Dieter Fahrerrel a Szemrevaló | Sehenswert fesztiválon A negyedik hatalmi ág / Die Vierte Gewalt bemutatója után beszélgettünk 2018. október 2-án Budapesten, a Toldi moziban a közönségtalálkozót követően.
Először is gratulálok a filmjéhez. Eddig mintegy 250 interjút készítettem; az ön filmjében is sok beszélgetés szerepel, de mind az újságírásra fókuszál. Rögtön egy irodalmi párhuzam: Paulo Coelho Házasságtörés című regénye egy svájci újságírónőről szól, és sok tekintetben ugyanazokat a dilemmákat veti fel, mint az ön filmje.
Köszönöm. Valóban: a szakmai és magánéleti döntések súlya, a folyamatos megfelelési kényszer és a média gyorsuló logikája mindkét történetben megjelenik. Engem az érdekelt, hogyan próbálják az újságírók megőrizni a hitelességüket ebben a környezetben.
A budapesti beszélgetésen elhangzott egy különbség a nagykövet úr és az ön álláspontja között a nyomtatott sajtó jövőjéről. Úgy éreztem, a nagykövet tíz éven belüli eltűnését valószínűsítette, ön pedig kevésbé volt kategorikus. Hogyan értékeli ezt az eltérést?
Nem vitatkozni szeretnék vele; természetes, hogy más perspektívából érkezünk. Ő diplomataként, én filmesként tekintek a jelenségre. Kritikus vagyok, de nem végítéletszerű: hiszem, hogy lesz igény minőségi tartalomra — akár új finanszírozási és terjesztési formákkal.
A „fake news” kifejezés mára közhely, de a film nem teszi meg központi témának. Miért? Van Svájcban is?
Mindenütt van. Szándékosan nem buzzwordként kezeltem, hanem a hétköznapi működésen keresztül mutattam meg: a forráshiányt, az időnyomást, az online kattintás kényszert — ez mind táptalaj a félrevezető információknak. A lényeg: a közönség tudja, kiben bízhat, és miért.
A közösségi média szerepe?
Óriási. Egyre inkább azt fogyasztjuk, amit az algoritmus elénk tesz. Ezért kulcskérdés az átláthatóság és a felelősség: ki áll az információ mögött, és milyen ösztönzők mozgatják?
Megköszönöm — a film hatására magam is kritikusabban, ugyanakkor nagyobb tisztelettel tekintek a magyar újságírásra.
Ennek örülök. A film egyik célja éppen az volt, hogy láthatóvá tegye a munka méltóságát.
Szerintem ezt a filmet Magyarországon, az újságíróképzésben is vetíteni kellene. Jövőre várhatóan megjelenik az ötödik interjúkötetem; boldog lennék, ha a mostani beszélgetésünk is belekerülne, és el tudna jönni a könyvbemutatóra.
Nagy örömmel — ha az időpontom engedi. Budapest inspiráló közeg volt számomra is.
Szóljon hozzá!