A pécsi-baranyai zsidóság kálváriája 1944 tavaszán-nyarán a „Dunántúl” híradásai nyomán (42.)

Elsőként az 1944. június 6.-i normandiai partraszállás helyi sajtó-címeit közlöm, mivel egyrészt sorsdöntő történelmi eseményről van szó, másrészt pedig érdemes a „másik oldalról” is megvizsgálni a sajtótudósítás fő- és közcímeit, amelyet Berlinben adtak ki június 6.-i keltezéssel, és amelyet az MTI is átvett a június 7.-i, szerdai lap első oldalán.

„Kedden kora hajnalban megindult az angolszász invázió – Az észak-francia tengerparton Le Havre és Cherbourg között több ponton légiúton szállított csapatokat tettek partra, és a tenger felől is partra szálltak az elözönlő csapatok – Az inváziós súlypont a Szajna-öböl nyugati részén, Saint Vaas és Oystreham között alakult ki – Figyelemreméltó és fontos elhárító sikereket jelentenek a németek, akik tökéletesen felkészülve várták az inváziót.

Súlyos veszteséget szenvednek az angolszászok: sok ember, hadianyag, hajó, harckocsi pusztult el a partvédő és ellenlökésre indult németek tüzében –Német katonai körök az inváziós hadműveletek kiszélesítésével számolnak – Németország teljes erővel küzd, hogy Európát megóvja a barbárság ostromával szemben – A Führer főhadiszállásáról jelentik: A véderő főparancsnokság közli: Az ellenség az elmúlt éjszaka megkezdte régóta előkészített, és általunk várt támadását Nyugat-Európa ellen.

Parti erődítményeink ellen intézett bevezető súlyos légitámadások után az észak-francia tengerparton Le Havre és Cherbourg között több ponton, légi úton szállított csapatokat tett földre, és ugyanakkor erős tengeri erők támogatásával, a tenger felől is partra szállt – A megtámadott parti sávokon elkeseredett harcok folynak – A német Atlanti Fal minden védőműve teljes erővel és sikerrel működik az elözönlő csapatokkal szemben –

Párizs nyugodtan fogadta a partraszállás rádióhíreit – Eisenhower bejelentette, hogy ’Európa felszabadításáért’ indultak meg az inváziós hadműveletek – A nyugati ellenség ’meleg’ fogadtatása – Jó eredményű német ellenlökések – Az 1. és 6. brit, valamint a 82. és 100. amerikai hadosztálynak sok embere már német fogságba esett – Az elözönlés kezdetével döntő szakaszába lépett a második világháború – írja Halensleben (a Német Távirati Iroda tudósítója) – A Wilhelmstrasse az elözönlési kísérletről – A külföldet tájékoztató szolgálat az ínvázióról.”

Ez utóbbi, utolsó közcímből idézni kell, mert „érdekes,” gyomorforgató, és egyben rájuk jellemző indokot sorakoztat föl. A szövetséges „hármak” háborús politikájának náci interpretálása után az amerikai választási kampánnyal, F. D. Roosevelt elnök újraválasztási szándékával (!) hozza összhangba a partaszállást. Így: „…Az elnök (Dwight D.) Eisenhowerre (a szövetségesek főparancsnokára) bízta voltaképpen negyedik választási hadjáratának megszervezését. Hogy a tábornok nem fog visszariadni az amerikai fiatalság százezreit e célnak alárendelni, az bizonyos. Az urnák, amelyekben Rooseveltnek ezek a kortesei bedobják szavazataikat, ebben az órában megnyíltak. Ezek az urnák sírok a Normandia, Calais és Dünkirchen-i (sic!) ütegek tüzet okádó torkai előtt. MTI.”

Előtte, június 4.-én „Kijelölték a pécsi zsidó vállalatok keresztény vezetőit” címmel megtudhatták az olvasók, hogy melyik céget ki kapott meg konkrét nevekkel. A bevezetőt idézem. „A zsidórendeletek végrehajtása Pécsett is nagy erővel folyik. A zsidó üzletek zár alá vétele után sor került a zsidó vállalatok keresztény vezetőinek kijelölése is.”

