Bevezetés, amely korántsem hiábavaló
Sokszor találkoztam olyan esettel, hogy a régi pécsi újságokat nézve számos más témájú cikkel találkoztam, amely megragadta figyelmem, vagy más témáimhoz szolgált anyagul. Ilyenkor nem tudtam megállni, hogy ki ne jegyzeteljem, vagy újabban az internetről le ne másoljam, majd közzé ne tegyem ezeket – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.
Ilyenkor fiatal levéltáros koromból eszembe jutnak nagy példaképeim, akiket nagyon csodáltam, örömmel szolgáltam ki levéltári anyaggal, és áhítattal hallgattam magvas beszédüket. Mondanom sem kell, sokat tanultan tőlük! Álljon itt a nevük most abc-sorrendben: Baranyai Aurél, Fetter Antal, Madas József, Nagy Lajos dr., Petrovich Ede, Rajczi Péter Pál dr. (Utóbb igyekeztem emléket állítani nekik.)
Miért hozom ide ezt most? Hát azért, mert amikor összejöttek kicserélni kutatási tapasztalataikat, többször heves vita alakult ki a végén Petrovich Ede és Madas József között technikai kérdésben is. Ede bácsi hej’ de sokszor vetette Madas Józsi bátyánk szemére: ha valami fontos, de más témájú adatot találsz, miért nem jegyzeteled ki? …
Ha most kedves olvasó, bármelyik oldalnak adna igazat (főként persze Petrovich Edének), kérem, ne tegye. Mind a kettőnek meg volt ugyanis a maga igaza. Ede bácsinak a kutatásai szerteágazó volta miatt, Madas Józsefnek pedig azért, mert őt egy bizonyos kötött téma miatt előrehaladásában, munkája befejezésében gátolta volna, ha elkalandozik. (A pécsi Szigeti külvárosi rész adatai – amelyeket Móró Mária Anna akkori kollégámnak adott át a Rét utcai levéltárunkban – így is kéziratban maradtak – sajnos) …
Mivel én, ha elém kerül egy másik adat az iratban, vagy újságcikk, nem tudok ellenállni, óhatatlanul az eredeti témám rovására megy ez el. Ilyenkor értem meg Madas Józsefet, de mivel ilyen a természetem, nem tudok máshogyan cselekedni…
Most pedig rátérek arra az érdekes témára, arra a három újságcikkre, amelyeket a Pécsi Naplóban 1905. február végén, március elején, továbbá szeptember végén olvastam – amikor más témák után kutattam. (És amelyek nyomán a bevezetést írtam.)
Pécsiek Köre Budapesten
(Forrás: PTE Archivum)
A február 28.-i szám hírei között a következő érdekes gyülekezésről szóló eseményt örökítettek meg „– Pécsiek köre Budapesten” címmel. „A patriarchális érzés, a szűkebb haza iránti vonzódás, és az emberek, főképp az ifjúság kebelében akkor is, ha elkerülnek otthonukból, és elvegyülnek a nagy káoszban, az életben.
Ez az érzelem a forrása annak, hogy Budapesten, az egész magyar ifjúság gyűlhelyén (sic!), hova az ország minden részéről özönlenek a különböző pályákra készülő főiskolai hallgatók, nem szakadnak szét az egy vidékről származók, hanem megőrzik együvé tartozásukat, szűkebb köröket alakítanak.
Csaknem minden vármegye ifjainak van ilyen egyesülete, hol egymásra találnak a régi ismerősök, és együtt töltenek hetenként egy-egy napot. Baranya, illetőleg Pécs ifjai (sic!) eddig nem alakítottak kört, bár a tudomány- és műegyetem, az állatorvosi és közlekedésügyi főiskolák, de egyéb felső intézetek is számos pécsi diákot sorolhatnak hallgatóik közé.
E hiány most pótoltatott (sic!), amennyiben, mint értesültünk, szombaton este megalakították a ’Pécsiek Köré’-t. A kör mintegy 50 tagot egyesít, kiknek legnagyobb része a műegyetemről és az állatorvosi főiskoláról kerül ki.
