Ebben a részben kezdem meg az 1905. évi helyi farsangi évad főbb eseményeinek közlését, mégpedig kora legjelentősebb polgári liberális napilapja, a „Pécsi Napló” (1892-1944) alapján. A lap – és ezzel együtt a ma – olvasóit ugyanis rendszeresen a „Farsangi naptár” eseménysorozatában tájékoztatták a bálok rendjéről – dátummal és helyszínnel.
Emellett a rendezvények előtt „beharangozták” az eseményt, ismertették főbb adatait, hogy időben fölhívják rá a figyelmet. Ha fölidézem az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével a korabeli farsangi naptárt, akkor a január 6.-i, „vízkereszti” szám leírását kell közölnöm – a báli szezon beindításaként.
„Január 7. Jogászbál a Nemzeti Kaszinóban, 14. Vas- és fémmunkások bálja a Vigadóban – Zsolnay gyári tűzoltók estélye a Scholz Körcsarnokban, 15. Borbélysegédek estélye a Vigadóban, 21. Herczenberger Táncziskolájának (sic!) koszorúcskája a Vigadóban – Angstergyári (sic!) munkások estélye Scholznál, 22. Jótékony Nőegylet teauzsonnája a Vigadóban. Február 1. Jótékony Nőegylet rózsa-estéje a Nemzeti Kaszinóban – Hivatalszolgák estélye a Scholznál, 2. Tűzoltó bál a Vigadóban – Budai Külvárosi Katolikus Kör estélye a Scholznál, 4. Pécsi Dalárda estélye a Vigadóban, 6. Az izraelita nőegylet teauzsonnája a Vigadóban – A baranyamegyei katona-hadastyán betegsegélyző-egylet (sic!) táncvigalma (Munkácsy Mihály utca 12.), 8. Mészáros ifjak (sic!) bálja a Vigadóban, 11. A Nemzeti Kaszinó bálja – A pécsi kereskedelmi alkalmazottak táncestélye a Vigadóban – Jótékony Nőegylet teauzsonnája, 25. Jótékony Nőegylet táncestélye a Vigadóban.”
A január 8.-i, vasárnapi számtól kezdődően, ha több bálról és farsangi hírről, eseményről tudósított a lap, „Farsang” címmel külön rovatot indított. A január eleji bálok tudósításaiban elsőként a Pécsi Joglíceum diákjainak szervezete által rendezett bált kell megemlítenünk. A bált január 7.-én tartották meg a Nemzeti Kaszinóban, a következő nap (!) már újságban a következő írás jelent meg erről.
„Két farsang múlott el immár jogászbál nélkül, két évben várta városunk és az ide kulmináló leánysereg hiába ezen legnagyobb szabású mulatságot, míg végre az idén ismét a jogászbál vezeti be a farsangot. Szép bevezetés, ha a folytatás is ilyen lesz, aligha lesz okuk panaszra azoknak, kik szeretik a díszesen elrendezett, pazar kiállítású estélyeket, bálokat. Igaz, van a bálnak egy nagy hátránya, mely miatt sokan már lejártnak szeretik tekinteni: hiányzik belőle a közvetlenség, minden mulatság ezen legfőbb, legszükségesebb kelléke.
A külső merevség, a nagy körültekintéssel, gondossággal eszközölt elrendezés maga után vonja szigorú etikettszerűséget, melynek békéi alig engednek teret a szabad mozgásnak, alig engedik meg az érzelmek szabad hullámzását. Ezért veszti el a bál közvetlenségét, és ezért van oly nagy hátrányban a szűkebb családias jellegű estélyek mögött, bár a külső pompa, a dísz érdekesebbé, feledhetetlenebbé teszik.
Annál nagyobb elismeréssel kell szólnunk a mai jogászbálról, mely amellett, hogy a bál összes szépségeit, kiválóságait fokozott mértékben érvényesítette, eltüntette annak hátrányos oldalát, az etikett merevségét, a mulatságrontó feszességet.
A mai jogászbálon igazán kellemesen szórakozott mindenki, nem volt nyoma sem a ridegségnek, nem érezték itt a feszes etikettnek minden jókedvet, minden hangulatot kiélő (sic!) nyomását: a bál pompás, díszes keretében a legkellemesebb hangulata, bármely családias jellegű eréllyel vetélkedő, derült mulatságot nyújtott. A feldíszítése, berendezése a bálteremnek és feljárónak minden várakozást felülmúlt. Délszaki növények, pálmadíszek zöldeltek a leízlésesebb berendezésben, a legszebb csoportosításban, pompás kert alakját öltötte a (Nemzeti) Kaszinó lépcsőfeljárója, és a teremben a villanyos körték által bevilágított virágdíszítés remek képet nyújtott, melyet betetőzött a remek bálanyai emelvény.
Meg is töltötte a kaszinó termét oly közönség, minőt bál Pécsett még nem vonzott. Már elmúlott 10 óra, midőn Rákóczy (sic!) induló hangjai mellett bevezették a bálanyát, Mattyasovszky Jakabnét (Zsolnay Terézt), és utána vonult fel a leányok hosszú, díszes sora, mire a katonazenekar és Korodi Gyula czigánybandájának (sic!) játékával megkezdődött a táncz (sic!), és folyt vígan, szünet nélkül, a legderültebb hangulatban egész reggelig.
A belépésnél minden hölgynek gyönyörű tánczrendet (sic!) nyújtottak át, egy tárczát (sic!) ábrázolt, mely a tánczok jegyzékét tartalmazza. Méltó emlék lesz ez a nagy sikerű, minden tekintetben kiváló bálhoz, melyről így annál inkább meg fognak emlékezni évek múltán is azok, kik benne részt vettek.
