Hajnal Éva: Kaddis a ki nem mondott szavakért
Uram,
köszönöm neked, hogy ma is kiolvasztod zsigereinkből az igeneket,
a kikívánkozó nemeket, a sok helyén mondott voltaképpen-t!
A nyelv alá szorult szép vagy-okat, a szeretlek-eket,
a szájpadláson szöszmötölő szívesen-eket,
a garat görbületei között motozó miért-eket,
hogyan-okat,
mikor-okat.
A tulajdonképpen hegyeit.
Uram,
köszönöm, hogy a mai napon is előhívod a fogak között botorkáló boldogan-okat,
a tenyerekben szorongó szívesen segítek hullámait!
Hálás vagyok, hogy újra kiegyengeted a máris jövök járdáit,
és elülteted a veled maradok erdejét!
Köszönöm a sok köszönöm-öt,
a hála lábnyomait,
a szilárd számíthatsz rám-okat!
Elohim,
El Olam,
El Shaddai,
hálát adok Neked,
Adonáj!
Éva Hajnal: Kaddish pentru cuvintele nerostite
Doamne,
îţi multumesc că azi din nou ai stors da-urile din măruntaiele noastre,
nu-urile nerostite, cu adevărate-le spuse în loc de mult!
Cuvintele eşti frumoasă, te iubesc împiedicate sub limbă,
cu draguri-le nesigure de pe cerul gurii,
de ce-urile palpatoare din curburile faringelor,
cum-urile
când-urile.
Munţile precumuri-lor.
Doamne,
îţi mulţumesc că şi în ziua de azi pomeneşti cu bucurii-le poticnite între dinţii nostrii,
valurile te ajut cu bucurie- le ascunse îngrijorate din palme!
Sunt recunoscător, căci din nou îndrepţi trotuarul imediat vin-ului,
şi plantezi pădurea rămânului cu tine!
Mulţumesc pentru nenumăratele mulţumesc-uri,
pentru urmele paşilor recunoştinţei,
pentru poţi conta pe mine-rile stabile!
Elohim,
El Olam,
El Shaddai,
Îţi sunt recunoscător,
Adonai!
Szóljon hozzá!