Id. Latabár Árpád és két fia pécsi sikerei 1934 nyarán, a „Pécsi Napló” híradásai nyomán – 3. rész

„A három Latabár együttes fellépte olyan eseménye Pécs színházi életének, mely méltán tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre”

A három Latabár 1934-es nyári pécsi fergeteges sikerű vendégszereplése utolsó részét – amelyet szintén az Arcanum Digitális Tudománytár segített – a „Dunántúl” 1934. július 28.-i „Színház” rovatán belüli „A Színházi Iroda hírei” cikkével kezdem. „A három Latabár a Csak azért is operett újdonság főszerepeiben. A mindig vidám Latabár trió tegnap már gőzerővel próbált a kitűnő együttessel, és az egész napot a táncok és énekszámok beállítása vette igénybe. Az esti főpróbán már teljes szépségében bontakozott ki ez a hangulatos operett, amelynek az a hívatása, hogy a pécsi közönséget aranyos derűjével három estén át szórakoztassa.

Amit ebben az operettben a három Latabár, a pécsi közönség régi kedvence és két fia produkál, az megkacagtatja még a legkomolyabb nézőt is. A pattogó ritmusú muzsika – Márkus Alfréd műve – a boldog békeévek ragyogó jókedvének reminiszcenciája (sic! emlékezete). A librettó pedig mindnyájunk életének édes-bús története.

Felvonulnak ebben a régi kedélyes rezervisták (tartalékos katonák) a pattogó kis hadapróddal, a szerelmes hadnagy, előttünk zajlik a főváros színes élete, mind-mind megkapó, kedves képekben.

Az operettet Galetta Ferenc rendezői keze pergeti boszorkányos gyorsasággal. A szombat esti premier már csak azért is ünnepi hangulatú lesz, mert a régi Latabár Árpádot (sic!), a pécsi színjátszásnak eddig legkedveltebb komikusát látja viszont a közönség. A két ifjú Latabárt az elmúlt évi vendégszerepléseik nyomán már, mint szívesen látott állandó vendéget is szeretettel várja a közönség.

Annyi bizonyos, hogy a három Latabár nagyszerű együttese diadalmas sikert biztosít a Csak azért is operettnek. A pécsi együttesből Harczos Irén, a kedvenc szubrettprimadonna, Mezey Mária, a kiváló hősnő ismét új alakításokkal hódítanak.

Galetta Ferenc, Erdődy Kálmán, Keleti Árpád, Kallós Emil, Danis Jenő, Késmárky Kálmán, Gellért Vilmos játsszák a darab többi főszerepét. A Csak azért is operett újdonság szombaton, vasárnap és hétfőn este van műsoron.

Vasárnap délután 6 órakor, és este is a 3 (sic!) Latabár vendégfelléptével ’Csak azért is.’ Heti Műsor. Szombat este 9. Csak azért is.  Vasárnap este 9. Csak azért is. Hétfő este 9. Csak azért is.”

Másodszorra a „Dunántúl” 1934. július 29.-i számának „Színház” rovatát közlöm, amelynek címe „A 3 / sic! / Latabár,” az alcíme a „(Csak azért is! operett 3 felvonásban. Írta Harmath Imre, zenéjét szerzette / sic! / Márkus Alfréd),” és a talányos „(cs.)” aláírással jelent meg.

„Amikor valamennyiünk (sic!) fejét már-már földig húzza a gond, valóban oázis egy ilyen vidám levegőjű, derűs, csengő muzsikájú csak azért is operett, amely harmadfél órára elfelejteti a nézővel, hogy a világon válság van, hogy bombák robbannak, hogy új háború készül, valóban elfelejtjük, hogy a lelkünk félelemmel és kétségbeeséssel van tele.

Ezen túl a három Latabár táncol és énekel ebben a darabban, amelynek őszinte sikere lett volna akkor is, ha tárgyánál fogva nem is mutatott volna arra az elsüllyedt világra, amelyet ez az emlékező generáció egyetlen szóval úgy hív, hogy: béke. Egy, az idő óceánjából kiemelt Atlantis ez a vidám operett, amelynek szerzői nem látták szükségesnek a divatossá vált kolonériák (közhelyek) elszólásainak felvonultatását sem.

A siker teljes volt. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség egész este tomboló lelkesedéssel ünnepelte a magyar színpad három európai nevű virtuózát, az ’öreg’ Latabárt, akinek karrierje Pécsről ívelt a főváros felé. Latabár Kálmánt és Latabár Árpádot, akiknél ma senki sem táncol jobban a magyar színpadon. Elbűvölő tánc ez, boszorkányos és varázsló művészet, amely többet mond szövegnél, és minden másnál, amivel ez a darab szórakoztatni akar.

A tapsorkán néha percekre megállította az előadást, és öröm volt nézni, miként tud pompás kontaktust létesíteni néhány igazi színész még az ilyen pótszezonban is színház és közönség között. A három Latabár lendülete nemcsak a közönséget ragadta magával, de az együttest is.

Szebeny Elly, az új primadonna Bözsi szerepében csak fokozta ezt a sikert. Nagyszerű énektudása, és alakító képessége csak most bontakozott ki igazi művészi teljességében. Harczos Irén kedvesen bájos Rózsikája, Erdődy (Kálmán) jóízű Csetke zászlósa, Mezey Mária finoman könnyed Karolinja, Galetta (Ferenc) markánsan kedves tábornoka, Késmárky (Kálmán) jól karikírozott ezredorvosa, Gellért (Vilmos) újságírója és Ozoray (István) cigányprímása mind egy-egy hibátlan alakítás frappírozó (megkapó) hatásával vitték sikerre a darabot.

