Nimeni néni

Öreg Nimeni néni
felkelt minden reggel,
s elaludt az esttel.
Napjainak közét
élettel zsúfolta.
Kedves dalait dúdolta.
Vett egy pöttyös bögrét,
kávéját kortyolta.
Ágyát bevetette.
Macskáját etette.
Könyveit olvasta,
s elfeledte holnapra.
Bejárta a város
csendesebb utcáit.
Ugatták a Nádos
átkozott kutyái.
Orra alatt halkan
bősz átkokat mormolt.
Ekkor haza ballag,
morog, s inkább horgolt.
Szerény kis ebédjét
magának megfőzte,
vígan belekóstolt
a finom meggybefőttbe.
Éhes kis macskáját
ismét megetette.
Rá ő viselt gondot,
s ő az egerekre.
Háromlábú székén
görnyedten ücsörgött.
Mit hoz majd a holnap?
Csendesen tűnődött.

Öreg Nimeni néni
felkelt minden reggel,
s elaludt az esttel.
Napjainak közét
élettel zsúfolta.
Kedves dalát dúdolta.
Vett egypöttyös bögrét,
kávéját kortyolta.
Ágyát bevetette.
Macskáját etette.
Könyvét olvasta,
s elfeledte holnapra.
Untatta a város
csendes utcája.
Ugatta a Nádos
átkozott kutyája.
Orra alatt halkan
káromkodást mormolt.
Ekkor haza ballag,
morog, s inkább horgolt.
Szerény kis ebédjét
magának megfőzte,
vígan belekóstolt
a kevés meggybefőttbe.
Kedves kismacskáját
hozzáűzte éhe.
Rá ő viselt gondot,
s ő az egérre.
Kétlábú székén
görnyedten ücsörgött.
Mit hoz majd a holnap?
Csendesen tűnődött.

Öreg Nimeni néni
felkelt minden reggel,
s elaludt az esttel.
Napjainak közét
élettel zsúfolta.
Kedves dalát dúdolta.
Vett egy bögrét,
kávéját kortyolta.
Ágyát bevetette.
Macskáját etette.
Könyvét olvasta,
s elfeledte holnapra.
Bejárta a város
csendes utcáját.
Bámulta a Nádos
elnémult kutyáját.
Üres arca alatt
egy vacak szót nem szólt.
Ekkor haza biceg,
morog, s inkább horgolt.
Szerény kis ebédjét
meg se főzte,
nem maradt már
semmi meggybefőttje.
Éhes kismacskáját
ismét megetette.
Nem volt erre oka,
csupán hogy szerette.
Egylábú székén
Fél lábbal ücsörgött.
Mit hoz majd a holnap?
Csendesen tűnődött.

Öreg Nimeni néni
felkelt.
Napjának közét
élettel zsúfolta.
Vett egy fél bögrét,
kávéját kortyolta.
Ágyát nem vetette,
macskáját etette.
Könyvét olvasta,
s elfeledte holnapra.
Bejárta
a csendes utcát.
Bámulta a gazdátlan
rohangászó kutyát.
Üres arca alatt
egy szóra se tellett.
Inkább hazalebeg.
Szerény kis ebédjét
inkább meg se főzte,
soha nem is volt
semmilyen befőttje.
Éhes kismacskáját
azért megetette.
Nem volt erre oka,
csupán hogy szerette.
Lábatlan székén
szótlanul ücsörgött.
Lesz-e vajon holnap?
S vígan eltűnődött.

Megosztás

Tweet