1914. Szarajevó – 19.

A temetés lefolyása – 2. rész

A korabeli fontos helyi napilap, a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 4.-i számából idéztem az előző részben az erre vonatkozó részt az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével. Ebben a részben folytatom a kegyeleti esemény dokumentálását. (A közcímek továbbra is külön sorban szerepelnek.)

”… A temetés.

Bécsből ma este 9 óra 50 perckor a nyugati pályaudvarról különvonat vitte a holttesteket Pöchlarnba. E vonatot az elhunyt trónörökös udvartartása és Bardolff szárnysegéd kísérte. A különvonat este 10 óra 17 perckor érkezett Pöchlarnba, ahonnan holnap, szombaton reggel fél 3 órakor szállítják át a kompon a gyászkocsikat a Dunán.

Holnap reggel 6 óra 25 perckor Károly Ferenc József trónörökös különvonaton Arzstettenbe (Artstettenbe) utazik, neje, Zita főhercegnő és a többi főhercegek és főhercegnők pedig a reggel 8 órakor induló vonattal mennek a temetés színhelyére. Ugyancsak reggel viszik az elhunyt trónörökös gyermekeit Arzstettenbe (sic!), ahol először délelőtt 10 órakor ünnepélyes requiem lesz az elhunytakért.

A koporsókat a 4. dragonyos és a 7. ulánus ezred tisztjei viszik a kriptába. A temetés déli 12 órakor ér véget, s az udvar tagjai fél egykor érkeznek vissza Bécsbe.

 

(II.) Vilmos császár részvéttávirata.

Vilmos német császár a következő részvéttáviratot intézte (Anton) Haus tengernagyhoz: ’Mint a tengerészet vezetője, fogadja legbensőbb részvétemet a főherceg-tengernagy elhunyta alkalmából. Bízom abban, hogy az elhunyt főherceg szelleme a tengerészet vezetésében továbbra is élni fog. A német haditengerészet a temetés idején sortüzet fog adni gyásza jeléül. Vilmos.’

 

Berlin gyásza.

Berlin: Az osztrák-magyar nagykövetségen ma ünnepélyes gyászistentisztelet volt a trónörökös pár elhunyta alkalmából. A gyászmisén Vilmos császár nem jelent meg, de ott voltak Eitel Frigyes és Oszkár főhercegek.”

Most rátérek a másik akkori jeles napilap, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 4.-i számában található hírek dokumentálására, amelyek a temetésről szólnak. (A gyakorlat hasonló a „Dunántúl” -éhoz.)

 

„A ravatal.

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.) A Hofburg templomának belsejét teljesen bevonták fekete szövettel, és a padlót is fekete szőnyegek borítják. Az oltárképet hatalmas fekete függöny takarja el, amelyen fehér kereszt látszik. A két mellékoltár és a szószék is fekete drapériával van borítva. A nagy oltár függönyének közepén van elhelyezve Hohenberg hercegnő címere nyolc kisebb címer közt, amelyek felváltva ábrázolják a főherceg és a főhercegnő címerét. A templom hajójának közepén, a koporsók felett fekete baldachin függ.

Mind a két koporsó díszített ezüstlemezekből van, gazdag arany cirádákkal. A katafark (díszes temetési emelvény) körül ötven magas ezüst gyertyatartó áll, a négy sarkon pedig fekete állványra helyezett kandeláberek. A mellékoltárokon hat-hat magas gyertyatartó van. A falat beborító drapériák alól, a templomhajó jobb és bal oldalán egy-egy villamos falilámpa látszik ki.

A koporsók körül testőrök állnak őrt. A ravatal előtt van elhelyezve Somfai Elemér gróf és nejének két koszorúja, két virágokból font keresztre pedig a trónörökös pár árváinak neve van felírva. A többi százakra menő koszorút a várkapitányságban helyezték el, és ott vannak azok a koszorúk is, amelyeket a különvonat Szerajevóból (sic!) hozott magával.

 

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.)

