A temetés lefolyása utáni következmények – 2. rész
Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Hohenberg Zsófia gyilkos merénylet áldozata lett. Ez után Pécs város vezetősége rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelyről a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 5.-i számában tudósított „A tragikus sorsú trónörökös pár emléke – Rendkívüli városi közgyűlés” cím és alcím alatt.
„Saját tudósítónktól Pécs, július 4.
(Forrás: MNL BaML Honlapja)
Pécs város törvényhatósága ma délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlés keretében adott kifejezést annak a mély gyásznak, és az abban való részvétnek, amely a trónörökös párnak tragikus halálával az országot érte, és az uralkodóház iránt mindig lojalitással viseltető magyar nemzet szívét eltölti. A bizottsági tagok a rendkívüli közgyűlésre nagy számban jöttek össze valamennyien feketében, s a karzatot is megtöltötte az érdeklődő közönség. A rendkívüli közgyűlést Visy László dr. főispán nyitotta meg magas szárnyalású beszéddel, amelyet a bizottsági tagok állva hallgattak végig.
A megnyitó beszéd így hangzik: A megnyitó beszéd. Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Közgyűlés! Mélyen megrendülve jelentem a közgyűlésnek azt a köztudomású tényt, hogy múlt hó 28-án a déli órákban, Bosnia (sic!) fővárosában, Ő császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főherceg úr és Fenséges hitvese, Hohenberg Zsófia hercegnő orvtámadásnak estek áldozatul.
Azon hagyományos hűség és ragaszkodás, amellyel Pécs szabad királyi város közönsége, a dicsőségesen uralkodó Habsburg ház, s annak minden egyes tagja iránt mindenkor viseltetett, tette elodázhatatlan kötelességemé, hogy a mai rendkívüli közgyűlést összehívjam, s ez által módot és alkalmat nyújtsak a Törvényhatóság képviseletének arra, hogy az Uralkodóházat és az egész nemzetet ért mérhetetlen csapás felett érzett fájdalmának és részvétének megfelelő formában kifejezést adjon.
Tisztelt Közgyűlés! Koronás királyunk, I-ső (sic!) Ferencz József uralkodása alatt, másodízben fosztja meg az ép oly (sic!) kérlelhetetlen, mint tragikus halál, a trónt és nemzetet a korona várományosától. Annál lesújtóbb, annál megrendítőbb ezen, az egész nemzetet ért csapás, mert egy erőtől, egészségtől, tetterőtől duzzadó fiatal férfit, ép akkor ragadott el tőlünk a halál, amikor magasztos hivatásának teljesítése, s odaadó hitvesi ragaszkodásának példaadásával, a Monarchia összes népeinek fokozott tiszteletét és szeretetét érdemelte ki.
A megpróbáltatás ezen nehéz, s alig elviselhető perceiben kell, hogy tekintetünk Szent István király koronájának fölkent viselője, – azon férfiú felé forduljon, – akit a Gondviselés különös kegye adott e nemzetnek, s aki a trón várományosának tragikus elhunyta általi, hatalmas birodalmában a legtöbbet veszthette, mert hisz egész joggal őbenne látta azon utódot, – aki majdan a veszély és megpróbáltatás napjaiban, – biztos és nyugodt kézzel fogja irányítani Magyarország jövő fejlődését és megerősödését, s akinek uralkodása alatt valóra vál (sic!) a költő álma: a ’Künn hatalmas, benn virágzó és szabad Magyarország!’
Meggyőződésem, hogy az összes jelenlevő, s a megjelenésben akadályozott bizottsági tag urak érzelmeit fejezem ki akkor, amikor hangsúlyozom, hogy úgy Pécs szabad királyi város törvényes képviselete, valamint a város egész lakossága, a legmélyebb fájdalom és megilletődés érzelmeitől áthatva, övedzük (sic!) a Fenséges Főherceg és hitvese ravatalát, – s mindnyájan azon fohásszal fordulunk az Egek Urához, éltesse még soká dicső Királyunkat, adjon neki erőt a mérhetetlen csapás elviseléséhez, s mi hű pécsi alattvalói, őseink példáját követve, – részt kérünk bánatából, osztozunk abban, s biztosítsuk, hogy igaz hűségünkben s tántoríthatatlan ragaszkodásunkban a sorscsapások özöne sem lesz képes bennünket megingatni. Ezen érzelmek hatása alatt a mai rendkívüli közgyűlést ezzel megnyitom, s felkérem Polgármester urat, terjessze elő a tanács javaslatát.
