Most, az ünnepek közeledtével szinte mindenki lecsendesül, magába száll, megpróbál egy kicsit jobb lenni. Az Ádvent témáját sokan, sokféleképpen dolgozták fel. Talán egyik legszívrehatóbb megfogalmazása ennek a történetnek Sütő András tollából született. Az „Advent a Hargitán” című dráma, színjáték aktualitását soha el nem vesztő darab, ami a kemény Ceauşescu korszakban látott napvilágot, akkor, amikor sok társával együtt ő is tiltólistán volt, Romániában nem jelenhettek meg írásai, művei.
De az elfojtott szeretetvágy, megmaradás, túlélés ösztöne mindent felülírt, és megszületett egy olyan nem bibliai történet, ami örökérvényű.
A Hargita, a Székelyek Szent Hegye adja a helyszínt, ahol egy családi, szerelmi történet, dráma, mitikus mélységekbe torkollik, de a szereplők olyan megjegyzéseket tesznek, amik abban az időben az „áthallásokat” is rejtettek. Csak egy párat sorolnék fel ezekből:
Vannak elseperhetetlen nyomok
Elkótyavetyéled az anyád szavait.
Olyan mint a kimert kút. (a lelkünk)
Életben tart a becsület, hogy tanúink legyünk a saját halálunknak.
Ahol várakozás van, oda jelt küld az Isten.
Uram, miért vetted el tőlünk a kiáltás jogát?
Uram, vedd el tőlünk a hallgatás kényszerét!
Legalább a bánatunkat engedjük szabadjára.
Csak legyen elég mécsesünk a várakozáshoz!
A Magyar Nemzeti Színház bemutatóján olyan színész óriások adták a nevüket a sikerhez, mint Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, és az akkor még fiatal generációhoz tartozó Bartal Zsuzsa, Rubold Ödön és Götz Anna is hitelesen adták vissza a székely mindennapi emberek értékítéletét, néha kegyetlen elvárásait.
Aztán a sors, vagy az Isten, mindent rendbe tesz, kiegyenlíti a számlát.
A Nagy Romlás alatt pedig tovább folyik az élet.
Ha egy kis idejük van, szánjanak rá pár órát, és nézzék meg ezt a mesterművet.
Megéri.
Szóljon hozzá!