A bemutató alatt váltakozva zengett a taps és a kacaj, jeléül annak, hogy egy jó darab és kifogástalan előadás még hónap végén, kánikulában és pótszezonban is teljes biztosítékai a sikernek. A darabot pazar kiállításban Galetta (Ferenc) rendezői rutinja szervírozta valóban kifogástalanul. A kart Pados Rezső vezényelte lendületesen.

A szombati bemutató hangulatából ítélve, a társulat egyik legteljesebb sikerének emlékével utazik nyári szabadságra.”

Az előadás méltatása után „A színházi iroda hírei” következnek, „A három Latabár vendégfelléptével – Csak azért is – évadzáró búcsúelőadások” címmel. „A színtársulat hétfő esti Csak azért is operett újdonság előadásával végleg lezárja idényét. Ezek az utolsó előadások csakugyan megérdemlik, hogy mindenki megnézze, mindenki gyönyörködjék abban, amit a három Latabárral a vezető szerepekben a társulat produkál.

A fővárosi operettszínpadok kedvencei: Latabár Árpád, a pécsi közönség régi kedvence, ifj. Latabár Árpád és Latabár Kálmán a humornak mókázásnak, groteszk táncoknak, szalontáncoknak vég nélküli sorozatával, szakadatlan kacagásban, csodálkozásban tartják a nézőt. Lendületes tempó a játékban, pattogó ritmus a zenében, precíz kidolgozás az összjátékban, a hangulatok sokszínű változata teszi ezt a kedves operettet bombasikerré.

S ennek megteremtésében a vendégkomikusok mellett ott állnak a pécsi színészek is. Erdődy Kálmán, Galetta Ferenc, Keleti Árpád, Danis Jenő, Kallós Emil, Késmárky Kálmán, Koltay Gyula. A női főszerepekben Harczos Irén szubrettprimadonna elragadó kedvessége, Szebeny Elly gyönyörű énekhangja, Mezey Mária elsőrendű alakítása egy pompás komikus szerepben oszlopai a sikernek.

A pécsi közönség régi kedves színésze, Latabár Árpád              dirigálása is eseménye az estének. 30 esztendővel ezelőtt is így dirigált egyik legnagyobb sikerében, A postás fiú és a húga operettben.

A Csak azért is két utolsó előadása vasárnap és hétfőn este lesz. Csak azért is – vasárnap délután. A három Latabár együttes felléptével kerül színre vasárnap délután 6 órakor is a Csak azért is operett újdonság nem felemelt, olcsó helyárakkal.”

A három részes sorozatomból kiderült, hogyha id. Latabár Árpád (1878-1951) és fiai, Latabár Kálmán (1902-1970) és ifj. Latabár Árpád (1903-1961) 1934-i nyári pécsi vendégszerepléséről beszélünk, elsőként az apa előző dicsőséges pécsi éveiről kell megemlékeznünk – az akkori pécsi sajtó nyomán. Ez eddig kevéssé volt ismert nemcsak a szélesebb közvélemény, hanem a szakma körei számára sem. Nem csoda hát, hogy őt intejúvolták ekkor, és az írásokban is az ő személyét emelték ki.

Azt szintén tudni kell, hogy a Latabár-testvérek előtte fényes nyugat-európai karriert futottak be, és ezt pécsi vendégszereplésüket követően is folytatták. A mai színész-nemzedéknek és a mai színházbarátoknak tanulság, hogy a Latabárok nem kipipálandó hakninak tekintették ezt a vendégjátékot, hanem a színházzal megbeszélve még előadásokat is képesek voltak elhalasztani azért, hogy a társulat többi tagjával együtt egész nap próbáljanak, így csiszolva fényesre a vendégszereplés művészi színvonalát…

Latabár Kálmán már 1925-ben fényesen bebizonyította a pécsi közönségnek, hogy nagy sikerekre hivatott, és ifj. Latabár Árpáddal együtt a későbbi vendégszerepléseikkel szintén felejthetetlen előadásokkal ajándékozták meg a helyi színházbarátokat…

A mai idősebb nemzedéknek az akkori helyi társulatból Mezey Mária (1909-1983) és Erdődy Kálmán (1907-1988) az ismerős – későbbi fővárosi karrierjük, filmes, rádiós, TV-s szerepléseik nyomán. Amint látható, 1945 utáni sikereik egyik előzménye a pécsi színházi időszakuk volt.

S hogy a Fodor Oszkár (1880-1950) színigazgató vezette teátrum nem tartott nyári szünetet, azt a „Dunántúl” (és a Pécsi Napló) július 28.-i száma bizonyította, amikor a volt közkedvelt pécsi színész társulata vendégszerepléséről írt. „Vitéz Bánky Róbert kamara társulatának pécsi bemutatkozása” címmel, a „Színház” rovatban, „A Magyar Komédia augusztus 6-án kezdi meg vendégjátékát” alcímmel.

„Pécs, július 27. – A pécsi közönségnek az idei nyáron bőven kijut a színházból. A törzstársulat hétfőn este fejezi be a pótszezont, és egy hét múlva, augusztus 6-án már újból kinyílnak a színház kapui, vitéz Bánky Róbert Magyar Komédia nevű kamara társulata érkezik Pécsre, és első ízben mutatkozik be a pécsi közönségnek…”

A „színházi körforgás” ment tovább – a helybeli színházbarátok nagy örömére…