Babits Mihály, Csorba Győző, Tandori Dezső és Weöres Sándor emlékére
Tandori Dezső nagy érdeklődést kiváltó könyve után (Tandori D. 1968–1979. Ferencz Gy., Radnóti S., Tóth Á. 1974) ismét felértékelődött a talált tárgyak költészetének témája irodalmáraink körében. Többen méltatták lelkesen az írói teljesítményt, de néhányan vitatták is, hogy szükség van a talált tárgyak témát beemelni a szépirodalomba.
A magyar irodalom történetében egyáltalán nem vadonatúj az a gondolat, hogy talált tárgy fogalmát vagy akár szöveget (mint „vendégszöveget”) szabad és érdemes beépíteni az író gondolatmenetébe. Szép példa erre Babits Mihálynak A könnytelenek könnyei című verse. A költő békevágyát azzal nyomatékosította, hogy a megrendülését kifejező szavai között a Szózat szavait idézte: „a gyűlöletnek pokla lett a hely, hol élni, halni kell… [a háborúban a hatalmas véráldozat sem segített rajtunk, hiszen] egy örült nemzet eleven / megnyílt sírjában áll… / S a sírt népek veszik körül / öröklő káröröm…” A drámai hangvételű vers a Nyugat 1920. évi 7–8. számában jelent meg; akkor, amikor az összeomlás határán állt hazánk.
Természetesen oldottabb szövegű versekben is találunk vendégszövegeket. Weöres Sándor felfedezte, hogy a falfirkákhoz csaknem költői szövegek tartoznak: KARESZ HÜJE, / GYÖNGYI HÜJE, csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van. – A házra süt a nap, / fölötte éccaka van az égen, / jóreggelt! és jóestét! (Weöres S. 1986. 2. 583, 584). – Csorba Győző Gyermekmondóka bővítésével hozott létre új alkotást:
Ez elment vadászni (mindig csak vadászott)
ez gyorsan meglőtte (jól célzott meglőtte)
ez meg hazavitte (ő mindent hazavitt)
ez meg megsütötte (saját pecsenyének)
ez aztán megette (meg ám az utolsó morzsáig megette)
s ennek a picinynek (nagyon sok picinynek) nem maradt semmi se.
(Csorba Gy. 1981. 151).
Weöres Sándor a versritmusok felülmúlhatatlan művésze vette észre, hogy a „költői téma az utcán hever” Pécsett: … szemközt a sarkon a cégtábláról / furcsán szökken a pentameter-sor elő: Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő (Weöres S.1986. 324).
A mindennapi beszédben is létre jöhetnek érdekes, csaknem költői szövegek, akárcsak a ritmusos népmesékben. Csorba Győző talán az utcán, piacon hallotta ezt a szöveget, vagy valamelyik újságban olvasta, mint interjút. Felismerte az előadás drámaiságát, ezért megörökítésre méltónak ítélte. „Talált szövegét” kissé megtisztította, azaz kihagyta belőle a nyilvánvaló részeket. Így a szöveg tömörebbé, gördülékenyebbé vált, egyúttal sejtelemessé is.
KETTŐS PORTRÉ
„… tudja csalogatták nagyon sokat
de ő nem a főnöke sem
nem dicsekvésből, de mióta csak
mert az én lányom, amit egyszer ő
pénzt is kapott meg üdülést
angolra járt a TIT-be csoda, hogy
és tudja vőlegénye a Jenő
a minisztériumban igazán
finom ember kocsija telke is
mondtam neki de hát milyen a nép
meg az uramnak is ne szólj bele
hogy hát a főnökével na igen
eszi őket kórság ott egye
ki tehet róla, hogy a Szél Gizi
legjobb, ha a Szélné ő hergeli
azt a pupák urát, de én megyek
ide a szülészetire szegény
lányom kivizsgálják viszek neki
imádja néhány krémest franciát …”
(Csorba Gy. 1981. 150).
A szöveg jobb megértése céljával igyekszem felsorolni az egyes mondatok kihagyott, de könnyen odaérthető szavait, szerkezeteit. Első olvasásra talán még a gyakorlott, rutinos versolvasó sem tudja pontosan értelmezni a hiányos mondatokat. Többek között éppen a kihagyások, elíziók miatt válik sejtelmessé ez a szöveg.
A javasolt kiegészítések sorok szerint:
Az 1. sorban: a lányomat. A sokat, inkább sokszor. [Nem tudni, mivel és hogyan csalogatták!]
A 2. sorban: nem hagyta magát elcsábítani …. <a főnöke> sem hatott rá <különösebben>
A 3. sorban: … mondom…. de ez így van …<amióta> csak ott dolgozik <a minisztériumban>
A 4. sorban. …ő a fejébe vesz <ahhoz ragaszkodik>, <azt meg is csinálja>
Az 5. sorban: …elismerték a munkáját… üdülést = ’üdülési lehetőséget, beutalót’
A 6. sorban: … hogy legyen nyelvtudása… <csoda>, hogy volt még ehhez is ereje, ideje
A 7. sorban: …kedvelte, rajongott érte (?)
A 8. sorban: <Jenő> …dolgozik … aki ...
A 9. sorban: …hiszen … van neki
A 10. sorban: … menj hozzá feleségül / legyél a felesége … irigykedtek rá…
A 11. sorban: … ezt mondtam… a szavaimba
A 12. sorban. … ne kacérkodjon tovább … ez tényleg így van…
A 13. sorban: de ott egye a fene
A 14. sorban: … pletykálkodott
A 15. sorban…lenne…ezt abbahagyná…, mert ő hergeli …de én
A 16. sorban: már nem folytatom…
A 17. sorban: …klinikára… mert ott …
A 18. sorban: lányomat kivizsgálják [mivel, mi okból? …. ezért… neki kis élelmet]
A 19. sorban: …mert... [Mondatátszövődéssel!]
