1914. Szarajevó – 6.

A merénylet előzményei és lefolyása a pécsi sajtóban, pécsi szemtanúk alapján

 

Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia Baranyában és Pécsett

Mielőtt magára a gyilkos merényletre rátérnék, nézzük meg, milyen emlékek fűzték a trónörökös-párt vármegyénkhez és városunkhoz – természetesen az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. A „Pécsi Napló” július 1.-jei – már a gyilkos merénylet utáni – számában leltem rá erre a közleményre, amely egyben tanúsítja a királyi fenségek helyi „hivatalos” látogatásának akkori menetét is.

 

„Ferenc Ferdinánd Baranyában és Pécsett.

A szörnyű véget ért trónörökös Baranyában is volt, s akik akkor közelében szolgálatot teljesítettek, a legkedvesebb emlékekkel gondolnak rá vissza. Az 1901-ben megtartott királygyakorlatokkor (sic!) járt a trónörökös Baranya vármegye területén.

A déli hadtest Szlavóniából indult ki, s ennek mozdulatait őfelsége, a legfőbb hadúr Dolnji Miholjácról kísérte figyelmével. A király (I. Ferenc József) Majláth László gróf kastélyában volt szállva szárnysegédeivel, s közvetlen udvari kíséretével. A kastéllyal szemben Schissel Jenő uradalmi tiszttartónál szállásolták el Ferenc Ferdinánd trónörököst, aki a királygyakorlatok alatt két napot kivéve állandóan a király oldala mellett tartózkodott.

Amikor Moldavina fölött a Dráván hidat vertek az utászcsapatok, 2 és fél óra hosszat együtt nézte trónörökösünk a királlyal a hídverés csodálatos gyors munkáját, s a csapatok átkelését. A drávai átkelés után Görcsönybe tették át a főhadiszállást. Őfelsége a Benyovszkyak görcsönyi kastélyának emeletén volt elszállásolva, Ferenc Ferdinánd trónörökös a földszinten. A román trónörökös számára a plébánia lakot rendezték be.

A trónörökös csak két nappal később jött át Dolnji Miholjácról. Az udvari ebéden Görcsönyben a trónörökös is részt vett a nagy Albrecht- sátorban, melyet a kastély udvarán állítottak föl. A király mellett jobbról Ferdinánd román trónörökös, balján Ferenc Ferdinánd, a mi trónörökösünk foglalt helyet.

Ebéd után, a cercle (királyi társalgás) alatt föltűnt Ferenc Ferdinánd főhercegnek Waniss Sándor főszolgabíró mellén a hadiérem. Megszólításával tűntette ki, s megkérdezte, hogy milyen hadjáratban vett részt. Waniss katonásan felelt: ’A boszniai okkupációban, Fenséges Uram.’ – ’Nagyon derék!’ válaszolt a trónörökös, és szívélyes melegséggel szalutált.

Az idő alatt, míg a királygyakorlatok tartottak, a trónörökös Lipót Salvátor főherceggel bejött Pécsre, és itt megtekintette a dómot. Maga Hetyey Sámuel püspök kalauzolta a templomban. Rendkívül tetszett neki a monumentális épület, nagy elragadtatással dicsérte a templom festményeit, s architektúrái remekeit.

A király pécsi látogatásakor szerényen visszahúzódott, s Görcsönyben maradt. Csak a király elutazása után szállott a pellérdi állomáson vonatra, s Kelenföldön át utazott Bécsbe.

 

„A trónörökös neje a bellyei uradalomban.

Chotek Zsófia, utóbb Hohenberg hercegnő, trónörökösünk neje több ízben tartózkodott Baranyában. Mint Frigyes főherceg nejének, Izabella főhercegasszonynak meghitt udvarhölgye, valahányszor őfenségeik lejöttek Baranyába, mindig velük jött. 1897-ben, amikor Frigyes főherceg baranyai vadászterületén vendégül látta királyunkat, s II. Vilmos német császárt és Albert szász királyt, akkor is ott volt Chotek Zsófia, a ’csendes grófnő,’ aki végtelen bájával, kedvességével valósággal elbűvölte a koronás vendégeket.

Egy este a karapáncsai vadászkastély előtt sokácokkal kólót rendeztek. A grófnő maga is részt vett a kólóban. Festői sokác ruhát öltve magára, gazdag üveggyöngy dísszel a nyakán belevegyült a táncosok körébe. Jóságos királyunk jóízűen mosolygott, s a német császár megtapsolta a kólózó grófnőt, aki eltagadó kecsességgel és csudálatos ügyességgel tipegte a dudaszóra a monoton szláv körtáncot.

A karapáncsai vadászkastély verandáján elhelyezkedett egyik délután királyunk, II. Vilmos német császár, Frigyes főherceg és neje, Izabella főhercegasszony, a két uralkodó két szárnysegéde és udvari orvosa: a német császár egyenes kívánságára Chotek Zsófia grófnőnek is meg kellett jelennie a társaságban, hogy a kedves emlékül megörökítendő képen ő is ott legyen.

Strelitzky budapesti udvari fényképész fotografálta a társaságot. A német császár legkedvesebb emlékei közt őrzi a képet. Ferenc Ferdinánd trónörökösünk pedig Belvederben és konopisti kastélyában helyezte el a fényképet, s gyakran egy óra hosszan elmélyedt a kép nézésébe. A fénykép reprodukciója a vármegye monográfiájának második kötetében nyert megörökítést.”

