Tegnap délután pár perc alatt
beborult az ég, sűrű fekete
felhők lepték el a horizont
távoláig egünket. Pont úgy
villámlott, dörgött, akár ha
nyár lenne, és az eső perceken
át zuhogott. Pedig csak szelíd
tavasz van még, április idusa,
már ha lenne ilyen, mint ahogy
van márciusnak. Délutáni sétám
kútba esni látszott, ám ekkor éppen
úgy, ahogy jött, a vihar elszelelt,
kisütött a Nap, s a komor felhők az
égről eltűntek. Lélekgyógyító
sétámra indultam, vihar utáni
tündöklő napfényben, csendben.
Bocsánatot kérve tettemért
a bokortól, egy szál orgonát törtem.
2025 04 19
Szóljon hozzá!