A szövegből hiányzó mondatrészek, szerkezetek, mondatok: 10 állítmány; 1 alany; 5 tárgy, 3 kötőszó; 2 indulatszó: na, fene; szerkezet (frazéma): fejébe vesz; mondat: nem hagyta magát elcsábítani; elismerték a munkáját; hogy legyen nyelvtudása; ezt mondtam; kedvelte, rajongott érte. Érdekes, hogy mindennapi beszédben is az állítmány kihagyása a leggyakoribb a köszönésekben, vezényszavakban és a jókívánságokban: Jó napot! Kellemes ünnepeket! Jobbra át! Indulj! Jó szerencsét!!
A zaklatott szövegű elbeszélés balladákra emlékeztet. Töredék jellegére, befejezetlenségre és sejtelmességre utal az elején és a végén a három pont. A talált szöveg az író beavatkozása révén kapott versformát. Talán a hangsúlyos verselés szabályai szerint lehet ritmizálni. A tartalom szürkeségét, hétköznapiságát mutatja, hogy csak néhány helyen van benne rím (sokat – csak, ő – Jenő, bele – egye, Gizi – hergeli, hergeli – neki, urát – franciát).
Az elbeszélés szereplői: a leány, aki csapodár, vonzó személyiség (többen kedvelik a munkahelyén), törekvő, hiszen az érvényesülése érdekében még angolt is tanul, sikerei alapján sok irigye van. Klinikára kerül, de nem tudni az okát. – Az anya: a történet mesélője. aki közlékeny „jó beszédű” hölgy. Tudja, hogy a leányának kapcsolatai vitathatóak. Büszke a gyermeke teljesítményeire, de félti is egyúttal. Igyekszik megvédeni a pletykáktól. (Fő ellenségük: a Szél Gizi!) Megható igyekezettel siet leánya segítségére (kedveskedés a franciakrémessel). – Név nélkül: a leány főnöke (az egyik csábító) – Jenő, a vőlegényjelölt, a tehetős és „finom ember”. – Szél Gizi. a fő pletykálkodó, a hergelő – Név nélkül az elbeszélő ura, aki jelen lehetett az elbeszélésben, de itt alárendelt szerepű (meg se szólalhat) – Szélné „pupák ura”. Íme, egy valóságos kis panoptikum a mini történetben!
Miért tarthatta érdekesnek Csorba ezt a talált történetet? Talán azért, mert tanulságát maradandónak vélte. A drámai történetben megtalálhatta egy lírai mű lehetőségét. Ha figyelmesen olvassuk a folklór alkotásait, például a népmeséket vagy akár a népnyelvi szövegeket, könnyű észrevennünk e művek kép- és érzelemgazdagságát. Találóan állapította meg Juhász Gyula: „Minden ember költő.” Bár ezt a jó elbeszélők sem gondolják magukról, így rejtve marad költői tehetségük.
Nem könnyű megértenünk az elemzett Csorba-vers üzenetét. Csak többszöri elolvasás után jövünk rá arra, hogy a szövegben egy vívódó, a leánya sorsáért aggódó emberről van szó. A vers olvasójának valószínűen tetszik az elbeszélés frissessége, lendületessége, dinamizmusa. Még az is lehetséges, hogy az olvasó tud hasonló történeteket idézni a családja, illetve a közvetlen környezete múltjából. A mű befogadásában számolnunk kell azzal, hogy a figyelmes olvasó képes az olvasott mű tartalmához hozzárendelni a saját élményeit, tapasztalatait. A talált tárgy (szöveg) alapján készült mű megértése az olvasótól komoly szellemi munkát kíván. Olvasás közben – az íróval együtt – újraalkotjuk mások szövegeit. Az olvasásnak erre a szintjére nem mindenki jut el. Sok-sok írásmű önálló értelmezése során jöhet létre az a tudásunk, hogy a bonyolultabb szövegek üzenetét is képesek vagyunk felfogni.
⁕ ⁕ ⁕
Az irodalomtudományban a parafrázis szóval utalnak arra, ha sor kerül valamilyen, mások által írott mű saját szavakkal történő elmondásra, átfogalmazására (Vil. Lex. 10. k.). A talált tárgyak (szövegek) írói felhasználását parafrazálásnak tekinthetjük. Távolról ide tartoznak talán még az irodalmi paródiák is, ugyanis ezekben a parodizált író különös szavai, mondatai szolgáltak alapul a parodizáló szöveg megalkotásában.
Irodalom
- Csorba Gy. 1981 = Csorba Győző: A világ küszöbei. Budapest, 1981.
- Ferencz Gy. – Radnóti S. – Tóth Á. 1974 = Ferencz Győző – Radnóti Sándor – Tóth Ákos: Egy kultusztárgy megtisztítása. Új Írás 14. 4. sz. (1974) 123–128.
- Tandori D. 1969–1970 = Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása. Változatok homokórára Budapest, 1968–1970.
- Vil. Lex. 1986 = Világirodalmi Lexikon: parafrasztikus elemzés és a parafrázis szócikkben 10. kötet. 14–142. Budapest, 1986.
- Weöres S. 1986 = Weöres Sándor: Az éjszaka csodái. In. W. S.: Egybegyűjtött írások 1. 325. Budapest, 1986.
Szóljon hozzá!