Hova tűntek a régi barátok, akik a
valóságban már nagyon rég nem, csak
egy álmatlan éjszakán, meg emlékeimben
elevenednek fel? A férfiak barátságából
soha nem lett igazi családi barátság, valahol
elillant, ahogy érvényüket vesztették a
katonatörténetek, és a nagy csavargásokról,
kocsmázásokról sem szóltak már a beszélgetések.
Aztán egymást követő három évben megszülettek
a kislányok, és a hatalmas termetű cimborából
egyik napról a másikra apuka lett. Felrémlik
emlékeimben az utolsó előtti találkozás: a
városszéli házban, kis szoba-konyhás lakásban
mindenhol száradó pelenkák, itt-ott felzengő
gyereksírás. Nekem maga volt az álmok földje, már
nagyon vágytam magam is egy kisbabára!
A hetvenes évek végén Csepelen azt a mindig sáros
utcát eltüntette a városrendezés, minden házát
lebontották. Nagyobb lakást kapott a család.
Még egyszer jártunk náluk, a sokadik emeletre vitt
fel minket a lift. Három kislány kúszott-mászott,
totyogott a lábunk mellett. Ők ma már ötven év
körüliek lehetnek. Ki tudja, a hajdani barátok
közül még kik élnek? Nyomtalanul eltűntek mind,
csak egy álmatlan éjszakán idézte meg őket
számomra a szeszélyes emlékezet. Ifjúságunk,
mintha sosem lett volna, tovatűnt, odalett.
- december 1.
Szóljon hozzá!