December 6-án, Mikulás napján ünnepelhetnénk Bertók László 90. születésnapját. Városunk jeles költője – sajnos – ezt nem érhette meg. Aggódva figyeltük, hogyan küzd kitartóan a reá rontó betegségek ellen. Ereje fogytán is megtette naponta az utat a Király utcai lakása és a Barbakán között. Magába temetkezve, kissé roskadtan ballagott az ember-erdőben. Közel voltam hozzá, mégse mertem megzavarni gondolataiban. Úgy véltem, hogy még séta közben is verset ír… Halálhíre megdöbbentett. Úgy gyászolom még ma is, mintha családtagunk lett volna.
Talán nem kérkedés: büszke lehetek arra, hogy Laci barátságába fogadott. A Firkák a szalmaszálra című könyvébe ezt a dedikációt írta: „Pesti Janinak, azaz Dr. Pesti Jánosnak, régi-régi barátsággal, sok erőt s egy kis iróniát is kívánva, sok szeretettel: Pécs, 2016. febr. 4. Bertók Laci.”
Őszinte és tartós barátságunk 1963-ban kezdődött. Ez év szeptemberében Laci sikeres államvizsgát tett: magyar szakos tanár diplomát szerzett. A tanszékünk előtti folyosón Gergely Jani elkiáltotta magát: „Bertók, gyere ide! Add kölcsön fél órára a kabátodat Pesti Jánosnak, hogy abban jelenhessen meg a „fényes” Tanács előtt”. Laci teljesítette a váratlan kérést, így költői kabátban feszíthettem a bemutatkozáson. Ott akkor talán én lehettem a legcsinosabb… [Azt hittem, hogy – nyár lévén – rövid ujjú ingben is megjelenhetek a Tanácsteremben. Nem ismertem a főiskolai etikett szabályait!]
Első találkozásunk után igyekeztem figyelemmel kísérni Laci írói munkásságát. Tudtam, hogy a Tanárképző könyvtárában fontos munkát végez könyvtárosként. Meglepett, hogy napi feladatai mellett még arra is volt ereje-ideje, hogy bibliográfiákat készítsen a pécsi irodalom nagyjainak (Várkonyi Nándornak, Csorba Győzőnek, Pákolitz Istvánnak) munkáiról; összesen öt kötetben. – 1972-ben jelent meg az első önálló verseskötete Fák felvonulása címmel. Mivel irodalmár kollégáim sem figyeltek fel erre az értékes munkára, úgy döntöttem, hogy megszervezem a kötet bemutatóját író-olvasó–találkozó formában. Erre a főiskola Klubtermében került sor. Szederkényi Ervin, a Jelenkor akkori főszerkesztője vállalta kérésemre a kérdező szerepét. Kérdései nyomán igen érdekesen alakult a diskurzus. Megtudhattuk például, hogy Laci hogyan és miért került Somogyból Pécsre. Hogyan sikerült városunkban gyökeret vernie. Hogyan gyűjti verseinek élményanyagát. Hogyan jött létre a fák felvonulása költői kép. Mit jelent számára a költészet.
A könyvbemutató után természetesen nagy figyelemmel kísértem az újabb Bertók-kötetek megjelenését. Így megfigyelhettem az írói életmű gazdagodását.
Laci is tudott a nyelvészeti kutatásaim eredményéről. Kérésemre érdekes szöveget adott „Anyai édes nyelv” címmel mintegy ajánlásul az Alsómocsoládi tájszótárhoz (AmTsz. 2006. 8.) Könyvem értékét növeli a költő lírai szövege és Kiss Jenő professzor úr ajánlása.
2012-ben újabb ajándékot kaptam Lacitól. A Pécs utcanevei című könyvem számára átengedte közlésre A város neve című gyönyörű versét (P. J. 2013. 9–10). A vers két leghíresebb gondolata: Érzel-e mindenkit, aki egyszer itt élt? Hiszed-e, hogy ötezerben is lesz Pécs?
Laci 80. születésnapját ünnepelve kis köszöntő versikét fabrikáltam. Efféle gyermekded rímekkel: Lengethetjük már a zászlót, / ünnepelvén Bertók Lászlót. Tartottam attól, hogy naiv zöngeményemet majd megmosolyogja, vagyis nem kapok érte dicséretet. Nagy örömömre kimondta, hogy van bizonyos költői tehetségem, és írogassak csak bátran a magam gyönyörűségére. Véleménye annyira lelkesített, hogy az által írt csodálatos haikuk hatására haikukat próbáltam írni. Családi ünnepeinkre még ma is szerkesztek kisebb köszöntő rigmusokat.
2020-ban kis tanulmányt írtam az Ott mi van? című verseskötetéről.
Mit tanultam Tőle? Hűséget a szülőföldhöz, szülőfalumhoz, továbbá a nyelv kifejezés pontosságára való törekvést, a szerénységet és egyúttal önmagam értékeinek felismerését, védelmét.
Bertók Laci a feledhetetlen barátaim, örök példaképeim közé tartozik. A Sors ajándékának és szerencsémnek tartom, hogy kortársa lehettem.
Irodalom
• AmTsz. = Pesti János: Alsómocsoládi tájszótár. Alsómocsolád, 2008.
• Bertók László: Fák felvonulása. Budapest, 1972.
• Bertók László: Hazulról haza. Pécs, 2005. (Ebben bibliográfia a költő műveiről. 161–163.
• Bertók László: Hangyák vonulnak. Budapest, 2007.
• Bertók László: Firkák a szalmaszálra. Budapest, 2015.
• Kereszturi József: In memoriam Bertók László. (Internet: Könyvtárvilág)
• Nagy Imre: Bertók László. Beszélgetés és tanulmány. Pécs 1995.
• P. J. 2013 = Pesti János: Pécs utcanevei. Pécs, 2013.
• Pesti János: „Rozmaringot ültettem cserépbe” Pécs, 2023. 330–334. Ebben: Gondolatok Bertók László Ott mi van? című verseskötetéről.
Szóljon hozzá!