A lap bűneit még tetézte azzal, hogy a múlt részben fölidézett július 6.-i „gettó-kiürítés” után már nem törődött további sorsukkal, a Lakits-laktanyába történő hurcolásukról, majd embertelen deportálásukról sem adott hírt, mélyen hallgatott a város polgárai közül történő tényleges kitaszításukról, halál-útjukról…
Most fölidézem búcsúzóul az újság más fontos híreit ezekben a napokban – a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye újság-dokumentumai alapján. Itt is a címek után az alcímek, majd a közcímek ismertetései következnek a cikkeknél.
Először nézzük a nyugati front híreit. Július 2. vasárnap: „Az ellenséges elözönlési hajóhad már eddig óriási veszteségeket szenvedett – 51 szállító hajó elsüllyedt, 56 súlyosan megrongálódott, 48 hadihajó elsüllyedt, 83 súlyosan megrongálódott – A német parti ütegek sikerei – Tillynél péntek este 37 nehéz páncélos pusztult el – A német légierő nagy sikerrel pusztította az inváziós hajóhadat – Cherbourg kikötője az angolszászok kezén.”
„Pénteken egész nap hullottak a német repülőbombák Anglia déli részére – Újabb részletek a titokzatos V 1-ről.”
A lap berlini, előző napi forrást idézett: az Interini hírügynökség tudta meg az alábbi részleteket. „A rombolótesteket föld alatti indítóhelyekről lövik ki, amelyek biztosítva vannak minden tüzérségi és légitámadás ellen. A pilóta nélküli repülőgép agyában lévő robbanótöltet felülmúl minden eddig alkalmazott robbanóanyagot. A gépet nemcsak robbanóanyaggal, de foszforral is meg lehet tölteni.” Lisszaboni hírforrást idézve tudatja, hogy a szövetségesek szerint el kell titkolni a V 1 tényleges hatását a közvélemény előtt.
Végezetül egy németországi hír: „A légiháború – Pénteken éjjel és szombat hajnalban 25 angolszász bombázó pusztult el Németország légterében.”
Július 4: „A németek az elmúlt félévben 8.164 angolszász repülőgépet semmisítettek meg és legalább 2.423.305 tonnányi hajóveszteséget okoztak az ellenségnek – Normandiában vívják meg a háború legnagyobb anyagcsatáját – Az inváziós arcvonalon az ellenség súlyos veszteségei miatt csak néhány előretöréssel próbálkozott – Délfranciaországban több terrorista csoportot felmorzsoltak… – London továbbra is súlyos megtorló tűz alatt áll.”
Július 5: „Normandiában csak a hídfő nyugati szárnyán támadtak az angolszászok – Nehéz német harcigépek ellenséges hajógyülekezéseket támadtak – London súlyos megtorló tűz alatt áll – A háború súlypontja nyugatról keletre tolódott át… Légiháború – Az angolszászok román és szerb területeket bombáztak.”
Július 6: „Normandiában az angolszászok nagyarányú támadásai rendkívül súlyos veszteségek mellett összeomlottak – Bayeaux-Caen útvonal mentén és Tillytől délnyugatra meghiúsultak az ellenség előretörési kísérletei – A német csatarepülők eredményesen támadták asz inváziós hadakat… Brassót bombázták az amerikai repülők.”
Következzen most a keleti front. A július 1.-jei számban pécsi részvételt is rögzítettek: „Öt pécsi ápolónővér indult csütörtökön a keleti frontra a Fiume úti hadikórházból.” Július 2. „A honvéd vezérkar főnöke: A honvéd csapatok Kolomeától délre a naponta nyolcszor is megismételt szovjet támadásokat hősiesen visszaverik – A magyar vadászrepülők és a légvédelem 61 ellenséges bombázót lőtt le.”
Július 4: „Keleten elkeseredett harcok folynak Polozk városáért – Slucktól nyugatra visszaverték a bolsevisták támadásait – A német légierő sok páncélost pusztított el – A finn arcvonalon meghiúsultak a Szovjet átkaroló kísérletei – A Balti államok felé tör a Szovjet.” Finn miniszterelnök – „Nincs más választásunk, mint a harc.”
