szűkülő résben állok
kezekből font ketrecben
ajkak nélkül kiáltok
megfulladok csendedben
szavaim mélyére zárva
csontok közt pattog a visszhang
a hallgatásnak üvöltés az ára
a hold nem térhet vissza
a lángoló éjszakába
a csillagok vére nem nyit utat
sorsom törött karja
a felnyílt égre mutat
nem emlékszem a zajra
hideg tócsában fekszem
a fény elfedi arcát
tépett életekkel
törött kézzel tartják
világom peremét
halk hamuvá porladt
az utolsó menedék
a hold is lánggá olvadt
Szóljon hozzá!