1914. Szarajevó – 5.

A merénylet előzményei és lefolyása a pécsi sajtóban, pécsi szemtanúk alapján

I. Péter szerb király ideiglenes lemondásáról

Ha a térséget nézzük, 1914. június utolsó napjaiban a Szerb Királyságban szintén fontos belpolitikai történések zajlottak: I. (Karađorđević – Karadjordjevics) Péter (1844-1921) király bejelentette betegségére való hivatkozással ideiglenes lemondását a trónról gyógykezelése idejére, és átadta a hatalmat arra az időre másodszülött fiának, (Karađorđević) Sándor (1888-1934) trónörökösnek.

Vizsgáljuk ebben a részben – a jobb áttekinthetőség érdekében, az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével – a korabeli pécsi sajtó (a liberális „Pécsi Napló” /1892-1944/ és a konzervatív „Dunántúl” /1911-1944/) 1914. június végi számait.

Pécsi Napló június 25. „A szerb király ideiglenesen lemondott az uralkodásról. Belgrád, június 24. (Eredeti távirat.) A hivatalos lap ma a következő királyi proklamációt közli: ’Szeretett népemhez! Miután betegségem egy időre akadályoz királyi hatalmam gyakorlásában, az alkotmány negyvenkilencedik cikkelye alapján elrendelem, hogy gyógyhasználatom (sic!) ideje alatt, nevemben Sándor trónörökös uralkodjék. Drága népemet továbbra is Isten oltalmába ajánlom. Péter s. k.’

Péter király délután 1 órakor különvonaton Vraniska Bánjába utazott, ahol hosszabb ideig marad. Először történik, hogy Péter fürdőzése (sic!) tartamára fiára ruházza át királyi hatalmát.

Választások Szerbiában. Belgrád, június 24. (Eredeti távitat.) A szkupstina (országgyűlés) mai ülésén Protics belügyminiszter királyi ukázt olvasott fel, mely a szkupstinát feloszlatja, az új választásokat augusztus 14-re írja ki, és az új szkupstinát szeptember 23-ra hívja egybe. A Kormánypárt az ukáz felolvasását a király éltetésével fogadta.”

„Dunántúl” június 25. „A szerb király lemondása a trónról. (Belgrád, június 24.) Péter proklamációt intézett a nemzethez, amely tudatja népével, hogy betegsége idejére az uralkodást Sándor trónörökösre ruházza. Beavatott helyről biztosra veszik Péter király végleges lemondását a szerb trónról.”

„Pécsi Napló” június 26. „A szerb trón körül. Belgrád, június 25. (Eredeti távirat.) A szerb sajtóirodát felhatalmazták, hogy a külföldön Péter király állítólagos lemondásáról elterjedt híreket kategorikusan megcálfolja. A király, mint már közöltetett, Vran fürdőbe utazott, és a kormányzást a fővárosból való távolléte idejére a trónörökösre bízta. Nincs semmi ok, amely egy ily fantasztikus híresztelés keletkezést igazolná. Az a körülmény, hogy a trónörökös a kormányzást átveszi, nem ok arra, hogy a király lemondásáról beszéljenek, mert ez nem először történik.”

„Dunántúl” június 26. „Péter király lemondása. (Bécs, június 25.) Az úgynevezett királygyilkosok, akik ezelőtt tizenegy esztendővel megölték Sándor szerb királyt és feleségét, és vérfürdőt rendeztek a belgrádi konakban (palotában), nem tűntek el a szereplés színpadáról. Vezetőik, Damian Popovics, Kosztics és Gruics katonatisztek évek óta valósággal zsarolói voltak Péter királynak, és annyira terrorizálták a hadsereg vezetését minden dologban, hogy föltétlenül érvényt tudtak szerezni akaratuknak.

Puttnik Vojvoda hadügyminiszter, bár egyik dísze a szerb hadseregnek, és kiváló hadvezéri talentumát megmutatta a legutóbbi balkáni háborúban, egyénileg mégis annyira puha, hogy a királygyilkos tisztek kapacitálásának nem tudott ellenállni, és így teljesen hatalmukba került.

A szerb kormány helyzete mindig attól függött, hogy milyen viszonyban van a királygyilkos tisztekkel. (Nikola) Pasics miniszterelnök régóta rossz szemmel nézte a királygyilkos tiszteknek ezt a hatalmaskodását, és mindent elkövetett, hogy terrorizmusukat megszüntesse. Politikai sikereik után szükségesnek tartotta, hogy Nagy-Szerbia részére megszerezze az európai uralkodók jóindulatát.

Arra törekedett, hogy az orosz cáron és a francia köztársaság elnökén kívül a többi európai uralkodó is fogadja Péter királyt, de hiába, mert az összeesküvő tisztek Anglia figyelmeztetése ellenére is udvari rangot foglalnak el a szerb király udvarában, és ez az oka, hogy a szerb király nem teheti meg tisztelgő látogatásait az európai uralkodóknál.

