1914. Szarajevó – 22.

A temetés lefolyása utáni következmények – 1. rész

A gyilkos merénylet után vers is született, amely a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 5.-i számában kapott helyet.  Most is az Arcanum Digitális Tudománytár volt segítségemre ebben. Honthy István: „De profundis…” („A mélységből … /Kiáltok Hozzád, Uram! /) című verse így szól:

„Miért fordítod el tőlünk fényes arcod, Vad gyűlölettel orgyilkos kezek, Hogy velünk mindez megtörténhetik?! A mélységből szólunk Uram, hozzád: Miért sújtják folyton ezt a nemzetet, Hogy jövőnk egyre csak sötétedik?

Viseltünk mi már sok-sok nagy sebet, Nálunk még Jób se volt türelmesebb, Éltünk nem egyszer szegény Lázár-módra. Nem lázadoztunk, a sors, ha levert, Hajnal derengés újra felemelt, S a küzködőkkel (sic!) ott voltunk egy sorba!

Miért, hogy mindez nem volt még elég? Mi az, amiért minket büntetne még tovább is a te sajtoló kezed? A mélységekből hogyha szólunk hozzád, Miért fordítod el tőlünk fényes orcád, Szavunkat miért, hogy észre nem veszed?

Legnagyobb bűnünk nekünk a türelmünk… Ne engedj többé türelmesnek lennünk. Uram, hogy végre talpra állunk – S akiket szült a pokol nemzetsége, Rásújtsunk orgyilkos gazok kezére, S kiirtsuk mind, hol egyet is találunk!”

Ismét a „Dunántúl” július 5.-i számából merítek híreket ebben a szomorú témában. A temetés rendezését bírálták, mégpedig nem is akárkik, és nem is akárkit.

„A főnemesek tüntetése.

Ezzel a levéllel kapcsolatban a Neues Wiener közli az alábbi értesülését. A nemesség felháborodása, amely nagy számban sietett a temetés alkalmából Bécsbe, már tegnapelőtt szenvedélyes, ilyen körökben teljesen szokatlan módon nyilvánult meg. Egész hangosan, hallatlan éles modorban jelentették ki, hogy (Alfred von) Montenuovo hercegnek, ha már ő maga nem gyászol, legalább másokat nem lett volna szabad gátolnia abban, hogy kifejezést adjanak fájdalmuknak.

A főnemesség bizonyos köreiben máris fölvetették azt a kérdést, hogy Montenuovo herceg hivatalban maradása ellen nem kellene az udvari méltóságokról való tüntető lemondás útján demonstrálni. Ami olyan eljárás lenne, amely az osztrák udvar történetében példátlanul áll. Az első, aki a gyászünnepre vonatkozó hivatalnoki rendelkezéseknek ellen szegült, maga az ifjú trónörökös, Károly Ferenc József főherceg volt.

Bár egyáltalában nem szerepelt a programban, ragaszkodott ahhoz, hogy ő fogadja nagybátyjának holttestét a déli vasút pályaudvarán. Egy udvari hivatalnok, aki a trónörököst a megállapított szertartás hivatalos programjára figyelmeztette, nagyon kevéssé hízelgő választ kapott tőle.

Magyarország ellen. (Bécs, július 4.) A Neues Wiener Journal-nak az udvari hatóságok elleni neves támadása teljesen jogos. A főudvarmester azt is meg akarta akadályozni, hogy Magyarországról bárki is részt vegyen a temetésen. Sem a magyar képviselőház, sem a főrendiház, sem a kormány, sem a főváros, sem egyetlen egy magyar ember meghívását vette föl a szertartás tervébe.

A király a tervezetet nagy figyelemmel olvasta át, és rögtön feltűnt neki, hogy a magyarok hiányoznak belőle. Meglehetős bosszúsággal fordult a király Montenuovo herceghez, és kijelentette, hogy ilyen szertartást ő nem fog jóváhagyni. Magyarország képviselete feltétlenül kell, hogy szerepeljen a szertartásban, és azonnal el kell küldeni a meghívókat a temetésen való részvételre…”

A lap a továbbiakban a következő fontos híreket közölte még. „A király hadiparancsa.

A király, mint a hivatalos lap holnapi száma közölni fogja, a következő hadiparancsot bocsátotta ki: ’A császári és királyi fensége Ferenc Ferdinánd főherceg lovassági tábornok és tengernagy áldozatul esett egy gyalázatos és megvetésre méltó merényletnek. Mély gyászban siratom összes fegyveres erőmmel a Megboldogultat, aki utolsó ténykedésével is kedvelt katonai tevékenységének tett eleget, s utolsó szavait is azon kedvelt csapataimhoz intézte, akik Bosznia és Hercegovinában arra törekszenek, hogy a katonai tökételesség lehető legmagasabb fokát elérjék.

Minden cselekedete összhangban állott azon magas állással, amelyet neki kiutaltam. Alkotó tehetségének delén ragadta el tőlünk a halál. Fájdalommal hajlunk meg a Mindenhatónak akarata előtt, mely ily nagy áldozatot követelt tőlünk. Mindezek dacára a jövő kialakulásába vetett reményeim nem inganának meg, és mindazon alakulatokban, melyek nekünk osztályrészül fognak jutni, mindenkor bizton számítok kedvelt hadseregem összes erejére. Ferenc József s. k.’