A tanács javaslata.
Nendtvich Andor polgármester ezután a következőket mondotta: Főispán úr őméltóságának mindnyájunkat mélyen megilletett (sic!) szavainak hatása alatt, amelyek híven és élénken adtak kifejezést annak a mélységes fájdalomnak, és pótolhatatlan veszteségnek, mely az elvetemült gyilkos merénylet folytán felséges királyunkat és vele együttérző nemzetünket érte, a magam részéről mellőzhetőnek tartom, hogy a megrázó tragédia kihatását részletesebben méltassam. És ezért amidőn e gyászesetet tudató belügyminiszteri távirati értesítést bemutatom, engedjék meg, hogy a város törvényhatósága érzelmeinek kifejezést adó indítványomat a város tanácsa nevében megtehessem.
Indítványozom, méltóztassék a törvényhatósági közgyűlésnek elhatározni, hogy
1. császári és királyi Fensége, Ferencz Ferdinánd főhercegnek, a királyi trón nagyra hivatott várományosának és Fenséges hitvesének, Hohenberg Zsófia hercegasszonynak tragikus elhalálozása alkalmából mélységes fájdalmának és benső részvétének a mai ülés jegyzőkönyvében kifejezést ad.
2. A császári és apostoli királyi Felségéhez, legkegyelmesebb Urunk és Királyunkhoz az őt legközelebbről ért szomorú gyászeset fölött érzett mély fájdalmat és hódolatteljes részvéttel kifejező feliratot intéz,
3. elrendeli, hogy gyászának jeléül a város székházán és középületein a gyászlobogók 8 napon át kitűzve maradjanak,
4. e közgyűlést követőleg a székesegyházban megyés püspökünk méltósága által celebrálandó ünnepélyes gyászistentiszteleten testületileg részt vesz, végül
5. a megdicsőült trónörökös emlékének kegyeletes megörökítése céljából egy utcát róla el fog nevezni, és a város tanácsát ez iránti javaslattételre utasítja.
Amidőn indítványomnak elfogadását kérem, a Mindenhatóhoz fordulok azzal a kérő fohásszal, adjon erőt, megnyugvást és vigaszt e sorscsapásban, sok megpróbáltatáson átment Felséges Királyunknak és a gyászba borult szerencsétlen árváknak, oltalmazza meg e nehéz időkben a trónt és magyar hazánkat. A polgármester indítványait a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, amely után a közgyűlés egynegyed 10 órakor véget ért.”
Ismét a „Dunántúl” július 5.-i számával folytatom, „Gyászmisék a trónörökösért” cím alatt. „Ma délelőtt fél 10 órakor a székesegyházban ünnepélyes gyászmise volt a trónörökös és neje lelki üdvéért. A gyászmisét gróf Zichy Gyula megyéspüspök celebrálta nagy segédlettel. A szentélyt, valamint a templom hajóját teljesen megtöltötték a fekete ruhába öltözött gyászolók. A város törvényhatóságának nagy számú küldöttségét dr. Visy László főispán és Nendtvich Andor polgármester vezették. Képviselve voltak az állami, megyei hivatalok, valamint testületek, egyletek.
