– Hová parancsolja a testékszert?
– Mindenhova! – feleli a lelkes ifjú.
– Már úgy értem, melyik testrészre? – érdeklődik kitartóan az ékszerész.
– Hát… ha nem voltam világos, akkor nézzük sorba. Fül, orr, száj, nyelv, szemöldök. Has, köldök, szeméremdomb és környéke. Még legyen egy bokalánc.
– Nem lesz ez sok? Csilingel majd, mint a karácsonyfa. Tudja, magamnak nem vagyok ugyan ellensége, de a mértéktartás… Akár egy, csupán egy testékszer is kiváltható jó időben, jó helyen… különös erotikát, extrémitást.
– Biztosan. Én azonban csilingelni szeretnék. Annyi ideje élt testem csupaszon, hogy az nem is volt jó élet. Most már mindent, mindent akarok viselni, megmutatni magamból és magamon mindent, amit csak lehet.
– Életfilozófia?
– Pontosan.
– Arany vagy ezüst? – nyugodott bele az ékszerész a szituációba.
– Mindkettő. Mindegyikből mindkettő.
– Van elég pénze?
– Naná! Egy egész emberöltő.
– Allergia?
– Ugyan!
Minden testékszer a test megfelelő helyére került. Az ifjú tökéletes reklámbábut formázott. Az ékszerész gondolt egyet. Az alsónadrágos bábut bezárta az üveges kirakatba, aki egy cseppet sem ellenkezett. Reggel a boltost a várt látvány fogadta. Hatalmas tömeg vonaglott a kirakat előtt, mind testékszert akartak.
A kirakatmodell boldog volt. A kirakatot többé el sem hagyta, csak pózt változtatott. Este kapott egy tálka narancshéjat és olajos magot.
(A szerző Tojástánc c. kötetéből)
Szóljon hozzá!