Most lássuk, melyik céget adták ki keresztény vezetőnek – a nevek kiírása helyett azok kezdőbetűivel.    S. Z. Gumijavító Üzem, H. Z. Bőröndös Üzem, K. Testvérek bőröndös cége, özv. F. I.-né bútorüzlet, özv. K. J.-né Redőnygyáros Üzem, Első Pécsi Gőztéglagyár, Rácváros-menti Gőztéglagyár, S. Zs. Cement- és Műkő Vállalat, K. Á. Fiai Vetőmagtisztító Cég, Első Pécsi Fém- és Lakatosáru Gyár, E. A. Fia Gőzfűrész- és Parketta Gyár, E. Gőzfürdő, J. Olajgyár, Pécsbányatelepi Mészgyár, Universal Kaptafagyár, E. D. Téglagyár. A cikk így zárul. „Az illetők már valamennyien ténylegesen vezetik is a zsidó vállalatokat.”

Dr. Rihmer Béla „A felszabadult nemzeti vagyon” címmel június 6.-án (!) vezércikket (!) írt. Itt „indokolta meg” a helyi zsidó vállaltok elvételét. Ebből idézek most.

„…A Magyar Megújulás Pártja pécsi szervezetének megítélése szerint e zsidó javak odaítélésénél, az érdemesség elbírálásánál a Magyar Megújulás Párti Nemzetépítő Hivatásrend   gondolatának kell érvényesülnie. Ez röviden az, hogy minden pártszemponton kívül álló, de az elmúlt évek során határozott jobboldali felfogásról tanúságot tevő olyan iparosok és kereskedők kezébe adandó, akik az egyéni tisztesség és szakmai rátermettségen kívül szociális viszonyaik folytán arra legjobban rá vannak utalva, és az azonos körülmények között különösen a nemzet érdekében tett szolgálatok, ezek közül is kimagaslóan az új világháborúban teljesített honvédelmi szolgálatok (frontszolgálat, hátországi szolgálat, kitűntetések stb.) lehetnek irányadók.

Így akarjuk, így akarja a kormánnyal együtt az egész magyar nemzet, és tudjuk, hogy ezt kívánja Pécs városnak a zsidó befolyástól megtisztított minden józan és becsületes érzésű kereskedője és iparosa.”

De dr. Rihmer Béla nem volt rest, június 7.-én újabb cikket írt „Zsidó vállalatok kijelölt vezetői” cím alatt. „A Dunántúl vasárnapi számában közölték a zsidó vállalatok kijelölt vezetőit. Ehhez kívánok hozzászólni. A jövőben is fenntartani kívánt zsidó vállalatok zökkenőmentes folytatása elsőrendű magyar közgazdasági érdek. Ugyanilyen érdek, hogy a kiemelt zsidó vállalati vezető helyére megfelelő keresztény vezető kerüljön.

A vállalati vezetői kijelölés azonban még korántsem telekkönyvi előjegyzés a vállalat tulajdonjogára. A zsidó vállalatnak tulajdonul (sic!) való odaítélése újabb kormányintézkedés, és az általános új szociálgazdasági törekvés szellemében fog megtörténni, aminek nem akarok elébe vágni, csupán az alábbiak késztetnek arra, hogy elöljáróban is foglalkozzam ezzel a kérdéssel. A közhiedelemben benne van az a tudat, hogy a kijelölt vállalati vezető már a tarsolyában hordja a tulajdonjoghoz való jogosítványt, s a vezetői kijelölés mintegy ideiglenes adás-vételi szerződés az állammal, amelyet bizonyos időbeliséggel (sic!) követ a végleges paktum.

Előző napi cikkemben rámutattam azokra az irányelvekre, amelyek a volt zsidó üzleti javak szétosztásánál vezethetnek. Felesleges azok megismétlése. Ennél a másik kérdésnél azonban még több a követelmény, mert nagyobb a vállalatban rejlő üzleti érték, nagyobb az alkalmazottakon keresztül megnyilvánuló szociális felelősség, de nagyobb a vállalati nyereségben jelentkező jövedelem is. Ebből természetszerűen következik, hogy fokozottabb mértékben be van állítva közérdeklődés központjába, és a helytelen juttatás nagyobb hiba, mint a gazdasági súlyban jelentéktelenebb üzleti érték téves szétosztása.

