A két világháború közötti évtizedek budapesti színház- és kabaré-életének egyik legjelentősebb alakja volt Vadnay (Wolf) László (1904-1961) író, humorista, konferanszié, forgatókönyv-író. Az ő örökbecsű, halála után is „tovább élő” alakja volt a Hacsek-Sajó páros, akiket jeles színészeink jelenítettek és jelenítenek meg a jövőben is – bizonyítva e két kispolgári alak „halhatatlanságát…”
A vendégszereplésről szóló helyi sajtó-tükör utolsó részében a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 20.-i híradásával kezdem, amelyből megtudhatjuk, „A bár csillaga” című operettnek kik voltak a szerzői.
A „Pécsi Napló” július 18.-i számának első részletével fejeztem be az előző részt Csortos Gyula (József, 1883-1945) 1934-es pécsi vendégszerepléséről. Most az előadás-értékelés folytatása következik.
Mielőtt a Csortos Gyula (József, 1883-1945) vendégszerepléséről szóló lap-cikkekre rátérnék, azt tudnia kell a kedves olvasónak, hogy előfordulnak esetek, amikor a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) és a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) írások kísértetiesen hasonlóak egymáshoz.
Megkezdem a kor egyik legnagyobb színésze, Csortos Gyula (József, 1883-1945) első pécsi vendégszerepléséről szóló, helyi sajtóvisszhangok összegzését ismertető írásom. A lapok „Színház” és „A színházi iroda hírei” rovatában közölték a szerepléséről szóló híreket, értékeléseket.
Hogy Kabos (Kann) Gyula (1887-1941) először vendégszerepelt városunkban, – amit az első részben tudhatott meg a kedves olvasó –, döntő mértékben Fodor (Fuchs) Oszkár (1880-1950) akkori színigazgatónak volt köszönhető. Hogy pár nap múltán ismételt, az is döntő mértékben a színigazgató szemfülességével, évtizedes rutinjával magyarázható, de emellett még más okok is közrejátszottak ebben.
Kabos Gyula (1887-1941) az 1930-as évek közepén már pályája csúcsán járt. Nem csoda, ha sok vidéki színház is versengett azért, hogy vendégszereplésre hívja őt. A pécsieknek ez 1935 elején sikerült. Erről szól ez az írás.
Az 1936-os sikeres vendégszereplését követően Bulla Elma (1913-1980) 1941. novemberében jött el ismét Pécsre, és ebből az alkalomból a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) riportot is készített vele. Mindkét eseményről ugyanitt jelent meg írásom, most az ez utóbbit követő, 1941. november 11.-i és 12.-i vendégszereplése következik.
Már írtam Bulla Elma (1913-1980) pécsi vendégszerepléséről – igaz, egyetlen előadás erejéig –, 1936. május 20.-án Meller Rózsi (Maar Frank álnéven): „A vallomás” című színművében. Amikor utána 1941 novemberében ismét nálunk vendégszerepelt, a kor helyi liberális napilapja, a „Pécsi Napló” 1941. november 12.-én „Villáminterjú ’Szent Johanná’ -val” címmel interjút készített vele.
Már többször volt szó arról, hogy a Pécsi Nemzeti Színház rutinos igazgatóinak bevált gyakorlata volt híres – többnyire fővárosi – vendégszereplőket hívni, hogy „élőben” ismerje meg őket a színházunk közönsége, és telt házas előadásaival a színház bevételeit is növelje egyúttal. Most is Fodor Oszkár (1880-1950) élt ezzel a lehetőséggel.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
