Id. Latabár Árpád és két fia pécsi sikerei 1934 nyarán, a „Pécsi Napló” híradásai nyomán – 1. rész

„A három Latabár együttes fellépte olyan eseménye Pécs színházi életének, mely méltán tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre”

Bár a mai idősebb korosztály Latabár Kálmán (1902-1970) fergeteges pályafutásának volt a szemtanúja, a Latabár-dinasztia pécsi sikerei elsőként a színész-dinasztia őse, Latabár Endre (1811-1873) színész-színigazgató-műfordító nevéhez fűződtek. Egyik unokája, id. Latabár Árpád (1878-1951) színész szintén sikeres pécsi pályafutást tudhatott magáénak. Ez tükröződött vissza az 1934. nyári vendégszereplése során is, de itt már fiaival, Latabár Kálmánnal és ifj. Latabár Árpáddal (1903-1961) együtt aratta sikereit.

Nézzük az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével ennek hírlapi tudósításait a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) cikkeiből. Elsőként az 1934. július 26.-i, csütörtöki számából idézek: „Színház” -rovat, „A színházi iroda hírei. A régi (sic!) Latabár Árpád vendégfellépése a ’Csak azért is!’ operett újdonságban a két ifjú Latabár fellépésével!” cím alatt.

„A régi ’békebeli boldog Pécs kedvenc komikusa’, a mindig vidám Latabár Árpád lép szombaton este újra a pécsi színpadra. Ezek a világot jelentő deszkák akkor nagy, tomboló sikereket láttak, s ezeknek a sikereknek főosztályosa (sic!) mindig Latabár Árpád volt, a hosszú, nyurga Latabár, aki kifogyhatatlan humorával kacagtatott a könnyezésig. ’A postás fiú és a húga’ nagy sikere az ő nevéhez fűződik, és még sok-sok más operetté, drámáé most, hiszen egyformán otthon volt az operett könnyű és a dráma súlyos levegőjében.

Az volt a főszerep mindig, amit Latabár (Árpád) játszott. Nemcsak figurában, de művészetben is egy fejjel magasodott ki az együttesből. Ez a kedves emlékű színművész aztán felkerült a Király Színházba, amelynek színpada teljesen lefoglalta. Nem látogathatott el szívéhez nőtt városába. A ’Csak azért is!’ operett újdonság ad módot arra, hogy együtt láthassuk a régi Latabárt, a Király Színház ünnepelt művészkomikusát (sic!) és fiait, (ifj.) Latabár Árpádot és Kálmánt, akik európai hírnevet szereztek művészetükkel.

Ettől a viszontlátástól bizonyára megdobbanna régi-régi színházjáró közönség szíve is, hiszen Latabár Árpád viszontlátása olyan kellemes emlékeket ébreszt a lelkekben, amikre ma is meghatott szeretettel gondolunk. Amikor még nem volt gond, baj, ismeretlen volt a gazdasági harc, és e városkák egyetlen szenzációja az volt egész esztendőben, amikor ősz táján megjöttek a színészek.

Latabár Árpád, ifjú Latabár Árpád és Latabár Kálmán együttes fellépte a főváros legszebb előadását varázsolja elénk. Maga az operett is a békeévek rózsás hangulatában indul, s vezeti hőseit, komoly és mókás alakjait keresztül a világégésen egészen a szebb jövőt váró mai napig. Az együttes – Galetta Ferenc rendezésében – nagy ambícióval készül az operettre, melynek látványos kiállítása ugyancsak nagy előkészületeket igényel.

Az előkészületek miatt csütörtökön és pénteken este nem is tart előadást a színház, hogy teljesen felkészülve bombasikert arathasson a ’Csak azért is!’ operettel. Harczos Irén, Mezey Mária, Szebeny Elly, az új széphangú primadonna, Erdődy Kálmán, Keleti Árpád, Késmárky Kálmán lesznek részesei a sikernek.”

A következő nap, július 27.-én is a „Színház” rovat híradása következik. „A három Latabár felléptével a ’Csak azért is!’ revüoperettel, melynek premierje szombaton este lesz, hétfőn este be is zárul a színház nyári pótidénye. Harmath Imre, a magyar operett irodalom kiváló reprezentánsa, és Márkus Alfréd, a világhírű komponista legújabb műve ez az operett, mely mindnyájunk életének kacagtató, édes-új története.

A ’Csak azért is!’ Budapest hosszú évek óta ünnepelt három nagy komikusának, Latabár Árpádnak, a pécsi közönség régi kedvencének és fiainak, ifjú Latabár Árpádnak és Latabár Kálmánnak ad alkalmat arra, hogy humoruk gazdag arzenáljának minden fegyverével kacagtassanak, s olyan táncokat mutassanak be, melyeket Európa minden színpadán megcsodáltak.