 

A következő írás is Ferenc Ferdinándról emlékezett meg – baranyai személyi vonatkozással, már a halála után, július 4.-én.   „Dunántúl” július 4. „Ferenc Ferdinánd főherceg és egy baranyai orvos. Günther József dr., Szabadka város tiszti főorvosa, Günther Antal curiai (sic!) elnök fia, személyes ismeretségben volt Ferenc Ferdinánd trónörökössel. Günther dr., aki pár éven át Dunaszekcsőn volt orvos, innen Főherceglakra került Frigyes főherceg uradalmához ugyancsak orvosnak, s ez idő alatt több ízben nyílt alkalma a főherceg udvaránál megfordulni.

Günther dr. elmondta, hogy ő Frigyes főherceg uradalmi orvosa volt Baranyában akkor, amikor Chotek Zsófia grófnő, a trónörökös felesége még a főhercegi udvarban volt, mint udvarhölgy. Ekkor szövődött Ferenc Ferdinánd főherceg és a grófnő között az a szerelemi regény, amelynek vége a világ legszebb és legideálisabb házassága lett.

A trónörökös abban az időben, amikor Günther dr. is a főhercegi udvarban tartózkodott, gyakori vendég volt ott, és Günther dr.-ral is többször találkozott. A főorvos nagy melegséggel beszél a trónörökösről, aki szinte mentes volt az udvari etikett feszélyezettségétől, közvetlen modorú, barátságos ember volt.

Az igaz, hogy folyton csak németül beszélt, de semmit sem tett, vagy mondott, amiből azt lehetne megállapítani, hogy a magyarok iránt antipátiával viseltetett volna.”

Most rátérek ismét Ferenc Ferdinánd feleségére. „Dunántúl” július 1. „A trónörökösné Baranyában. A baranyai urak emléklében nagyon kedvesen maradt meg azoknak a napokban a képe, amikor Chotek Zsófia Frigyes főherceg családjával Bellyén tartózkodott. Akkor, amikor Frigyes átvette Albrecht főherceg birtokát, nagy ebédet adott, és ezen Szily László alispán németül akart társalogni a jelenlevő Chotek Zsófia grófnővel. Ám nagy meglepetésére a grófnő magyarul felelt, és tiszta magyarsággal folytatta a társalgást.”

 

Öt újságcikk, négy érdekes hír a gyilkos merénylet előtt

Következzen egy-egy olyan hír, amely látszólag semmi kapcsolatban nincs a gyilkos merénylettel, de csak látszólag. Később a kedves olvasó megtudja, miért. Nézzük a „Pécsi Napló” június 26.-i számából az egyik híradást. „Pécsi realisták tanulmányúton. Amint megírtuk, a pécsi főreáliskola felső osztályaiból egy csoport Vende Ernő és Lajos Ferenc tanárok vezetésével a dalmát tengerpartra, és onnét Boszniába rándult. Ma Zárából küldtek megemlékező sorokat szerkesztőségünkhöz, még pedig a következőképpen:

A pécsi állami főreáliskola (sic!) kiránduló csoportja a zárai magyar emlékek hatása alatt, megihletve a ’hajdan erős magyar’ nagyságának érzetétől, midőn még ’Három tenger vizében hunyt el – Észak, kelet és dél hulló csillaga,’ hazafias üdvözletét küldi a távolból a Pécsi Napló tekintetes Szerkesztőségének és olvasóinak. Zára, 1914. június 23. (Aláírások.)”

S hogy milyen figyelmesek voltak, erre a „Dunántúl” 1914. június 26.-i számának egyik híre a bizonyíték. „– A pécsi főreáliskola kirándulóinak üdvözlete lapunkhoz. A mai postával egy nekünk nagyon kedves képes levelezőlapot kapott a ’Dunántúl’ szerkesztősége Zárából.

A levelezőlapon a következő szöveg olvasható: ’A Dunántúl Tekintetes Szerkesztőségének Pécs. (Ungarn.) A pécsi állami főreáliskola (sic!) kiránduló csoportja – a Nagy Lajos királyunk felesége, Erzsébet királyné által készíttetett Szent Simeon koporsójánál – eltelve a magyarság hajdani nagyságának emlékeitől, hazafias üdvözletét küldi a Dunántúl Tekintetes Szerkesztőségének. Zára, 1914. június 23. Lajos Ferenc, Vende Ernő, Kovács Pál.”

A következő cikkből – amely a „Dunántúl” július 1.-jei számában jelent meg – világosan kiderül, miért van kapcsolat az előző két hír és a gyilkos merénylet között.

„Pécsi diákok Serejevóban (sic!). A merénylet alkalmával a pécsi főreáliskola tanulmányi kiránduláson lévő diákjai éppen Serejevóban tartózkodtak, s szemtanúi voltak a trónörökös pár tragédiájának. Az egyik pécsi realista, Mautner fényképfelvételt is készített a trónörökösről, amidőn a városházát elhagyja.”

A következő egy-egy, azonos szövegű hirdetésnek – amely egy kulturális eseményről szól – a címe a később szomorúvá váló érdekessége, ugyanis a némafilm a „Kitört a háború!” címet viselte. Ráadásul a július 1.-jei „Dunántúl,” illetve a „Pécsi Napló” hasábjain látott napvilágot, azokban a számokban, amelyek a gyilkos merényletről és hatásairól tudósítottak.

Nézzük a „Dunántúl” július 1.-jei híradását erről. „Kitört a háború! Kémkedési történet 6 felvonásban. Modern milliőben játszott, szenzációsan izgalmas jelenetekkel, a legkiválóbb dán színészek bravúrosan mesteri játékával. Írta és rendezi Benjamin Christensen. – Egy teljes előadást betöltő filmkolosszus. Bemutatási idő: július 12. szerdán és csütörtökön. Folytatólagos bemenet. Kedvezményes jegyek érvényesek. Előadások kezdete hétköznapokon d. u. 5, ünnepnapokon 3 órakor. APOLLÓ”