Hófehér falak.
Zöld ablaktáblák.
Oszlopos tornác.
A falon tábla, rajta felirat: Szigetvári János Tájház.
Olyan ez, mint egy álom.
Erősen becsukom a szemem, majd újra kinyitom.
A falon még mindig ott a tábla, s rajta a felirat: SZIGETVÁRI JÁNOS TÁJHÁZ.
A Szigetvár melletti Patapoklosi községbe nemcsak a néhány éve restaurált református templom Kecskemétről visszaszerzett csodálatos mellvéd-kazettái miatt lesz érdemes ellátogatni ezentúl, hanem a Szigetvári János Tájház gyűjteménye miatt is.
2002. október 12. óta létezik ez a csoda Patapoklosiban, mely Édesapám nevét hirdeti az örökkévalóságnak.
Nem tudom, vannak-e szavak, melyek kifejezhetik az érzést, hogy Édesapámról házat neveztek el.
Ez olyasvalami, ami csak a legnagyobbaknak jár.
Hiszen a házakra nem szokás felírni, ki tervezte, illetve ki tervezte újjá.
Ez egy örök mementó, mely összeköt bennünket.
Patapoklosiból zarándokhely lesz, családi zarándokhely, ahová ellátogathatunk múltidézni, emlékezni, csendben örülni, és csendben szomorkodni.
Köszönet mindazoknak, akik a tájház létrejöttében szerepet vállaltak. Köszönet az avatóünnepségért, köszönet a szép szavakért, köszönet mindazoknak, akik eljöttek. Külön köszönet Paizs József polgármester úrnak, aki nélkül nem állhatna a Szigetvári János Tájház.
Szóljon hozzá!