A közönségnek ma délelőtt négy órán át megengedték az udvari plébániatemplomban felállított ravatalok megtekintését. A közönség rendkívül nagy tömegben járult a ravatalokhoz. Reggel fél hét óra felé a József térről a plébániatemplomig díszbe öltözött katonaság vonult fel, és állott sorfalat. A csapatok egy részét negyed tízkor a bosnyák-hercegovinai gyalogezred egy zászlóalja váltja fel.

A közönség bebocsátása előtt árva fiúkat engedtek be a templomba. Reggel fél nyolc felé a 99. gyalogezred tiszti küldöttsége pompás koszorút hozott Hohenberg hercegnő ravatalára megemlékezésül arra, hogy a hercegnő néhány hét előtt, mint zászlóanya vett részt az ezred zászlajának fölavatásán. Reggel 8 órakor nyitották meg azután a templomot a közönség előtt, mely ezrével vonult el csendes megilletődéssel a ravatalok előtt.

Tíz órakor az udvari énekkar a Miserere-t énekelte. Déli 12 órakor ismét elzárták a templomot. 12-től egy óráig a város valamennyi templomában zúgtak a harangok.

 

Koszorúk, küldöttségek.

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.) Őfelsége ma reggel (Eduard von) Paar gróf főhadsegéd kíséretében a Hofburgba hajtatott. A burg udvaraiban összegyűlt hatalmas embertömeg az uralkodót viharos ovációban részesítette. Tegnap este és ma délelőtt ideérkeztek: Alice toskániai (sic!) főhercegnő, Mária Krisztina főhercegnő, József főherceg és Auguszta főhercegnő, Ernő Ágost cumberlandi herceg, Tyra cumberlandi hercegnő, Ernő Ágost braunschweigi herceg, Olga brit hercegnő, Fülöp szász-kóburgi herceg (sic!).

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.) – (Heinrich von) Tschircshky (Tschirschky) német nagykövet ma délelőtt helyeztette el az elhunyt trónörökös pár ravatalára Vilmos császár koszorúit. Ugyancsak a nagykövet küldte el a német trónörökös pár, Henrik porosz herceg és neje, a mecklenburgi nagyherceg és neje, a szász-koburg-góthai (sic!) herceg és neje, valamint a 7. porosz ulánus ezred koszorúját, amelynek Ferenc Ferdinánd főherceg ezredtulajdonosa volt. A bajor követ a bajor királyi pár, a szász követ a szász király nevében helyezett koszorút a ravatalra. Megérkezett továbbá München város koszorúja is.

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.) A gyászünnepségek alkalmából ideérkezett Hadik János gróf és Zichy János gróf titkos tanácsos, Hornig Károly báró bíboros, veszprémi püspök, (Lothar von) Hortstein gyalogsági tábornok, a 9. hadtest parancsnoka, Wekerle Sándor dr. volt miniszterelnök, Apponyi Albert gróf titkos tanácsos, Bubla Ferenc dr. tanácselnök, (dr.) Kolossváry (Dezső) lovassági tábornok, Eltz Ferenc és Eltz Gusztáv gróf.

Zágráb, július 3. (Eredeti távirat.) A szábor (horvát parlament) elnöksége ma Bécsbe utazik, hogy részt vegyen a trónörökös pár temetésén.

 

Vilmos császár elmaradása.

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.) A Korrespondenz Wilhelm jelenti. Egy reggeli lapnak Vilmos császár távolmaradásával kapcsolatban közölt amaz állítása, hogy Bécs város rendőrkapitánya nem vállalt szavatosságot a rend fenntartásáért, magától értetődően nem felel meg a tényeknek.

Az igazság az, hogy a gyászünnepekkel és a német császár kilátásba helyezett érkezésével kapcsolatban a közrend és biztonság fenntartására a rendőrfőnökség részéről is legmesszebbmenő (sic!) intézkedések történtek, és aggodalomra semmi ok nem volt.

 

Királyok könnyei.

