Tudod jól, hogy mindig készséges
szerető voltam, akit cserébe rendre
átvertek, elhagytak, cserben hagytak.
De semmiből nem tanultam, mindig
jött egy újabb ígéret, s én ismét
szerelembe estem, szinte kínáltam
magamat, meg az életemet: vegyétek,
vigyétek! Rosszul sáfárkodtam
mindazzal, amit adhattam, s végül csak
magamra maradtam a magányommal
meg egy kedves, de kissé vad macskával.
Gondolatban újra kezdem néha az életet,
olyan ez, mint egy társasjáték.
Pörög a dobókocka! Lépegetek.
Mi lett volna, ha azon a ponton, amikor
igent mondtam, nemet mondtam volna?
Újra dobhatok, itt egy hatos, micsoda
szerencse! Itt nem jobbra, hanem balra
fordulok be, vajon akkor milyen lenne
az életem? Egy körből kimaradok, nincs
több dobás, már könnyeim sincsenek.
Este lett, bezárul az éjszakai ég sátra felettem.
2025 07 31
Szóljon hozzá!