Hitbizományok és latifundiumok létesítésének ideje az új, egészséges földbirtokpolitikájában is lejárt. Nincs helye kereskedelmi és ipari téren sem ilyennek. Ami káros egy népi szociális földreform terén, az ugyanúgy káros a hazai kereskedelemnek és iparnak nemzeti, szociális irányban való megújításánál, felfrissítésénél is. Ne várjon senki sem nemzeti ajándékot. Nem várhatnak azok sem, akik bár akár régen, akár a vagyonszerzés utóbbi könnyebb éveiben saját szorgalmuk, tehetségük és szerencséjük révén már tekintélyes vállalatok és vagyonok birtokában vannak.

Az ilyeneknek már nem jelent szociális felemelkedést, szerzési örömöt az újabb jövedelem és vagyon szaporulat, hanem csak egy vagyontétellel többet, mely egy újabb vezetéssel járó több gondot okoz. Ha most is az egyéni tőke fennforgása a döntő szempont, akkor várjon, mikor remélheti a szakmai dolgozó, a vállalatnál már hosszú évek óta dolgozó tisztviselő, hogy alulról felkerüljön. Ahol a megfelelő üzem tőke hiányzik, és a magántőke bekapcsolása nem lehetséges, az állami gondoskodásnak kell érvényesülnie oly módon, hogy tőkehiányban a vállalat el ne sorvadjon, emiatt üzemcsökkenés be ne következzen.

A kormányzati szándék is az, amint a kereskedelmi miniszter a közelmúltban kifejezte, hogy elsősorban azok között nézünk körül, akik a pultnál, irodában, munkahelyen dolgoztak, és nem álmodhatták keresztény létükre, hogy valaha is előlépnek. Az ilyen előlépéseket kell elsősorban előmozdítani, és minden erővel támogatni.”

Június 7.-én egy újabb cikk látott napvilágot „Megkezdték Pécsett a keresztények őrizetében volt zsidó vagyontárgyak jegyzékbe foglalását” címmel. „A város hatósága többszöri újabb határidő kitűzésével ismételten felhívta a közönséget, hogy az őrizetükre bízott zsidó vagyontárgyakat jelentsék be. Erre azért volt szükség, mert a sárga csillag viselésére jogosított zsidók minden vagyona nemzeti tulajdon, és abból senki semmit el nem tulajdoníthat anélkül, hogy büntetés ne érné.

A bejelentési kötelezettség utolsó határideje lejárt. Ez időpontig 500 keresztény tett eleget kötelességének. A bejelentett tárgyak között a legértéktelenebbtől a legértékesebbig mindenféle van. A sárga csillag viselésére kötelezett zsidóknak is vallomást kellett tenni vagyontárgyaikról, és arról, hogy azok közül mit és kinek adtak át valamit őrzésre. Ennek a kétféle kimutatásnak az összehasonlítása, illetve a vagyontárgyak jegyzékbe foglalása most megkezdődött a városházán.

Ezt a munkát négy berendelt tanító végzi. Azok, akik a kitűzött határidőig nem tettek eleget a hatóság felhívásának, most pórul járnak, mert a két vallomás összehasonlításából kiderül, hogy kinél vannak még be nem jelentett zsidó vagyontárgyak. Az illetők a legszigorúbb büntetésben részesülnek.”

Jaross Andor belügyminiszter a Vas vármegyei főispán, Mesterházy Ferenc beiktatásánál kijelentette: „…Tulajdonképpen három problémánk van, amelyet azonnal és maradéktalanul meg kell oldanunk. Az első az, hogy folytassuk honvédségünknek minden erővel való fejlesztését, második a zsidókérdés maradéktalan megoldása, a harmadik a szociális probléma. Kemény idők várnak ránk, amelyekben több munkára, több lelkesedésre, és több fanatizmusra van szükség. (MTI)”