Július 5: „Keleten a középső szakaszon tovább fokozódott a harcok keménysége – A német csapatok szívósan és tervszerűen védekeznek és súlyos károkat okoznak az ellenségnek – Súlyos és elkeseredett harcok folynak a finn arcvonalon – A Szovjet egyre újabb hadosztályokat vet küzdelembe.”
Július 6: „Súlyos elhárító harcok jellemzik a keleti front gyújtópontjait – Egy hét alatt 232 szovjet páncélost pusztítottak el – A csatarepülők eredményesen támogatták a földön küzdő kötelékeket – Megakadályozták öt finn sziget megszállását – A fehérorosz nép nagy tömegekben menekül nyugat felé a bolsevisták elől – Nagy bolsevista veszteségekről számolt be a finn hadijelentés – A Szovjet nem tudta megrendíteni az északi szakasz német állásait – Az orosz támadás súlypontja Vilna és a Baltikum.”
Az olasz front hírei jönnek a sorban. Július 1. „Róma vörös köntösben – Hat párt osztozik a hatalomban.” A cikk megemlítette azt a fontos tényt, hogy az új kormány nem a királyra vagy a királyi házra tette le az esküt, hanem a nemzetre. Gúnyosan szól arról, hogy három, 70 évnél idősebb liberális politikus harcol a fiatal kommunista pártvezetők ellen a tényleges hatalomért. Megemlíti a fasiszták üldözését. Az új helyzetet a lehető legsötétebb színekben festi le, és ez a tónus a következő cikkek hangvételén is átsüt. Folytatom: „Olasz műemlékek sora pusztult el a legújabb bombázások következtében.” Július 2. „Olaszországban az angolszászok tovább támadnak.”
Július 4: „Súlyos veszteségeket szenvedtek az olasz fronton harcoló lengyel hadosztályok.” Július 5: „Olaszországban alábbhagyott a harcok lendülete – A támadásokat visszaverik a németek.” Július 6: „Három súlypont alakult ki az olaszországi harcvonalon – Az áttörési kísérleteket meghiúsították a német csapatok – Az itáliai hadszíntér mellékhadszíntér az általános katonai helyzet szempontjából.”
Néhány hír a Csendes-óceáni frontról. Július 2: „Amerikai veszteségek Mariani szigeteknél.” Július 4: „Rendszeresítik a német-japán megbeszéléseket.” Július 5: „Súlyos harcok folynak Saipan szigetén.” Július 6: „Bátor ellenállást tanúsítanak Saipan sziget japán védői.”
Ha az országos eseményeket nézzük, elsőként a július 2.-i szám következő híreit rögzítem. „A miniszterelnök a jobb oldali pártok egységének szükségességét hangoztatta a MÉP értekezletén – Gróf Teleki Mihály lett a Magyar Élet Pártja új elnöke – Megválasztották az új vezetőséget.” A számos megválasztott vezetőségi tag mellett a vezetőség tagjai között tudhatták a képviselőház elnökét és alelnökeit, a kormány párttag minisztereit és állam titkárait is.
A július 2.-i szám „Súlyosan büntetik azokat, akik pártpolitikai célzatú írásokra vagy rajzokra használják a falakat” című cikke a Sztójay Döme-kormány türelem-vesztéséről állított ki hasonló undorító bizonyítványt, amikor az „alulról jövő” vélemény ellen lépett föl.
Ha a helyi hírek summázatáról beszélek, a légoltalmi intézkedések kerülnek előre. „Légoltalmi tudnivalók” címmel már régóta találkoztak a korabeli olvasók a háborúban követendő szabályokkal, esetekkel. Ebben a hónapban szintén lehetett olvasni ezekről. Július 2: „Nem szabad hozzányúlni ellenséges repülő roncsokhoz, tárgyakhoz – Röplapok és egyéb nyomtatványok beszolgáltatása.” A lap közölte a városi óvóhelyek, szükség óvóhelyek listáját és befogadó képességét, valamint a légoltalmi szervezetben működő mentőállomások adatait. Ezt később többször megismételték.
Csatlakozott ehhez a júliusi 6.-i számban „A falu légoltalma.” Ebben a számban alcímekként a következő tudnivalók szerepeltek. „Háztömb parancsnokok közreműködése a romeltakarítási munkában – Ellenséges ejtőernyős ügynökökkel és partizánokkal szembeni eljárás – Szabad mozgás légiriadó esetén – Ingóságok biztonságba helyezése – Óvóhelyek megjelölése – Strandfürdők használata.”
