Szép cicám mellettem
fekszik az ágyon, ebéd
utáni sziesztánk kezdetén.
Egyszerre csak látom ám,
hogy hegyezni kezdi két
bársonyos fülecskéjét,
felugrik és a bejárati
ajtó előtt foglal helyet.
Figyel, talán hallott
kintről valamit. Én is
hallom: megállt a lift
az emeleten. Cicó az ajtó
előtt várakozik, hátha
hozzánk jön valaki?
Hiába mondom neki,
hozzánk nem jön senki,
pár percig még reménykedik.
Aztán beletörődik, elballag,
felhagy a figyeléssel.
Így voltam én is ezzel sokáig,
míg éltetett a remény, nagy
kincs lett volna akár egy
váratlan vendég érkezése is.
De ma már tudom, az emeleten
megálló liftek nem ide hoznak
látogatót, így aztán észre sem
veszem, ha néhanapján
megáll a lift a hetediken.
2025 szeptemberében.
Szóljon hozzá!