1914. Szarajevó – 24.

A temetés lefolyása utáni következmények – 3. rész

A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) után a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 5.-i számából idézem az ezzel kapcsolatos híradásokat – az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével.

„A temetés. Grosspöchlarn (ma Pöchlarn), július 4. (Eredeti távirat.) Reggel fél 3 órakor rendkívül heves zivatar volt. Zuhogó esőben vitték a két koporsót fáklyás hadastyánok és tűzoltók sorfala között a váróterembe, ahol ravatalokra helyezték azokat. A Ferenc Ferdinánd főherceg nevét viselő 12. ulánus ezred 12 tisztje állott őrt a ravatalnál. Buchinger lelkész, nagyobb asszisztencia mellett beszentelte a holttesteket.

A ceremónián jelen voltak: Rumerskich báró főudvarmester, Bardolf dr. szárnysegéd, a szolgálattévő kamarások, a főhercegi kamarai iroda személyzete, a melki és beneschaui kerületi kapitány, a pöchlarni és beneschaui állomásfőnökök, Bautsch ezredes, tartományi csendőrparancsnok, a Beneschauban állomásozó 2. sz. gyalogezred tiszti küldöttsége, több hivatalos beneschaui személyiség, a konopisti uradalmi igazgató és várkapitány, Teuner dr., az elhunyt hercegnő háziorvosa, és a nagypöchlarni községtanács.

A szent ceremónia után a vihar még nem ért véget, és az eső még mindig esett. A koporsókat ezért csak reggel fél 4 órakor, amikor a zivatar kissé enyhült, vitték a pályaudvar előtt álló halottas kocsikba. Fáklyás lovasokkal élén indult meg a halottas menet. A résztvevők automobilon tűzoltók és hadastyánok sorfala között áthaladtak a falun. A korai idő ellenére nagyszámú közönség jelent meg, mely az elhunytaktól néma megindultsággal búcsúzott.

Reggel négy órakor a halottas menet a Dunapartra ért. Az eső elállt, de az ég borús volt. A koporsókat a kompra vitték, mely azután átkelt a Dunán. A résztvevők külön kompon mentek.

A túlsó partra érve folytatták az utat a kastélyhoz. A 3 és fél kilométeres, meglehetős meredek úton is veteránusok és tűzoltók állottak sorfalat. Reggel 5 órakor a menet a kastélyba érkezett. A falu elejétől a kastélyig erdészek, vadászok, valamint az uradalmi személyzet és Artstetten község lakossága állottak sorfalat. A koporsókat a kastély templomába vitték, és ott felravatalozták.

Reggel 8 órakor Károly Ferenc József főherceg udvari különvonattal Lobkowitz herceg kamarai elöljáró kíséretében Grosspöchlarnba érkezett. Ugyanezzel a vonattal érkeztek a főherceg katonai irodájának tagjai és más halottas vendégek (sic!) is. A főherceg automobilon Artstettenbe ment, ahová 8 óra 20 perckor érkezett meg. Délelőtt 9 óra 47 perckor a többi halottas vendég udvari különvonaton Grosspöchlarnba érkezett, és automobilon Artstettenbe ment.

Artstetten, július 4. (Eredeti távirat.) Délelőtt háromnegyed 11 órakor szentelték be nagy gyászpompával, Károly Ferenc József főherceg és az elhunytak legközelebbi (sic!), köztük a trónörökös pár gyermekeinek és a Bécsbe érkezett előkelőségek nagyobb részének jelenlétében Ferenc Ferdinánd főherceg és Hohenberg hercegnő koporsóit.  A beszentelést Dobner kanonok végezte nagy egyházi asszisztenciával.

A koporsók mellett ulánus és dragonyos tisztek teljesítettek őrszolgálatot. Harangzúgás közben, délelőtt 11 óra 35 perckor vitték a koporsókat a parkon át a sírbolthoz, ahol a legközelebbi rokonság jelenlétében örök nyugalomra helyezték a halottakat. Ugyanakkor, amikor az artstetteni kápolnában beszentelték a holttesteket, az udvari plébániatemplomban mise volt, melyen őfelsége, az uralkodóház tagjai, az udvartartás, az egész tábornoki kar, és a helyőrség tisztjei vettek részt. Nagyszámú közönség jelent meg, hogy végig nézze az udvari személyek érkezését. Amikor Őfelsége és kísérete az oratóriumban helyet foglalt, Pfluger fölszentelt püspök nagy asszisztenciával celebrálta a gyászmisét.