A jogászság pedig megmutatta, hogy ha kell, fel tudja idézni még a régi jurátus világot minden derültségével, minden kedélyességével. Gondoskodtak róla, hogy báljukon mindenki jól érezze magát, és hogy ezen irányban tökéletesen elérték czéljukat (sic!), kétséget egyáltalán nem szenved.
Az elmaradt őszi tánczestély (sic) helyett különb pótlásra, mint aminő e jogászbál volt, nem várakozhatott közönségünk, és bizonyára hálás is lesz érte a derekasan helyt állt jogászságnak. De nem adnánk hű tudósítást, ha meg nem emlékeznénk a hölgyek toilettjeiről, melyben egymást múlták felül, és evvel is hozzájárultak a bál fényének emeléséhez. Kiválóságában tökéletesen sikerültnek mondhatjuk teljes joggal tehát a jogászbált, melynek népességéről mi sem tanúskodik jobban, mint hogy a (francia) négyeseket több, mint 60 pár tánczolta (sic!).
A megjelentek sorában ott láttuk városunk összes előkelőségeit, a jelen volt hölgyek névsorát a rendezőség a következőképp állította össze….” Ezek után az asszonyok és leányok név szerinti fölsorolásával fejeződött be a hosszú tudósítás.
Erre a jeles eseményre január 11.-én tértek vissza. Kiderült, hogy az ottani segélyző egylet javára rendezték a bált, és mind erkölcsileg, mind anyagilag „…a lehető legjobban sikerült. Czélját (sic!), a szegény jogászok segélyezését lehetővé tette. Előkelőségeink csaknem teljes számban megjelentek…”
Egy másik oldalon „Ünnepelt karmester” címmel írtak arról, hogy az itt állomásozó 52. gyalogezred zenekarának vezetőjét, Scharf Károlyt lelkesen ünnepelték a bálon, aki erre az alkalomra „In rebus Therpsichore” címmel „bájos lengyelkét” (polkát) írt, amelyet a zenekar meg is szólaltatott. (Therpszikhoré a tánc múzsája, a „rebus” /latin/ rejtvényt jelent.) A zajos siker befejezéseként ezüst karmesteri pálcát nyújtott át neki a pécsi jogászság képviselője.
Szintén január 8.-án, a „farsangi oldalon” jelent meg a következő közlemény. „A pécsi kereskedelmi alkalmazottak egyesületének kebelében táncziskolát (sic!) szerveztek az ősz folyamán. Ma tartotta a népes társaság koszorúcskáját (vizsgaünnepét) a Vigadóban, melyet teljesen megtöltött a nagyszámmal megjelent közönség. A legkedélyesebb hangulatban folyt a táncz víg czigányzene (sic!) mellett reggelig, úgy, hogy már világosság derengett, midőn a párok oszladozni kezdtek. Az agilis egyesület bár szerény, de sikerült estéllyel ügyesen vezette be farsangját.”
Január 17-én, kedden „A pécsi fodrász ifjúság bálja” címmel tudósítottak a két nappal azelőtti eseményről, amelyet egyesületük rendezett, és a cikk szerint fényesen sikerült a Vigadóban.
„…Az utóbbi években egyre nagyobb közönséget vonzottak a fodrász ifjúság mulatságai, de a vasárnap esti bálon szinte meglepően sokan vettek részt. A bál ezzel csak nyert kedélyességében és vidámságában, és oly kedves fesztelenség uralkodott a mulatságon, hogy még a késő reggeli órákban is együtt volt a közönség. A (francia) négyeseket közel 80 pár tánczolta (sic!).”
Ezzel ért véget a januári bálokról történt beszámolók sora. Most térjünk rá a „beharangozókra,” amelyekről nem született külön tudósítás ebben a hónapban. Január 15.-én „Irodalmi tea-uzsonna” cím alatt a következő cikk született.
„A pécsi jótékony nőegyesület jövő vasárnapi (január 22-iki /sic!/) tea uzsonnája iránt olyan érdeklődés mutatkozik, amely remélhetőleg a szokottnál jóval nagyobb jövedelmet biztosít a népkonyhának, mert annak czéljára (sic!) rendezi a nőegyesület ezen máskor is nagy vonzerejű mulatságait. Ezúttal azonban két jeles poétánk közreműködése gyakorol a szokottnál nagyobb vonzerőt, és így a műsor a következő lesz.
1. Szép Ilonka, melodráma, szavalja Darázs Sándor, Csigó Lenke zongorakíséretével. (Szép Ilonka Szendrődy Ella, Mátyás király Ollé István, /Ősz/ Peterdi Blauhorn Andor.) 2. Szávay Gyula, a Petőfi Társaság tagja saját költeményeit szavalja. 3. Élőképek: A Múzsák, rendezi Ferenczi Frigyes. Közreműködnek: Bors Jolán, Dollin Miczi (sic!), Röck Sári, Kerese Böske, Zsiga Beatrix és Gizi, Csigó Lenke. 4. Jakab Ödön, a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság tagja egyik elbeszélését olvassa föl. A tea-uzsonna délután 5 órakor kezdődik. Előadás után táncz. Belépti díj 1 korona.”
Bár a híradás itt is január 8.-iki „A Pécsi Katolikus Kör tánczestéje (sic!)” címmel, de hónap végi rendezvényt hírdet. „Szokásos farsangi nagy tánczestéjét (sic!) a Katolikus Kör január hó 24-én (kedden) rendezi. Az estélyen a katonazenekar és Farkas Sándor bandája játszik. Aki a tagok közül esetleg vendéget akar hozni, névre szóló külön meghívóért forduljon a rendezőséghez (Katolikus Kör irodája, esti 6 és 7 óra között).”
Szóljon hozzá!