Berend T. Iván akadémikussal, aki Amerikában, Los Angelesben él, online formában készült az interjú. Augusztus 15-én délelőtt tíz órakor elküldtem kérdéseimet és délután 19 órára megérkezett a válasz.
Gyermekkorából mely élmény vagy személy indította el a tudományos pálya felé?
Kép forrása: www.uni-corvinus.hu
Családi környezetem, Édesapám sokirányú érdeklődése és nagy könyvtára volt az ideális háttér, de 11 éves koromtól 18 éves koromig középiskolai történelemtanárom, Pach Zsigmond Pál egyetemi-előadás színvonalú órái, szemináriuma, majd egyetemi tanszéke – ahol másodéves egyetemistaként már fizetett alkalmazott voltam, és az elsőéveseknek szemináriumokat vezettem – úgyszólván magától értetődően vezetett, sodort a tudományos pályára. És ebben a folyamatban nagy szerepet játszott egyetemi évfolyamtársam, legközelebbi barátom, a nagy tehetségű – igen korán elhunyt – Ránki György is, akivel egymást erősítve közösen kezdtük meg a kutatómunkát, jártuk a levéltárakat és együtt írtuk meg első tanulmányainkat már másodéves egyetemistaként és osztottuk meg első, 30 évesen elnyert Kossuth-Díjunkat.
Mit tart a legnagyobb eredményének a Közgazdasági Egyetem rektoraként?
Amikor rektori kinevezésemet megkaptam, én már jól ismertem az amerikai egyetemi rendszert, voltam előtte Ford ösztöndíjas a Columbia egyetemen és vendégprofesszor a Kaliforniai Egyetemen. Láttam, hogy mik a nagy előnyei egy ilyen rendszernek. Az államszocializmus bezárkózó rossz évei után közreműködhettem egy nyitásban a világra a tananyag korszerűsítésében és a szellemiség megváltoztatásában. Ráadásul fiatal voltam és természetes kapcsolatokat tartottam diákokkal, előadásokat tartottam a kollégiumokban és igyekeztem közreműködni problémáik megoldásában. Ez segített egy újszerű tanár-diák kapcsolat és szellemiség létrehozásában. Nem egy akkori diákom ma is jó barátom. Ezek igazán jó emlékeim.
Az MTA elnökeként mely döntéseire a legbüszkébb ma is?
Talán két területet emelnék ki. Az első az Akadémia szerepe és közreműködése volt az ország előtt álló feladatok megoldásában. Nem vonultunk vissza egy elefántcsonttoronyba, hanem részesei igyekeztünk lenni a napi küzdelmeknek. Mintegy kormányzati tanácsadói szerepet vállaltunk. A másik, amire igen szívesen emlékszem vissza, az Akadémia múltbeli hibáinak korrigálási törekvése volt. Mint elnök, kezdeményezhettem a sztálinizmus rossz éveiben kizárt akadémiai tagok rehabilitálását.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amikor Amerikában kezdett tanítani?
Hadd kezdjem azzal, hogy akkor már 60 éves voltam s ez nem a legideálisabb kor egy ekkora újrakezdéshez. Az sem mellékes, hogy nem anyanyelvemen tanítottam, hanem angolul. Végül egy merőben új egyetemi rendszerben, más tanár-diák kapcsolatvilágban indult a munkám. A diákok tudása, ismereti háttere is különbözött. Nagy újrakezdés volt ez.
Hogyan különbözik az amerikai és a magyar egyetemi oktatás légköre?
A mai magyar egyetemi légkört nem ismerem, de az én ifjúkoromban, egyetemistaként és kezdő tanári pályám idején még sok régi megkövesedett fal választotta el a tanárokat és diákokat, ami Amerikára nem volt jellemző.
Van-e olyan szemlélet vagy módszer, amit Amerikából áthozna a magyar felsőoktatásba?
Mivel egyharmad évszázada nem dolgozom magyar egyetemen, erre a kérdésre nem mernék válaszolni, mert lehet, hogy nyitott kapukat döngetnék.
Pályája során mely kutatásai hozták a legnagyobb szakmai elismerést?
A modernkori Közép-és Kelet Európa gazdaságtörténetét segítettem beemelni az európai történelembe. Ez a régió sajnálatos módon mintha kívül maradt volna az európai kontinensen, mintha nem is Európa része lett volna. Sok könyvemet fordították le idegen nyelvekre, de a 20. századi európai (nem csak kelet-európai) gazdaság történetéről szóló könyvemet 16 idegen nyelvre fordították le, az európaiakon kívül ázsiai nyelvekre, illetve dél-amerikai kiadóknál is.
Mi volt a titka annak, hogy 85 éves koráig aktívan tanított?
Az egyik „titok” az amerikai egyetemi rendszernek az a vonása, hogy nincs kötelező nyugdíjba vonulási korhatár. A másik, hogy szerencsémre jó egészségben voltam, s mivel 60 évesen kezdtem itt tanítani, dolgoztam, ameddig ez jól ment és nekem is jólesett. S ebből 25 itteni tanítási év kerekedett ki a 41 év magyarországi tanítás után.
Melyik országban érezte inkább otthon magát – és miért?
Magyarországon – életem első 15 évének rettenetes megpróbáltatásai után és ellenére – természetesen otthon voltam, míg a rendszerváltást – aminek aktív részese voltam – követően nem éreztette velem az új kormányzat, hogy nem tartozom oda, s nem zúdított a nyakamba pereket. Amerikában szerencsémre nagyszerű tanszéki-egyetemi közösségbe kerültem. Nekem Amerika a UCLA Történelmi Tanszéke volt, ahol otthon voltam.
Ha egy mondatban kellene üzenetet hagynia a fiatal tudósoknak, mi lenne az?
Járjátok a világot, vigyetek minél többet belőle haza, ne engedjétek alávetni magatokat a kormányoknak. A nacionalista Európai Unió ellenességnek. A szorgalom és akaraterő keresztül visz a nehézségeken. Winston Churchillel szólva: „A siker nem végleges és a balsiker nem fatális. A folytatáshoz szüksége bátorság az, ami számít”
Életrajz
Berend T. Iván (teljes nevén Berend Tibor Iván) 1930. december 11-én született Budapesten, és Kossuth-díjas gazdaságtörténész, akadémikus
1973 és 1979 között rektora volt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek
Az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották 1973-ban, majd rendes tagnak 1979-ben
1985 és 1990 között az MTA elnöke volt
1988–1989-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja.
1990-től a UCLA (University of California, Los Angeles) történeti tanszékén dolgozott professzorként, és 1993 és 2005 között az egyetem Európai és Orosz Tanulmányok Központját vezette
2015-ben választották be az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiába (American Academy of Arts and Sciences)
Fő kutatási területe a 19-20. századi magyar és közép-európai gazdaságtörténet, a modern gyáripar kialakulása és gazdasági reformok vizsgálata
Számos jelentős munkája közé tartozik például: Közép‑Kelet‑Európa gazdasági fejlődése a 19–20. században, Európa gazdasága 1780–1914, Válságos évtizedek, Decades of Crisis, An Economic History of 20th Century Europe és Europe in Crisis – Bolt from the blue?
Pályafutása során több külföldi akadémiai társaság tiszteletbeli vagy levelező tagja lett, többek között a British Academy, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Royal Historical Society, Academia Europaea, és 2015‑től az American Academy of Arts and Sciences tagja
Szóljon hozzá!