Artstetten, július 4. (Eredeti távirat.) Károly Ferenc József főherceg délután 1 órakor visszautazott kíséretével Bécsbe…”

„…Gyász istentisztelet a Mátyás-templomban. Budapest, július 4. (Eredeti távirat.) Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége lelki üdvéért a hivatalos gyászistentiszteletet ma délelőtt 11 órakor tartották meg a budavári Mátyás-templomban. A gyász alkalmából a templomot feldíszítették, a kereszthajóban katafalkot (magas, díszes ravatalt) állítottak föl, amelyet pálmák, délszaki növények és gyászfátyolos kandeláberek öveznek.

A katafalkon elhelyezték a trónörökös jelvényét, a címerlapon a magyar koronát és az osztrák királyságok jelvényeit, a katafalk előtt a marsallbotot, a tábornoki kardot és rendjelei közül az aranygyapjas rend, Mária Terézia-rend, Lipót-rend jelvényeit. A fő szentélyt feketével vonták be, ugyancsak fekete lepel borította a padokat is. Az első sorban a kormány foglalt helyet, utána a főrendiház és képviselőház tagjai következtek, majd pedig a hatóságok.

A gyászistentiszteletet Csernoch János bíboros hercegprímás pontifikálta, aki ez alkalommal az Erzsébet királyné ruhájából készült miseöltönyt vette magára. Az abszolúciókat Hornig Károly, Várady L. Árpád és Szmrecsányi Lajos érsekek és Majláth Gusztáv rangban legidősebb egyházfők mondták.

Az árvák a királynál. Bécs, július 4. (Eredeti távirat.) Őfelsége a király ma délután 4 órakor magán kihallgatáson fogadta Ferenc Ferdinánd főherceg és neje árváit.

Főnemesek tűntetése. Bécs, július 4. (Eredeti távirat.) A főnemesség ama tagjainak nagy része, kik nem értettek egyet a gyászünnepségekre vonatkozó rendelkezésekkel, tegnap, amikor a koporsókat kivitték a nyugati pályaudvarra, sajátságos utcai tűntetést rendezett. Mintegy százhúsz (!) titkos tanácsos, kamarás és főnemes vett részt ebben a tűntetésben. A Sacher szállóban találkoztak, és onnan akartak elindulni, hogy részt vegyenek a menetben.

Negyed tízkor érkezett meg az első autó a szálloda elé, amelyből két katonatiszt, mindkettő kamarás, ennek a méltóságnak a jelvényeivel földíszítve, szállott ki, és belépett a szálloda halljába. Csakhamar újabb kocsik és autók érkeztek szintén katonatisztekkel, és végre már mintegy száz nagyúr gyűlt össze a hallban. Többnyire lovastisztek voltak, de láttak köztük német huszár és német ulánus tisztet is, azonkívül civilruhás urak is voltak köztük. A csoportból itt-ott piros diplomata uniformis villant elő, volt ott továbbá egy tengerésztiszt, sőt egy bécsújhelyi katonai akadémikus is.

Pontban tíz órakor az összegyűlt urak a szállodából gyalog lementek az Operngassen át az Opernringre. Még tegnap, a beszentelés után határozták el ezt a tűntetést. (Alfred von) Montenuovo főudvarmester meghallotta a dolgot, és még tegnap minisztertanácsot hívott össze, hogy határozzon afelől, micsoda álláspontot foglaljanak el a főnemességnek ezzel a szertartásba föl nem vett eljárásával szemben.

Minthogy az arisztokraták elhatározták, hogy ha megakadályozzák őket abban, hogy részt vegyenek a gyászmenetben, lemondanak titkos tanácsosi, illetve kamarási méltóságukról, úgy határoztak, hogy részvételüket nem akadályozzák meg. Csendesen beszélgetve vártak ezután az utcasarkon a temetési menetre. A főnemesek csoportja természetesen nagy feltűnést keltett az utcán.