Pasics legutóbbi lemondása is arra a tényre vezethető vissza, hogy a már említett tisztek, Popovics, Kosztics és Gruics azzal a követeléssel állottak elő, hogy udvari és egyházi ceremóniáknál a hadseregé legyen az elsőség. Pasics nem egyezett ebbe bele, és inkább beadta a lemondását, semhogy meghajoljon a tisztek terrorizmusa előtt.

Péter király próbálkozott egy új kabinet alakításával, de Pasics népszerűsége és tekintélye oly nagy, hogy ezzel szemben nem talált oly megbízható erőt, akire a kormányzást nyugodt lélekkel rábízhatta volna. Ezért ismét kinevezte Pasicsot miniszterelnöknek, és minthogy más kibúvót nem talált, inkább Sándor trónörökösre bízta az uralkodást, semhogy a királygyilkos tisztek terrorizmusának engedjen. Ez tehát Péter király szenzációs elhatározásának az igazi oka, nem pedig a királyi kéziratban használt betegség.

(Belgrád, június 25.) A szerb sajtóirodát felhatalmazták, hogy a külföldön Péter király állítólagos lemondásáról elterjedt híreket kategorikusan cáfolja. A király, mint már közöltetett (sic!), Vranja fürdőbe utazott, és a kormányzást a fővárosból való távolléte idejére a trónörökösre bízta. Nincs semmi ok, amely egy íly fantasztikus híresztelés keletkezését igazolná.

Az a körülmény, hogy a trónörökös a kormányzást átveszi, nem ok arra, hogy a király lemondásáról beszéljenek, mert ez nem először történik. Nem is az első eset, hogy a király lemondásáról hamis híresztelések kerülnek forgalomba.”

„Dunántúl” 1914. június 27. „Péter király beteg. (Belgrád, június 26.) Péter király ideiglenes lemondása nem jött váratlanul, és nem keltett meglepetést. Úgy fogadták a manifesztumot, mint olyasvalamit, amit természetesnek kell találni. Sándor trónörökös nem először helyettesíti az uralkodót. Péter király egészsége a legutóbbi időben már    annyira meggyengült, hogy gyakran volt kénytelen magát a trónörökössel képviseltetni.

Betegsége azonban, mely az uralkodó munkaerejét megcsökkentette, vágtató tempóban folytatta romboló munkáját.

Belgrádban nyílt titok, hogy a király nemcsak gyengélkedő, hanem igen súlyos beteg. Egyszerűen képtelen arra, hogy az uralkodás fárasztó teendőit személyesen lássa el, és még akkor is kénytelen lett volna átengedni a trónörökösnek a fejedelmi jogok gyakorlását, ha a politikai viszonyok alakulása nem is tolta volna előtérbe a trónörökös népszerű és szimpatikus személyét.

Azokban a körökben, amelyek közel állnak az udvarhoz, igen rossz hírek keringenek a király egészségi állapotáról. Azt beszélik, hogy a király végleges lemondásáról szóló hírek elterjedésének is ez a magyarázata.”

„Dunántúl” június 28. „A belgrádi események. (Belgrád, június 28.) Péter királyi szerdai proklamációja óta semmi fontosabb esemény nem történt Belgrádban. A külföldön elterjedt riasztó hírek itt nem találnak visszhangra, a város nyugodt, s csak a király betegsége kelt némi aggodalmat. A sajtóiroda hivatalosan megcáfolta ugyan, hogy a királynak komolyabb baja volna, azonban itt úgy tudják, hogy a király betegsége, tekintettel az uralkodó agg korára, súlyos természetű.

A trónörökös a konokban (táborban) lakik, kihallgatásokat ad, de eddig semmi jelentősebb intézkedést nem tett. A Szerbia és Montenegró uniójáról elterjesztett híreket itt legalább korainak mondják. Időnkint a belgrádi újságok is foglalkoznak ezzel az üggyel, de most, úgy látszik, nem tartják aktuálisnak. Amíg Nikita él – mondják –, aligha lesz meg az unió.”

Akkor jöjjön az a hír, amely ez utóbbit elindította – hamisan. „Dunántúl” június 27. „Szerbia és Montenegró egyesülése. (Zágráb, június 26.) A Srbobran-nak jelentik Belgrádból állítólag feltétlenül híres forrásból: Szerbia és Montenegró uniója befejezett dolog. Közös hadsereg lesz, közös diplomácia, közös pénzügy és közös vámok. Közös minisztériumok fogják igazgatni a két államot, és a minisztereket, akiknek székhelye Belgrád lesz, a két állam uralkodóit egyetértőleg fogják kinevezni.

Az unió teljesen kész, de egyelőre titokban tartják, és egy alkalmas pillanatban, amely már nincs messze, hivatalosan közhírré fogják tenni a két állam egyesülését.” Még ilyen hamis hír is szerepelt ekkor. Ezt söpörték el a következő napok-hetek szörnyű eseményei – a többiekkel együtt…