Bécs, július 3. (Eredeti távirat) Beavatott udvari körökben megerősítik azt az értesülést, hogy hétfőn délután, az első audiencia után, Károly Ferenc József trónörökös könnyezve távozott a király dolgozószobájából. A kihallgatás igen megható jelenetek között folyt le. Őfelsége megölelte a fiatal főherceget, homlokon csókolta, és percekig szótlanul állottal egymással szemben.

Amikor a temetésre vonatkozó intézkedéseket és egyéb, az uralkodó családra magánügyeket megbeszélték, a király újra megölelte Károly Ferenc Józsefet, és így sóhajtott fel: – Uram, Istenem, ne sújts azzal, hogy ezt a fiatalembert is túléljem! A főherceg arcát elöntötték a megindulás könnyei, és amikor távozott, az udvari méltóságok meghatva látták, hogy a trónörökös csak nehezen fojtja el a zokogást.”

 

A beszentelés.

Bécs, július 3. (Eredeti távirat.) Délután 4 órakor óriási embertömeg vette körül a Burg környékét. A beszentelési szertartásra megjelent küldöttségek háromnegyed 4 órakor már összegyülekeztek az udvari kápolnában. Négy óra előtt öt perccel (Alfred von) Montenuovo herceg, főudvarmester megjelent a királyi család gyülekező termében, és jelt adott a bevonulásra.

A menet élén haladtak Mária Terézia és Mária Annunciata főhercegnők, azután következtek Károly Ferenc József nejével, Zita főhercegasszonnyal, majd sorrendben az uralkodó család valamennyi tagja. Négy órakor mozgás támadt a kápolnában, a főhajó bejáratánál megjelent a főudvarmester, és bejelentette a király érkezését.

Mögötte mindjárt föltűnt a király alakja is. Látszik rajta, hogy a legutóbbi napok szomorú eseményei és izgalmai erősen megviselték, alakja kissé megtörtnek látszik, de azért erősen tartja magát. Lassan megy az oltártól jobbra elhelyezett székéig, ahol helyet foglal. Amerre ment, a jelenlévő méltóságok néma meghajlással üdvözölték az ősz uralkodót, aki csendesen felemelte tekintetét, és egy pillanatig Mária Terézia főhercegnőre nézett. A király szemeiből mélységes bánat bágyadtsága érzett ki. A főudvarmester feladására azután a sekrestyéből bevonult Piffl hercegérsek fényes papi segédlet kíséretében.

E pillanatban a kóruson felbúgott az orgona gyászos hangja és az udvari énekkar gyászdal éneklésébe kezdett. A hercegérsek alig hallható halk hangon mondta el az imát, majd beszentelte a koporsókat, miközben az énekkar a Liberát énekelte. Ezzel a beszentelési szertartás véget is ért.

A király lassan megindult a főbejárat felé, mögötte pedig az uralkodó család tagjai ugyanolyan sorrendben, mint bevonultak (sic!). A jelenlévők ismét mély meghajlással üdvözölték a királyt. Künn a Ringen egész Hofburgig rengeteg számú közönség lepte el az utcákat, amely a tömött sorfalak között elhaladó királyt viharos ovációkban részesítette. Hasonló lelkes ovációval üdvözölte a tömeg Károly Ferenc József trónörököst és Zita főhercegasszonyt is…”

Ezt a részt helyi részvét-hírekkel végzem – ugyanezen lap, ugyanezen napjáról, a „Hírrovatunk” rovatából. „A királyi tábla gyászülése. A pécsi királyi ítélőtábla holnap délelőtt 9 órakor teljes ülést tart, amelyet az erőszakos halállal elrabolt Ferenc Ferdinánd trónörökös és hitvese emlékének szentel. – A hadsereg gyásza. A trónörökös pár elhunyta alkalmából az egész hadsereg gyászol.

A mély gyász tartomány, tehát négy héten át a tisztikar minden tagja bal karján gyász-flórt (szalagot) visel, négy héten túl csak a tábornoki karra kötelező a gyászjelvény viselése.

A pécsi magyar királyi 19. honvéd gyalogezrednél már tegnap, a pécsi közös ezredeknél pedig ma hirdették napiparancsban ezt a rendelkezést.”