Nagy számban voltak jelen Háber János dandárparancsnok vezetése alatt a pécsi helyőrség tisztjei is. Az ügyvédi kamarát (dr.) Szuly János és dr. Nemes Vilmos ügyvédek vezették. A gyászmisén megjelent a pécsi jótékony nőegylet (sic!) küldöttsége is Doroszlayné és dr. Visy Lászlóné vezetésével, ugyancsak megjelent a Pécsi Oltáregylet küldöttsége is. Ott voltak a királyi ítélőtábla, a vármegye, a királyi pénzügyigazgatóság, a királyi ügyészség, a királyi törvényszék, a királyi postaigazgatóság, a királyi tanfelügyelőség, a jogakadémia, a Belvárosi Katholikus (sic!) Kör, a kereskedelmi kamara, valamint a tantestületek képviselői. A gyászmise alatt a kibővített énekkar énekelt.
Hasonló gyászistentiszteletek voltak a vármegyében is, amelyekről az alábbiakban számolunk be: Mohácson az elhunyt trónörökös párért ma délelőtt 9 órakor a belvárosi plébániatemplomban Keserics Ferenc apátplébános mondott ünnepélyes gyászmisét fényes papi segédlettel. Ez alkalommal a szentély a tumba (síremlék) körül pompás délszaki növényekkel és virágokkal volt feldíszítve. A templom zsúfolásig megtelt a díszes gyászoló közönséggel, s a rekviemen jelen voltak az összes állami, vármegyei és városi hatóságok.
A külvárosi plébániatemplomban Páter Péri Bonaventúra zárda házfőnök tartotta a gyászistentiszteletet, amely hasonlókép (sic!) igen nagy és szép közönség jelenlétében folyt le. Pécsbányatelepen az oly szerencsétlen és megdöbbentő halállal elhunyt Ferencz Ferdinánd trónörökös és fenséges neje, Hohenberg Zsófia lelki üdvéért az ünnepet és gyászmisét szombaton reggel 8 órakor tartották meg a plébánia templomban. A gyászmisét Barinai Ferenc plébános végezte. A hívek nagy száma töltötte meg a templomot, akik részvétüknek buzgó imában adtak kifejezést.
Megjelent a Dunagőzhajózási bányagondnokság (sic!) tisztikara teljes számban Wager Ferenc bányagondnok helyettes vezetésével. Ott volt Drasenovich Jenő rendőrfogalmazó a rendőrséggel, Kantner János királyi főmérnök a királyi bányásziskola részéről. A tanítókat Haffner Vilmos igazgatóval az élén (sic!) – kivonult a tűzoltóság, a Rokkantak Egyesület választmánya, mindkettő testületileg. Mise alatt Glatt Viktor kántor latin requiemet énekelt, melynek mélabús melódiája mélyen megindította a hívek szíveit, és könnyekre fakasztotta őket.
Villány község szombaton délelőtt 8 órakor a római katholikus (sic!) plébániatemplomban a legnagyobb pompával tartotta az aljas merénylet által elhunyt trónörökös párért a gyászmisét. Az egész község lakossága vallásfelekezeti különbség nélkül megjelent, mély fajdalmának jeléül. Az oltárok és katafalk (díszes ravatal) a legimpozánsabban volt díszítve élő virágokkal. Mohrnak 3 szólamú szépen előadott latin requiemje és Bauernak gyönyörű liberója igen mély nyomokaz hagyott a megjelenteken. Mise után az iskolaudvaron Koch Ede esperes-plébános úr szép szavakkal, nagy hatással mondott gyászbeszédet a trónörökös párról, lelkesítve a tanuló ifjúságot hasonló kötelességtudásra és vallásosságra.”
Szintén ebben a számban jelentették meg „Baranya vármegye nyári közgyűlése” cím alatt a következő híradást. „Baranya vármegye törvényhatósága július 13-án, hétfőn délelőtt tartja rendes nyári közgyűlését, amelynek napirendjén 186 tárgy szerepel. A vármegye közgyűlése részvéttel emlékezik meg arról a gyászról, mely Ferenc Ferdinánd trónörökös és nejének tragikus halálával az országot érte. Az alispán évnegyedes jelentésén kívül, a tárgysorozatnak egyik érdekes pontja még a vármegye területén szükségessé vált új járások szervezése, amely a mágocsi és villányi körzet-beli bizottsági tagokat fogja mozgósítani…”
Szóljon hozzá!