Ez a kérdés kóvályog fejemben már napok óta, miközben minden „csapból” folynak az aggasztó hírek, olyan szövegkörnyezetben, mely csak hellyel-közzel emlékeztet édes anyanyelvünkre. Félretéve a szándékos túlzást, a mai média produkcióiban tényleg rengeteg az idegen szó, melyet vagy egy az egyben átvettünk a „mindenható” angolból, vagy annak tükörfordítását használjuk. Nevesen a politikai-gazdasági-pénzügyi stb. kommenteket egyre inkább olyan kifejezésekkel tűzdelik a média napszámosai, mint: revolut, drón, jegybank, dzsidipi, pénzelit, enklávés paktum, petrodollár, geostratégia és még sorolhatnám. Szinte hallom most az „érintettek” felhördülését: de hiszen ez magától értetődő, ugyanis naponta születnek minden szinten és téren az új események és a velük járó stratégiák, rendelkezések, elvek, sőt anyagi és szellemi innovációk is, melyeknek feltétlenül nevet kell adni ahhoz, hogy beszélhessünk róluk.
Nos, ennél világosabb magyarázatot én sem adhatnék a jelenlegi sokdimenziós káosz születésére és elkerülhetetlen „izmosodására”, melyre már nem is keressük a megfelelő kifejezést, annál is inkább, hogy szédületesen gyors a forma- és színeváltozása. S akkor máris adja magát az újabb kérdés: kaméleonok erdejében élünk, ahol nem látni a fát a hüllőtől? Legalábbis mi, szépkorúak, akik az „átkos érában” nevelkedtünk, csak kapkodjuk a fejünket a lehengerlő újdonságok láttán-hallatán. Nem látjuk például meddig ér a liberalizmus takarója s hol kezdődik a közönséges pornográfia arctalansága. Mi volt a nemrég lecsengett (de visszatéréssel fenyegetőző) vírustámadás: holmi denevérek által terjesztett kivédhetetlen istencsapás, vagy sok ezer (millió??) áldozatot követelő alattomos manipuláció? Kinek az oldalán áll ma az igazság: a régi sérelmeit hánytorgató támadóén, vagy a „súgólyukból” irányított védekezőén? Ki tartja fenn majd a jövő Földjét: a mindennapi kenyeret megteremtő farmer, vagy a környezetvédő, aki a tiszta levegő nevében megfojtana minden lélegző élőlényt, beleértve az embert is, aki ráadásul minden újszülött egyeddel növeli az éhes szájak hadát? Ki áll majd az új világ kormánya mögé: a középkori bigott szigort visszakövetelő szentfazék, vagy a szibidiszire és a mesterséges intelligenciára esküdő agytröszt?
Nos, csak gyanítom, hogy az efféle kérdések sorának soha nem érhetünk a végére, mivel elméletben és gyakorlatban egyaránt folyamatosan újakat „termelnek ki” magukból, s ami ennél is aggasztóbb, hogy egy új Einstein zseniális szürkeállománya sem tudná őket megválaszolni. Egy azonban biztos: ez a felmérhetetlen káosz egyszer megszűnik, azonban a mérleg két serpenyőjét csupán egy valaki tudja egyensúlyba hozni, s az a Föld igazi Ura.
Szóljon hozzá!