét szárnyban 12-12 szobor látható, a dunai oldalon (alaprajz: B és E) 6-6 alkotás, a város felőli oldalon (alaprajz: C és F) szintén 6-6 alkotás. Ezek a művek a társalgókban látható szobroknál nagyobbak, 145 cm magasak. Érdekesség, hogy a művek kettő kivételével ismeretlen személyeket ábrázolnak. A két kivétel az építészetet megjelenítő szobor Steindl Imre középkori építőmestert megjelenítő alakjával, a másik az agyagiparost ábrázoló figura, Zsolnay Vilmos alakjával.
Végül vegyük sorra a pécsi Zsolnay negyedben látható másodpéldányokat!
- Szász Gyula: Erdészet (Főrendiházi társalgó, az alaprajzon A-val jelölve)
- Szász Gyula: Szőlőművelés (Főrendiházi társalgó, az alaprajzon A-val jelölve)
- Köllő Miklós: Vadászat (Főrendiházi társalgó, az alaprajzon A-val jelölve)
- Damkó József: Gépészet – két szobor (Képviselőházi társalgó, az alaprajzon B-vel jelölve)
- Kiss György: Tőzsde (Képviselőházi társalgó, az alaprajzon B-vel jelölve)
- Mayer Ede: Üvegiparos (Képviselőház melletti folyosó, városi oldal, az alaprajzon F-fel jelölve)
Szóljon hozzá!