Nem tudom, hallod-e még
vérem mocorgását ereidben,
érzed-e még nyelveden
szavaim tejét,
ízleled-e esténként,
ha ágyadba csendesülsz
dalaim mézét?
Kezem melegét hordod-e még
bőröd bársonyán
s ujjaim nyomát arcodon,
ha néha elmerengsz
a lemorzsolt korokon?
Tudom, rég kinőtted
féltő pillantásom,
s léted már ezer
szertefutó ágra bomlott,
de lépteid súlya most is
bennem dobban,
gyermekszemed huncut lángja
szemembe lobban.
Tudom, karod
még felém tárva,
visszaölelnélek,
de elvétnek az évek –
hiányod madzaga
torkomra fonódva,
egyre szorosabban.
Szóljon hozzá!