Mennyire vártuk mind az enyhet adó
esőt! Szinte hallani, ahogy fellélegeznek
a fák, több hónapos aszály, nagy szárazság
után: ágaikat az ég felé nyújtják, úgy fogadják
a bőven ömlő égi áldást. Az eső meg egyre
csak szakad, a víz már tócsákban áll
mindenütt. Kandúrkám megbabonázva
nézi bentről, a szoba biztonságából az
ablaküvegen lefutó esőcseppeket. Aztán
eláll az eső, megtelik a levegő esőillattal,
és a szél elfújja a hőséget. Már újra nyitva
minden ablak, szakadoznak a felhők, és
ebben a percben éppen felettünk kisüt a Nap!
2025 08 30
Szóljon hozzá!