A koporsók mögött mentek végig az egész úton, a nyugati pályaudvar peronjáig, ahol utoljára tisztelegtek, azután eltávoztak. Különösen említésre méltó az, hogy ezen a rendkívül impozáns és hatásos manifesztáción, amely a rendezés ellen irányult, a legősibb és legfényesebb nemesi nevek ausztriai és magyarországi viselőin kívül a meggyilkolt Hohenberg hercegnő fivére, Chotek Károly gróf is részt vett, akinek úgyszólván úgy kellett belopóznia, hogy halott nővérének megadja az utolsó tiszteletet, mert őt sem hívták meg a gyászünnepségre.

A király hadparancsa. Bécs, július 4. (Eredeti távirat.) A királyi hadparancs, amelyet Ferenc Ferdinánd lovassági tábornok, tengernagy, az egész fegyveres haderő főfelügyelőjének halála alkalmából intéz őfelsége a hadsereghez, a haditengerészethez, a két honvédséghez és a csendőrséghez, vasárnap fog megjelenni.

Burg Ferdinánd a ravatalnál. Bécs, július 4. (Eredeti távirat.) A N. Er. Pr. jelenti, hogy tegnap délután a megdicsőült főherceg legfiatalabb öccse, az egykori Károly Ferdinánd főherceg, Burg Ferdinánd, aki Zuber Bertával kötött házasságot, utána lemondott rangjáról, szintén megjelent a Hofburg templomában, akit csak kevesen ismertek fel, csöndes imát mondott a ravatalnál, azután láthatóan mélyen megrendülve, eltávozott a kápolnából.

Az apáca. Brüsszel, július 4. (Eredeti távirat.) Hohenberg hercegnő egyik nővére, aki egyik itteni szigorú rendszabályok alatt élő kolostorban apáca, a pápától táviratban engedélyt kapott arra, hogy Arstettenbe utazhassék (sic!), és imát mondhasson nővére sírjánál.

A király hadiparancsa. Budapest, július 4. (Eredeti távirat.) A Budapesti Közlöny, a Honvédségi Rendeleti Közlöny és a Verordnungsblatt holnapi számai közlik a király hadiparancsát, melyet a hadsereghez és a hajórajhoz intézett…” Ezt követően ismertette a lap a hadiparancsot, amely megegyezik a „Dunántúl” -ban közöltekkel.

„…Gyászistentisztelet a pécsi székesegyházban. Ma délelőtt tartották meg Ferenc Ferdinánd trónörökösnek és hitvese, Hohenberg Zsófia hercegasszony lelki üdvéért a pécsi székesegyházban délelőtt fél 10 órakor a gyászistentiszteletet. A káptalan tagjai teljes számmal megjelentek, s a városunkban állomásozó fegyveres erő tisztikara szintén nagy számmal volt képviselve.

Baranya vármegye és Pécs szabad királyi várostörvényhatóságának tisztviselő kara, az összes állami hivatalok tisztviselői tömegesen vonultak a székesegyházba, s a szentély padjai szorongásig megteltek. Képviselve voltak városunk különböző testületei, tanintézetei és egyesületei. A nagyközönség köréből is igen sokan vettek részt a kegyeletes gyászistentiszteleten. A misét Zichy Gyula gróf egyházmegyei püspök celebrálta fényes segédlettel. A mise alatt a kóruson Griesbacher Missa pro defunctis (Op.91.) férfinégyes karát énekelték. A fenséges fájdalommal telt egyházi ének remek előadása mély benyomást gyakorolt a hívőkre. A gyászmise délelőtt negyed 11-órakor ért véget.

A pécsi királyi ítélőtábla gyászülése. Ma délelőtt 9 órakor Zsaborszky Ferenc tanácselnök, helyettes táblai elnök elnöklésével teljes ülés volt a pécsi királyi ítélőtáblán. Elnök ismertette az igazságügyminiszter leiratát, amelyben a szerajevói (sic!) merényletet tudatja az ítélőtáblával. A teljes ülés határozatilag kimondta: hogy a legnagyobb megütközéssel veszi tudomásul a történteket, s mély gyászának és részvétének ad kifejezést. Erről feliratban értesíti az igazságügy minisztert. A teljes ülésen megjelentek ezután valamennyien a székesegyházban tartott rekviemre vonultak…”