Kónya Imre: Amikor megnyílt a lehetőség, megtettük, amit kellett

A Blokád című film sajtóbemutatója utáni fogadáson beszélgetünk az Uránia moziban Budapesten, 2022. október 17-én. Mivel egy gimnáziumba jártunk (I. István Gimnázium), tegeződünk.

Miniszter úr, amikor az I. István Gimnáziumba jártál, gondoltad-e valaha, hogy egyszer belügyminiszter leszel?

’65-ben érettségiztem, és már akkor tele voltunk tenniakarással. Verseket mondtunk – mindig olyasmiket választva, amelyekben ott volt a nemzeti érzés, a hazafiság. Tizenöt–tizennyolc éves fejjel úgy képzeltük, tenni kellene az országért. Fogalmunk sem volt, hogyan és miképpen, és eszünkbe sem jutott, hogy bő húsz év múlva valóban megnyílik a lehetőség. Amikor megnyílt, megtettük, amit kellett.

A Blokád filmben néhány villanás erejéig te is feltűnsz. Olvasva a könyveidet – különösen az „…és az ünnep mindig elmarad? – Történetek a rendszerváltozástól napjainkig” című kötetet –, sok olyan epizódra emlékszem, amelyekről írsz. Úgy érzed, a film hűen tükrözi az akkori eseményeket?

Igen. Természetes, hogy művészi eszközökkel ábrázol, ezért sűríteni kell, de a lényegét tekintve korhű. Dokumentumfilmes hitelességet idéz, miközben játékfilm – és a történteket művészi eszköztárral is helyesen mutatja be. Szerintem hiteles film.

A könyvedben Göncz Árpádról is árnyaltan – pozitívumokat és negatívumokat egyaránt említve – írsz. A film viszont inkább a konfliktusokra fókuszál. Nem gondolod, hogy ebből ismét nagy vita lesz a „két oldal” között?

Biztosan lesz vita. Göncz Árpádról az akkori sajtó és a mögötte álló értelmiségi megmondóemberek sokáig egyoldalúan pozitív képet sugároztak, így ez rögzült a közvéleményben. A film ezzel szemben reálisabb képet ad róla, ami óhatatlanul vitát kelt.

Van a filmnek kifejezetten mai üzenete?

Rengeteg üzenete van – meg kell nézni.

Mondanál valami egészen frappánsat ezek közül?

A film Antall Józsefet a valóságnak megfelelően mutatja: felelősségteljes, koncepcióval rendelkező politikusként, aki kizárólag az ország érdekét tartja szem előtt, és képes a saját személyes érdekeit – akár az egészségét is – háttérbe szorítani. Fontos tudatosítani, hogy vannak ilyen politikusok.

*

Kónya Imre életrajz, politikai szerepének elemzésével

• Budapesten született 1947-ben; jogi tanulmányait az ELTE ÁJK-n végezte, majd ügyvédként dolgozott.
• A nyolcvanas évek végére a jogállamiság ügye aktív közéleti szerepvállalásra ösztönözte.
• 1988-ban csatlakozott a Magyar Demokrata Fórummal formálódó ellenzéki körökhöz.
• Társaival megalapította a Független Jogász Fórumot, amely a békés átmenet jogi műhelye lett.
• 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal üléseinek levezető elnökeként kulcsszereplő volt a tárgyalásos rendszerváltásban.
• 1990-től országgyűlési képviselő, az első szabadon választott parlament meghatározó figurája.
• 1990–1993 között az MDF frakcióvezetője: híd a kormány, a frakció és az ellenzék között.
• Részt vett a korai nagy alkukban (például a közjogi alapkérdések rendezésében), a stabilitást szolgálva.
• 1993 végén belügyminiszter lett a Boross-kormányban, a rendvédelem és a közigazgatás konszolidációjára koncentrálva.
• Miniszterként a jogállami keretek védelmét és a közbiztonság megerősítését tekintette fő célnak.
• Politikai stílusát a tárgyalás, a higgadtság és az eljárási korrektség jellemezte.
• A korai válsághelyzetekben a deeszkalációt és a kompromisszumot preferálta.
• Konzervatív, intézményépítő szemlélete Antall József politikai örökségéhez kapcsolódik.
• A parlamenti működőképesség fenntartását gyakran a napi pártérdekek fölé helyezte.
• Írásaiban a rendszerváltozás belső logikáját és szereplőinek motivációit elemzi.
• Emlékiratában („…és az ünnep mindig elmarad? – Történetek a rendszerváltozástól napjainkig”) személyes nézőpontból rajzol korszakképet.
• Későbbi köteteiben a hatalomgyakorlás jogállami korlátainak és etikájának tapasztalatait összegezte.
• Szerepe a magyar demokrácia „szerelőcsarnokában” volt meghatározó: eljárások, intézmények, együttműködési minták.
• Pályaképe azt üzeni, hogy a politika nem zéróösszegű játszma, hanem bizalmi intézményépítés.
• Öröksége a jogállami kompromisszumkultúra és a felelős, országérdek-központú kormányzás példája.