Feladatául (sic!) tűzte ki e kör a pécsi főiskolai hallgatók támogatását, érdekeiknek megvédését, és időközönként eszmecserére gyűjti össze a pécsieket. Szívesen üdvözöljük ezen egyesülésük alkalmával diákjainkat, mert mi is helyesnek tartjuk, hogy az egyűvé tartozás érzete ne szűnjék meg oly hamarosan.”
Ezt követően nemsokára – hála az ismeretlen újságíró szorgalmas utánajárásának –, már a március 2.-i számban egy ugyanazon című hír látott napvilágot, ismét „– Pécsiek köre Budapesten” cím alatt.
(Forrás: Fortepan)
„Megemlékeztünk már arról, hogy a Budapesten tartózkodó pécsi főiskolai hallgatók kört alakítottak, mely egyesíti a tőlünk a fővárosba került diákokat, növeli bennük az együvé tartozás érzetét.
Az eddig 50 tagot számláló kör, mely számot azonban az újabban jelentkezők folyton növelnek, a Kerepesi út és a Gyöngytyúk utca sarkán lévő Vurglits Antal-féle vendéglőben tartja hivatalos helyiségét, hol hetenként egyszer, minden szombaton tartanak a tagok összejövetelt.
A kör már teljesen megalakult, és már meg is választotta tisztikarát. Elnök lett Glas Mór joghallgató, alelnök Kiss József postagyakornok jelölt, jegyző Steinmetz István műegyetemi hallgató, pénztáros Rózsa Pál, ellenőr Grünhut Gyula, az állatorvosi főiskola hallgatói.
A tisztviselői karon kívül még egy hét tagú bizottságot választottak a sürgős és belső ügyek intézésére. Szóval diákjaink annak rendje és módja szerint szervezkedtek, ami biztos előjele annak, hogy a kör czélját (sic!) szépen el fogja érni.”
Igen ám, de a szeptember 30.-i számban már egy végleges közgyűlésről írtak, és a tisztikar is átalakult a fontosabb pozíciókban, valamint új tisztséget is szerveztek. Lássuk a cikket.
„A ’Pécsiek Köre Budapesten,’ mint azt tudósítónk írja: folyó hó 27-én tartotta alakuló közgyűlését. A tisztikar a következő: Elnök: Kiss József dr., alelnök: Balázs Gyula, jegyző: Steinmetz István, pénztáros: Rózsa Pál, ellenőr: Grünhut Gyula, háznagyok: Somogyi László és Tolnai Jenő. A kör czélja (sic!) most is a fővárosban tartózkodó volt pécsi középiskolai ifjak összejövetelét lehetővé tenni, s az együttérzés szellemét fenntartani.”
Néhány akkori és mai tanulság
Milyen csodálatra méltó, hogy akkori, diploma előtt álló, a fővárosban tanuló fiataljaink ilyen örömteli elhatározásra jutottak, de még nagyobb tanulság a mának az, hogy ekkor már több akkori vármegye, város fiatalsága ezt már előttük megtette! A címet olvasva először magam is azt hittem, hogy közép- vagy idős korú, megállapodott tekintélyű urak alakították ezt meg, meglepetéssel olvastam én is a fiatalok elhatározását. (De persze ez semmit nem von le akkori elhatározásuk nagyszerűségéből!)
Ez a három írás minden lényegest elmond a „zászlóbontásról” – megörökítve például a szervezeti egységet, a vezetők személyét is. Ebből is látható, milyen képzett fiatalokról volt szó…
Már előbb is tudtam ennek a három cikknek a létezéséről, de most láttam szükségét annak, hogy közöljem, amiért ez úton kérek elnézést az olvasóktól. Itt most arra vállalkoztam, hogy az alakulásról adjak hírt.
Természetesen a lap később is hírt adott róluk, de ez már egy másik történet. Remélem, ennek nyomán fölhasználja majd valaki az adatokat, és tovább kutatja a témát. Ha már valaki megtette volna, ez úton kérem elnézését…
Szóljon hozzá!