A három Latabár együttes fellépte olyan eseménye Pécs színházi életének, mely méltán tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre. Erre nincs is panasz, mert a pécsi közönség már első híradásainkra csak ezekre az esetekre igyekszik jegyet biztosítani. Csak természetes, hogy a pécsi együttes is vállvetve, felfokozott ambícióval készül az előadásra…

A két ifjú Latabárt pécsi vendégszerepléseik nyomán már megszerette a közönség, az öreg (sic!) Latabárra pedig, mint a régi boldog békeévek kedves mulattatójára még mindig szeretettel gondol közönségünk, s így a viszontlátás megható hangulatában pereg le ez a szabályos katonaoperett. A három Latabár mellett kiveszi részét a sikerből Harczos Irén, Szebeny Elly, Galetta Ferenc, Erdődy Kálmán, Keleti Árpád, Danis Jenő, Kallós Emil, Koltay Gyula és Késmárky Kálmán is…”

További egy nap elteltével, július 28.-án így írt a lap. „A három Latabár a ’Csak azért is!’ operett újdonság főszerepeivel. A mindig vidám Latabár-trió tegnap már gőzerővel próbált a kitűnő pécsi együttessel, s az egész napot a táncok és énekszámok beállítása vette igénybe. Az esti főpróbán már teljes szépségében bontakozott ki ez a hangulatos operett, amelynek az a hivatása, hogy a pécsi közönséget aranyos derűjével három estén át szórakoztassa. Amit ebben az operettben a három Latabár, közönségünk régi kedvence és két fia produkál, az megkacagtatja még a komolyabb komolykodót is.

A pattogó ritmusú muzsika – Márkus Alfréd, a világhírű komponista műve – a boldog békeévek ragyogó jókedvének reminiscenciája (sic! emlékezete). A librettó pedig mindnyájunk életének édes-bús története. Felvonulnak ebben a régi kedélyes rezervisták (tartalékos katonák); a pattogó kis hadapróddal, a szerelmes hadnagy, a bakamundérba bújt bakfis, előttünk zajlik a főváros színes élete mind-mind megkapó, kedves képekben.

A több képes operettet Galetta Ferenc rendezői keze pergeti boszorkányos gyorsasággal. A szombat esti premier már csak azért is ünnepi hangulatú lesz, mert a régi Latabár Árpádot, a pécsi színjátszásnak eddig legkedveltebb komikusát látja viszont közönségünk. A két ifjú Latabárt az elmúlt évi vendégszerepléseinek nyomán már, mint szívesen látott állandó vendégeket is szeretettel várja a közönség. Az bizonyos, hogy … a három Latabár nagyszerű együttese diadalmas sikert biztosít a ’Csak azért is!’ operettnek…”

S hogy ekkor az apa sikereire emlékeztek nálunk, bizonyítja az a hosszú riport, amit vele készítettek július 29.-én – szintén a „Színház” rovat keretében. „Latabár Árpád legnagyobb büszkesége, hogy harminc év után fiaival együtt játszhat a pécsi színpadon,” ez volt a cím. Nézzük magát a riportot.

„A ’Csak azért is!’ bemutatója Pécsett. Több, mint egynegyed évszázaddal, harminc évvel ezelőtt egy fiatal színész volt a pécsi színházi közönség kedvence. Estéről estére ő állt az ünneplés középpontjában, prózában és operettben egyaránt. Latabár Árpád nevét nem felejtették el Pécsett. Egy-egy alakítására ma is emlékeznek még, pedig azóta sok víz lefolyt a Dunán, és a Latabár nevet, amelynek kitűnő csengését az ’öreg’ Latyi alapozta meg, ma már két fia is segít népszerűsíteni.

Latabár Árpád már régóta a legismertebb magyar művészek egyike, és most, amikor harminc év múltával rója ismét a pécsi uccákat (sic!), elgondolkodva tekint vissza múltjának itt töltött éveire. – A meghatottságnak bizonyos érzése fog el – meséli –, ha kiteszem a lábamat az uccára. Mindenre emlékszem, és mégis mennyire más minden. Életem kétségkívül legboldogabb éveit töltöttem Pécsett, és ma is büszke vagyok arra a szeretetre, amely irántam megnyilvánult.

Harminc évvel ezelőtt, Kövessy Albert igazgatása alatt voltam a pécsi színház tagja. Micsoda színházi esték voltak azok! ’A Postás fiú és a húgá’-ban (Sziklay Szeréna volt a partnerem), a ’Lotti ezredesé’-ben, a ’Hajdúk hadnagyá’-ban, a ’Felhő Klári’-ban, a ’Dolovai nábob leányá’-ban stb. oly szeretettel ünnepelt a közönség, amit egy egész életen keresztül sem lehet elfelejteni.

Nagy örömmel jöttem le tehát Pécsre vendégszerepelni, különös örömömre szolgál azonban az, hogy ma együtt játszhatok a pécsi színpadon fiaimmal, akiket annak idején Pécsett sokszor magam dajkáltam. Azt mindenesetre megígérhetem, hogy legközelebbi vendégjátékomig nem fogok ismét 30 évig várni…”

S hogy milyen sikerekben volt gazdag még a „Latabár-hármas” további vendégszereplése, ezt a következő részben fogják megtudni a kedves olvasók…