A király kézirata Tiszához.

Kedves Gróf Tisza! Mélyen megrendülve állok azon tettek hatása alatt, amelyek a komoly működés közben ragadták ki hőn szeretett Unoka öcsémet és szeretett hitvesét, és mély gyászba borított. Ha mély fájdalmam közepette valamiben vigaszt találhatok, úgy ez bizonyára az a meleg, őszinte részvét, és ragaszkodásnak azon bizonyítéka, amely a lakosság köréből mindenhonnan irányult felém.

Bűnös kéz fosztott meg engem és zsenge korú ártatlan gyermekeit tőle. Mindazon által képesek megrendíteni azon szent kötelékeket, melyek engem népeimmel összefűznek. Hetedfél évtizeden keresztül osztozom népeim sorsában. Mindig áthatott azon tudat, hogy Isten kifürkészhetetlen akaratával találkozom, s ez megerősít, hogy népeim javára utolsó leheletemig kitartsak. Megbízom Önt, hogy mindazoknak, akik e boldogtalanság napjaiban részvétüket nyilvánították, köszönetemet tolmácsolja. Ferenc József s. k.”

Most rátérek a „Dunántúl” július 7.-i számára ebből a témából. A „Legújabb” rovat mindig a hírügynökségek nemzetközi jelentéseit tartalmazta. „A nagy tragédia után. (Artstetten, július 6.) Még mindig érkeznek koszorúk az artstetteni kripta új lakóinak koporsóira. Tegnap és ma szentmise volt az elhunytak emlékére. A templom harangja egy hónapig mindig megkondul fordulóján annak az órának, amelyben a temetés történt…

…Visszautasított látogatás. (Köln, július 6.)

A Kölnische Zeitung szófiai tudósítója jelenti: Sándor szerb trónörökös értesítette a bécsi udvart arról a szándékáról, hogy megjelenik a trónörökös-pár temetésén. Bécsben azonban kijelentették, hogy a temetésen csak a német és a bajor uralkodó fejedelmek lesznek képviselve, és ezért a szerb trónörökös látogatása nem kívánatos. E lemondás miatt Szerbia befolyásos köreiben ismét túlerőre kapott az osztrák-magyar monarchia (sic!) elleni gyűlölet, sőt arról is beszélnek, hogy újabb merényletek lesznek. Szerbia a monarchia ellen tanúsított ellenséges magatartásában Oroszország támogatására számít.

A Ruszkoje Szlovo egyébként máris azt írja, hogy Szerbia Oroszország segítségében bízva, határozottan ellene szegülhet annak az osztrák-magyar követelésnek, hogy a szerajevói (sic!) gyilkosság vizsgálatát terjessze ki Szerbia területére. Ha a bécsi kabinet erőszakosan ragaszkodik követeléséhez, ekkor nincs kizárva, hogy bonyodalmak támadnak, sőt esetleg háború is…

Tüntetés Bécsben. (Bécs, július 6.) Tegnap délelőtt a katholikus (sic!) népszövetség a városházán gyászülést tartott, amelyen több ezer ember vett részt. A gyászülés után mintegy ötszázan zárt sorokban, hazafias dalokat énekelve, zászló alatt vonultak a Ringstrassen át a Deutschmeister szoborhoz. Amikor a menet elvonult a Rudolf-kaszárnya előtt, az ablakon kinéző katonák hadi kiáltásokkal és kendőlobogtatással üdvözölték.

A tüntetők körül állták a Deutschmeister-szobrot, amelynek talapzatáról Mataja dr. városi tanácsos hazafias beszédet mondott. A beszédet nagy lelkesedéssel fogadták. Két ízben is elénekelték nagy lelkesedéssel a Gotterhaltet. Ezután a tömeg minden további tüntetés nélkül szétoszlott, a tüntetés nagy feltűnést keltett.

A trónörökös a királynál. (Bécs, július 6.) Ő felsége tegnap este 6 órakor hosszabb kihallgatáson fogadta Károly Ferenc József főherceget.”

Közben a pécsiek megismerkedhettek a szarajevói gyilkos merénylet eseményeivel a helyi mozikból is: a Perczel utcai Apolló és a Színház téri Winkler Bioszkóp (ahogy akkor a mozikat nevezték) ugyanis egyszerre tűzte műsorára. Nem jelent meg hirdetése sokszor, a néhány kevés egyike a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) 1914. július 5.-i számában található.

„Apollo és Winkler Bioskop egyidejűleg. Hétfőn és kedden, július 6-7-én Szarajevói Rémnapok. Helyszínen eszközölt eredeti felvétel. A képen látható: Ferenc Ferdinánd és felesége a tanács palotája előtt. A bombavetés helye. A pokolgép rombolásai. A Miljaka folyó, amelybe Gabrinovics beleugrott. Ahol a trónörökös párt meggyilkolták. Gabrinovics képe. Elfogják Principet. A szarajevói gyászmenet. Szerbellenes zavargások. Szarajevó romjain. Az Európa-szálló szétrombolt berendezései. Sbrska Riecs szétrombolt redakció. A két gyilkost kihallgatásra kísérik. Zavargások, pusztítások, lövöldözések stb. stb.”