Nézzünk most további városi, vármegyei híreket. Július 2: Cikk szólt arról, hogy továbbra is 30 dkg. a heti húsfejadag. „Leventenap Bükkösdön – Minden honvédnek és leventének vitéznek, hősnek kell lennie ma, hogy el ne seperjenek bennünket a viharok – hangoztatta beszédében Ágoston (Dezső) főjegyző.”
A július 2.-i és 3.-i szövetséges erők Magyarország elleni bombatámadásaihoz – amelyről az elmúlt részben emlékeztem meg – csatlakozik a következő, vármegyénket, illetve a szomszéd vármegyéket érintő két hír. „Mágocson 5 házat és 3 gazdasági épületet pusztítottak el a bombák… Vasárnap temették el a legutóbbi légitámadás kaposvári és dombóvári áldozatait.”
A július 6.-i szám harmadik oldala két hírére érdemes figyelmünket vetni. Az egyik egy pécsi rendelkezés, amely a hatósági zár alá vett zsidó lakások bejelentkezéséről intézkedett. A másik Imrédy Béla miniszter, pécsi országgyűlési képviselő július 9.-i érkezéséről szólt…
Sorozatom itt fejeződik be, amelyben az 1944. március 19-i német megszállástól a pécsi zsidó-gettó fölszámolásáig szóltam. Szerettem volna tovább is folytatni, de mint már említettem, sem a Lakits-laktanya, sem a deportálás nem szerepelt a lapban.
Értékelést már tettem az elmúlt részek során, itt arra szeretnék rámutatni, hogy a MÁV-bérház-központú gettó fölállításáig fölváltva szólt számtalan országos és helyi hír a zsidóság fokozatos üldözéséről embertelen rendeletekkel, gyakorlati megaláztatásokkal. Ettől kezdve megszaporodtak a zsidó javak elkobzása utáni teendők hírei, egyre kevesebb szó esett magukról az érintettekről.
Hangvétel velük szemben a fölényes lenézéstől a gyűlöletig, utálatig terjedt, és az újság hangvétele is tehetett arról, hogy kitaszítottságuk így ment végbe – a pécsi sajtótörténet gyalázatára!
Hogy is írt erről a mindig tapintatos és kulturált dr. Schweitzer József, akkori pécsi főrabbi a „Pécsi Izraelita Hitközség története” című, 1966-ban megjelent alapművében? „…A hivatalos sajtó a példátlan cinizmus hangján ad hírt a deportálásról, a föld alá szorított humánum a tömegkatasztrófa okozta megrendülés égető fájdalmával, s az igazságkeresés szenvedélyével emlékezik meg a pécsi zsidóság mártíriumáról.”
Minden tisztelet a tekintélyes egyházi vezetőnek, azonban engedtessék meg ezek után az előtte leírt véleményem. Már annak tükrében is, hogy a később dicstelen tetteiért meglakolt Imrédy Béla halálmadárként, kegyeletsértőként megjelent, sőt még templomi misén is részt vett a deportálás után…
Végezetül rójuk le kegyeletünket az áldozatok emléke előtt. Magam is ezt tettem, amikor 1984-től kezdeményeztem a városi tanácstól a helynek emléktáblával való megjelölését az 1983-ban alapított Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület részéről. Nagy összefogást követően, szervezőmunkám eredményeként 1988. július 3.-án föl is avattuk a Dévényi Sándor-tervezte emlékművet, és azóta is sokan tisztelegtek kegyelettel ennél az emlékhelynél…
Sorozatommal szerettem volna fölidézni annak a kornak mocskait: ne felejtsük, hová aljasult akkor az a rendszer. A sajtónak ilyetén való vizsgálata sem gyakori ebből a korból…
Gondoljunk kegyelettel az itteni áldozatokra, akiket sajnos az akkori embertelen kor kirekesztett a város polgárai közül, hihetetlen szenvedésekbe lökött, halálba küldött. Nagyon sokan nem élték túl a borzalmakat – a zsinagógában féltve őrzött „Könnyek Könyve” is tanúskodik erről –, azóta túlélők is távoztak közülünk, emlékezzünk rájuk tisztelettel, áldozzunk emléküknek…
Szóljon hozzá!